ARATÁSBAN
A búzát vágja sok ṡilaj legéṅ
– Marokṡedő leáṅ halad ṅomukba –
A síma réz-orcájok kipirulva.
És villog a nap kaṡájok heġén.
A rengő búza hódoló reméṅ.
Tikkadtan fekṡik lábaikhoz hullva;
Mint fáradt ġermek, aṅjára borulva.
És ihatnék a kuṫa is, ṡegéṅ.
Eġ ṡomjazó legéṅ hűs fához lábol,
Jó hoṡṡút korṫant öblös kulaċából
És viṡṡaindul, várja a dolog.
A nap forró haragja újraéled,
A homlokokról izzadság ċorog,
De ġűl a kereṡtekbe-rakott élet.
1922. jún. 18. körül
