A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rejtő Jenő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rejtő Jenő. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. február 3., péntek

MINDEN, ami Rejtő Jenővel kapčolatos


Piškos Fred Bíró ABC-s átírása miatt beléptem a MINDEN, ami Rejtő Jenővel kapčolatos facebook zárt čoportba. Piškos Fredet azért válaštottam mert Fülig Jimmy naplójának hejesírása majdnem tökéletes! A čoport adminja Erik Dunst kedvesen köšöntött mint új belépőt! A čoporton belül közzétette facebook fotómat és kommentárt is írt hozzá:


Örömmel köšöntjük a Rejtő-klubban Bíró Zoltán, Debrecenből jelentkező legújabb Kar-, Šak-, Tag-, Cinkos-, Tettes- és Cellatársunkat!

Rejtőre fel, az utánpótlást jelentő, még uǧan kiči, ám dinamikusan fejlődő "šőke ciklont" pedig kéretik nem a ruhatárban haǧni (vaǧ pláne "felejteni")! 

Mindenkinek javaslom, hoǧ lépjetek be ebbe a véresen komoj facebook čoportba.


2023. február 2., csütörtök

1.1 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)

 


Uram! A késemért jöttem!
- Hol haǧta?
- Valami matrózban.
- Mijen kés volt?
- Acél. Keskeň penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Čak lassan, kérem... Mijen volt a ňele?
- Kaǧló.
- Háň réšből?
- Eǧ darabból kéšült.
- Akkor ninč baj. Megvan a kés!
- Hol?

- A hátamban.
- Köšönöm...
- Kérem... A čapos mesélte, hoǧ mijen šép kés van bennem. Eǧ darab húšcentis kaǧ­ló­ritkaság.
- Forduljon meg, kérem, hoǧ kiveǧem...
- Kitartás! A kočmáros azt mondta, hoǧ amíg nem hoz orvost, haǧjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kočmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hoǧ mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
- Az orvos itt lakik a közelben, és a kočmáros triciklin ment érte. Ha šurkált uram, hát viselje a következméňeket.
- Hohó! Azért, mert magába šúrnak eǧ kést, még ninč joga hozzá, hoǧ megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.
- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudomáňra. A kočmáros šerint az a recept, hoǧ bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!
- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műšerem!
- Hm... nehéz üǧ...

- Tudja mit? Nekem is van šívem, segítek a bajon. Kivešem magából a késemet, és betešek hejette eǧ másikat. Az is megteši, amíg a mentő jön.
- Jól van. Čak ne leǧen kisebb a kés, hoǧ jól elzárja a sebet, mert az egéšség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...
- Ňugodt lehet. Eǧ naǧ koňhakést ňomok be hejette.
- Akkor rendben van.
- Forduljon... meg... hopp!... Íǧ...
- Most ňomja bele a másikat!... Ǧorsan!
- Ez itt a polcon épp jó leš, habár čak faňelű.
- Benne van?
- Fenét!... Hišen alig vérzik a sebe. Itt, a čont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kičorbult a heǧe!
- Ňomta volna a húsba, maga kezdő!
- Várjon! Rátešek eǧ vizes kendőt... A švetter egéš jól lešorítja...
- Hiǧǧe el végre, hoǧ kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Teǧe be a kést. Mi az magának?
- Nem értek hozzá. Bičkázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a šívességre valamejik matrózt. Majd čak magukhoz térnek.
- Jó, hoǧ említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat.
- Az eǧikre ráesett a likőrösállváň, arról nem tehetek.
- Az volt az első fűtő!
- Mit tudja ezt eǧ likőrösállváň?
- És ott fekšik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket!
- Abban igazam volt. Hozzám vágtak eǧ korsót, és az ijen magatartás sért.
- Eǧik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok.
- Hát ki tette?

- Én.
- Šerenčéje, hoǧ haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot.
- Várjon!
- Ninč időm. Sietek!
- Nézze meg, hoǧ nem kell-e kés a sebbe. Az ijen šúrást nem šabad elhaňagolni. Lehet, hoǧ befelé vérzik.
- Onnan nem šúrhatták meg. Čak várjon az orvosra, az majd segít magán, ha lehet. Ha nem, akkor ňugodjék békével.
- Ajánlom magamat...
- Sajnálom, hoǧ ijen ǧenge legéňséget toborzott...
- Halló! Fiatalember! Elkísérem. Volna eǧ ötletem, amivel pénzt kereshet.
- Rendben van.
- Várjon! Hej, čapos! Ha jön a kočmáros, mondd, hoǧ elmentem járni eǧet ide a közelbe. Ne féljen semmit, ha baj van, kést tešek a sebbe! Viǧázok... No, jöjjön!

Ez a cikk Bíró ABCh-val készült. A képerňő jobb oldalán található „Bíró ABCh karakterek” ikonra kattintva tekinthető meg az átírás táblázata. 

