VÁRAKOZÁS
Alšik a vár, elhaǧatott. Kong a
terem, fojt a magáň.
Porbelepett ó-araňos ošlopi közt lóg a falán
Sok fekete, ódon, öreg hősi vezér, ősi alak
Képe s a vár elhaǧatott. Állnak az őš, néma falak.
Kinč, araň és drága ezüst. Šellemeké
mind e halom
(Šívem e vár.) s alvad a bor, ízzik a Váǧ ravatalon.
Meňňezetes, šép ňošoja, rajt’ a sejem čókra terül.
Őrzi merev isteni nő, friss mosoja is merevül.
Neštelenűl dús, puha, láǧ šőňegek is
fekšenek ott,
Mint a mezőn elfeledett, hóbefedett, árva halott.
Udvaron eǧ méjvizü kút, rátüz a Nap, habja vakít
S alšik a vár, elhaǧatott, mint a halott. Vár valakit.
1922 első fele
