JELEN, MULT, JÖVŐ
Az elmultba šemem tétován tekint
Eǧ percre čak! Üldözi a jelen,
Nem pihenhet régi emlékeken,
Unos untalan viššatér megint.
A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reméňt, boldogságot.
Nem veheté el, bár kínzott naǧon
– Történik minden, ahoǧ írva vaǧon –
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.
Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dičőül meg a šenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!
1921. ápr. 15.
