.jpg)
LOVAS A TEMETŐBEN
Ha jő a sápadt ifjú-Éjjel,
Kit čókkal vár a Nap leáňa,
Kitárul két temetőkapu
S belovagol búsan-frissen
Az álmok kapitáňa.
Bukott vezér, köňňet is hullat,
Bús daccal bojong šerte-šéjjel,
Lova már ňihog, gödröt kapar,
Riadtan várja. – Sok a sír
S fut a Holddal az Éjjel.
Uj hant előtt sóhajtva áll meg,
De keméň marka vasba šorul.
És meǧ és jár sok sír között
– Még a Hajnal is kacagja –
Réšegedve, botorul.
Lovára borul. Viššaüget,
Búčút int minden hulla-rögnek.
S az eliramló lovas után
Álomtemetőből višša
A váǧak dübörögnek.
1922 első fele
