ÖŠŠETÖRT ŠÍVEM…
Öššetört šívem bús kesergője
Čókot kért tőled, néma halott,
Šuňňadš te régen, nem hallš felőle,
Boldogan virulš, ahol vaǧ, ott.
Oh! ha lešállnál a magas égből
S lelkem akarnád vídítani,
Köňňem, mej most hull sűrűn šememből,
Nem volna tovább mért ontani.
Vaǧ ragadjál ki, hő šerelmeddel
Földi posváňság čápjaibul,
Várlak epedve, kedvesem! jöjj el!
Šánd meg a köňňem, mej eǧre hull.
Öššetört šívem bús kesergője
Čókot kér tőled, néma halott.
Nem šeretš már te, nem hallš felőle,
Nem kelleš nékem, oh! átkozott!
1921. márc. 28.
