ṄÁRI DÉLUTÁN A ṠOBÁBAN
Fuldoklik már a ṡéterṅedt ṡoba.
A polituros aṡtal és a ṡékek
Vén arca kéksötét homájba réved.
Vár rám a lépċő villogó foga.
De lenn a fürdő-strandon, a Dunán,
Pirosċíkos, vizes trikók feṡülnek. –
Jó ára van a köṅṅü tüllnek,
A friss ṡél futkos fodrai után.
Nem volna roṡṡ az ódon Óbudába,
Ingujjba lenni, vaġ nem is ruhába.
Kis korċmában a sört iṡṡák. – Talán
Ha én is innék, habzana a ṡám.
Ṡáradt a ṡámpadlása és a ṅelvem.
Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.
1922. jún. 20. körül
