NEM! NEM! SOHA!
Šép kinčes Koložvár, Máťás büškesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhoršág éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak keňeret!
Maǧar šél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő – a sírok ňílnak fel,
Ha eljő az idő – a maǧar talpra kel,
Ha eljő az idő – erős leš a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott lešünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkereštet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! – Az leš a viadal!! –
Šembešállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a
tengerár,
Eǧ čepp vérig küzdünk s áll a maǧar határ
Teljes egéšében, mint nem is oj régen
És čillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a
kardunk,
Fut a gaz előlünk – hiš maǧarok vaǧunk!
Felhatol az égig haragos šózatunk:
Hazánkat akarjuk! vaǧ érte meghalunk.
Nem léš kisebb Hazánk, nem, eǧ araššal
sem,
Úǧ fogš tündökölni, mint régen, féňesen,
Maǧar rónán, heǧen eǧ kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
1922 első fele
