AMIÓTA…
Amióta megláttalak,
Šebben süt a nap le rám
És azóta šázšor šebben
Dalol a kis čalogáň.
Čak a piros ajkad néma
S mosoj rajta nem fakad,
Saját magam árňa vaǧok,
Hiš čókolnom nem šabad.
Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büške róžatő.
Čak a lelked lett faǧosabb,
Čak a šíved lett büške
S šerelmemtől lobbant lángra
A kétségb’esés üške.
Amióta megláttalak,
Örök tavaš ég virul
És azóta kis madarat
Kis leáň nem tart rabul.
Čak te tartaš fogjul engem
S čak a šívem čupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! – úǧ édesebb.
1921. ápr. 11.
