JUHÁṠ ĠULÁHOZ
Báṫám, ki bortól mámoros éneket
Zengṡ húrodon, Te, nézd a maġar hazát,
Ċitítsd el Anna-kérő ṡíved
S öntsd az erőd a reméṅtelenbe.
Hangod leġen az őṡi vihar sötét
Zúgása, mejben tompa a jajgatás,
De a harangṡó meṡṡe hangzik
S torṅa fehérlik az éjṡakában,
Ha sujt a villám s retten a ġönge ṡív.
És öṡtökéld a tétova honfiút:
Üzend, hoġ ninċen Isten, Ember,
Ċak maġarok letiport hazája.
És hoġha kell, ó, ċak köṅörögj
nekik,
Hoġ dolgozó nép karja erős marad
És vagdald föl meleg naġ ṡíved
S oṡd ki közöttük az éheseknek.
Ċak íġ lehet célt érni maġarral el,
Ṡidj, kérj, dörögj és hozd a reméṅt nekünk,
Mert hoġha nem remél a költő,
Más ki remélne az új hazában.
1922 első fele
