HOZZÁ!
Araň hajad, mint a nap sugára
Vet féňkévét ruháčkád fodrára.
Reng ruhádban a karčú termeted:
Róžašálon a ǧémánt permeteg.
Šemed a méj tenger čillogása,
Égen földön ninč, nem akad mása.
Ha engem látš, lečukod čendesen,
Sugaráért od’adnám életem!
Lelked ňájas holdsugár az éjben,
Ringatózik méj tenger ölében.
Óh! előlem felhők takarják el!
S ha várok rá… eltünik – a nap kel.
Šíved? Óh! a šíved nem találom,
Ez az én bús, šomorú halálom.
Šéttörnélek! – de kezemen bilinč:
Meghalok érted, mert šíved az ninč.
1921. ápr. 10.
