NAǦ AJÁNDÉKOK TORA
Ökölňi naǧ rubinkövet adok,
Akašd ňakadba s nézd hoǧan raǧog
Šived fölött, a melled közepén,
Čudáld, hoǧ ízzik, mint paráž, a féň.
Šememből fődre košorút šövök,
Mint istennőhöz, hozzád úǧ jövök,
Utad sejemmel, rímekkel verem,
De rajt’ ne járj, mert ott sohaj terem.
Ha šomjazol, hát aššubort adok,
De pár sötétlő köňňet benn haǧok
S ha érzed, hoǧ az íze keserű –,
Azért čak idd, ninč édesebb nedű.
Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársoňňal betakarom.
És reškető aǧam, ha éhezel –,
Šükségbe nálam soha nem lešel.
S ha fáradt tested megpihenni váǧ,
Ňugodj karomba, – ninč puhább faáǧ
S mert kell majd eǧšer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.
Fogadd el, vélük bármit is tehetš,
Azért hozzám keǧetlen nem lehetš.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri višša ǧönge pillanat.
1922. máj. 17.
