KERESEK VALAKIT
Tele váǧakkal zokog a lelkem,
Šerető šívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.
Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavaš
S nem tudom, ki az.
Čüggedő šívvel loholok eǧre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok eǧre.
Köňňim čorognak – majd kiapadnak:
Váǧak magukkal meššebb ragadnak –
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Šemem čukódik, semmitse látok –
Akkor megállok.
Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem váǧom arra az eǧre,
A Végtelenbe.
1921. okt. 31.
