MUNKÁSHALÁL
A gép elkapta. Meṡṡe fröċċent vére,
Fehéren hullott földre a feje.
(A férgek közt leṡ immár a heje.)
S letették kinn az udvar hűs kövére.
Örök lett munkás két kezének éje.
Iríġen nézte sok bús halváṅ arc,
Az ő kezökben ég tovább a harc:
A sok ġerekṡáj vár a kis keṅérre.
Megáll eġ percre a dolog zaja,
Elṡáll eġ ember köṅṅes sóhaja,
Két éhes ġermek áġán felriad.
A gép megindul újra zakatolva
S meġ minden, mintha mi se történt volna:
A földön még elég ember marad.
1922. jún. 18. körül
