NEM TUDUNK ÉLNI
Bennem betöltetlen šomorúság tátong
S gizgazzal benőve minden istenoltár.
Hajh, váǧak aňja, de mostoha voltál.
Eltévedtem járván erdő-rengetegen.
A félelem sikong zirrenő harašttal
S vén adós erdő nem űz, nem maraštal.
A fák sudarára šállt az Est, az
álnok
És torkom šorongatja valami titok:
Ajkat én miért čak sóhajra ňitok?
Maǧar vaǧok én is, (rivallnak a káňák)
Ijen vaǧok én és sose lešünk mások.
Jaj, jaj, nem tudunk élni, ňavajások.
1922 első fele
