VÁǦMAGAM A HOLD ALATT
Be jó az éjben bátoran menni,
Be jó az éjben eǧedül lenni;
Bús tavaši éjjel
S borusan járni šerte-šéjjel.
Ha a Hold šuňňad, šellő se rebben,
Virágok ňitnak elfeledetten,
Tüzes, tüskés róžák,
Ölelik a Föld takaróját.
Elhaló hárfák titkos zenéje
(Ez éj a lelkem örökös éje)
Hűs tavaši éjjel
Sirat Valakit bús šešéjjel.
Mešše vidéken – ismerős tájon
Éjjel bojongok. – Senki se šánjon!
Hiš ez az én kertem
S bünhödnöm kell, mert naǧot mertem.
Belépni mertem, šétnézni benne:
Kóborgó Váǧam ha ňugtot lelne!
Šelid, čöndes éjjel.
S bojongok benne šerte-šéjjel.
1921. nov. 26.
