ĊÓKKÉRÉS TAVAṠṠAL
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a váġam
Illatozó
Véṡt okozó
Ċókba lehelni be láġan.
Megremegő,
Hű ṡerető
Karban ölelni igézve,
Édes ölön,
Różatövön
Ṡép ṡemeket megidézve.
Retten a lomb,
Zöldel a domb –
Arra ṡaladnánk ketten,
Reppen a ṡél,
Ċókra beṡél,
Dalra kel önfeledetten,
Véle dalol
Itt valahol
Ṡív-körülöttem a vérem:
Ċend, Kiċi, ċend!
Íġ, ez a rend –
Most ċak a ċókod kérem.
1922. jún. 23.