1.2 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)

 


Sebesülésem miatt óvatosnak kell lennem. Merre akar menni?
- Nem tudom. Se pénzem, se dolgom.
- Maradjunk a közelben, az orvos miatt. Ejňe, nem kérdeztem a vendéglőst, hoǧ pipáz­hatok‑e ijen sújos állapotban. Megkockáztassam?
- Ňugodtan. Mi lehet belőle?
- Semmi?
- A világon semmi. Legfeljebb meghal. Az meg úǧis előfordulhat.
- Teljesen igaz. Hát ide hallgasson. Én vaǧok a Honolulu-Star šállásmestere. Hoǧ hívják magát?
- Fülig Jimmy...
- Miért van ijen hüje neve?
- Mert šeretek nevetni, és valaki rám fogta, hoǧ ojankor fülig húzom a šámat.
- Čakuǧan tejfölösképű alak. Jókora, čontos emberben ritkaság. Háň éves?
- Hušonnéǧ...
- Vakarč.
- A čaládja.
- Ért a hajóhoz?
- Hüjéket kérdez... Byrd kapitáňňal kétšer voltam expedíción, suhanc koromban.
- Mijen írása van?!
- Fojó. Čak a naǧbetűt nem mindet ismerem. Eǧ šállásmestertől tanultam írni!
- Hüje!
- Az igaz! De a šállásmesterben ritka az okos.
- Miféle okmáňai vannak?!
- Ezt kikérem magamnak!
- Šóval semmijen írása sinč?
- Rendőrségtől van!
- Az jó!
- Nahát akkor ninč semmi baj! Valparaisóban kaptam eǧ írást a kapitáňtól, hoǧ minden­nap jelentkezni kell a felüǧelő úrnál, és két óra után nem mehetek az utcára.
- Az nem jó!
- Nekem mondja? Azért jöttem el Valparaisóból.
- Benne van a hajósköňvben?
- Ezt viššautasítom.
- Törölték?
- És ha igen! Mi közöm hozzájuk?
- Ismer engem köňv nélkül minden hajósa a világnak!
- Én is attól félek. Akar dolgozni?
- Nem.
- Miért?
- Elveštettem a meǧǧőződésemet.
- És ez mitől jön?
- Tavaj Nápojban loptam eǧ kockás felöltőt, és azóta úǧ érzem, hoǧ úrnak šülettem. Elhatároztam, hoǧ többé nem dolgozom.
- Azelőtt dolgozott?
- Nem. De hiáňzott az elhatározás.
- Nézze... nekem hajópincér és fűtő kell, különben kirúgnak, és ninč munkám.
- Nem baj. Azt eǧütt činálhatjuk! Én értek hozzá.
- Fogja be a šáját... Itt Port Šuezben sem fűtőt, sem pincért nem találok hajnalig. Akkor indul a Honolulu-Star tovább. Az idéňben vaǧunk. Hát ide hallgasson: itt van nálam a fűtő és a pincér papírja. Álljon be hejettük. Maga ellátná kettőnek a munkáját. Ritkán láttam ijen erős bivajt.
- Hízelgéssel nem meǧ semmire!
- De talán mással. Két ember fizetése innen Tahitiig valóságos kis vaǧon. Maga megkeres­heti az egéšet eǧedül... Fél napot fűtene, felet kišolgálna. Senki sem tudná, hoǧ a fűtő és a pincér eǧ šeméj.
- És mikor aludnék?
- Hát, amikor megérkeztünk Tahitibe. Ha sokat mondok, öt hét az egéš. Odáig két ember fizetését kapná. Na jön?... Nézze, már kéšülődnek.
- Rendben van! Elfogadom!
- Éjjel Wilson Hutchins amerikai fűtő, nappal José Pombio spaňol pincér! Ezt jeǧezze meg! Tud spaňolul?
- Néháň előétel nevét, de azzal úǧ-ahoǧ megértetem magamat.
- Hol tanult meg előételňelven bešélni?
- Barcelonában működtem eǧ étterem kirakatában mint tranšparens, hoššú ideig.
- Az mičoda?
- A kirakatban ültem, hurkák és lepéňek között, időnként bólogattam, a hasamra mutattam, és végül következett eǧ viǧor, amitől kiǧulladt néháň villaňkörte a ǧomromon.
- Jó állás.
- Čak éš kell hozzá, és úri megjelenés. Mosojogni meg remekül tudok! Attól van a nevem: Fülig Jimmy!
- Tehát?
- Beállunk mind a hárman. José Pombio, Wilson Hutchins és Fülig Jimmy!
És máris követte a társát, aki eǧ haldoklótól igazán meglepő fürgeséggel sietett a dokkok felé.

1.3 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)

Fülig Jimmy talpig világfi volt. Külsejére, modorára igen sokat adott, šerette a mužikát, állandóan látogatta a filmšínházakat, és savaňúcukorkákat hordott magánál, mint a jótár­saságbeli urak.
Feltűnő ismertetőjele volt, hoǧ šeretett mosakodni, amit senki sem értett. Šikár, vállas alak­­jához nem illett a kamašosan sima arc, amej azonban čontos és šéles volt, középen eǧ jókora šájjal és hatalmas fogakkal. Örökös viǧora nemeǧšer tévedésbe ejtette azokat, akik kissé köňňelműen a külsejük után ítélik meg embertársaikat, és ezért a viǧorgó Jimmyt felületesen kezelték vaǧ kičúfolták.
Az ijen emberek, felépülésük után, sokat gondolkodtak a látšat megtéveštő beňomásairól, és elhatározták, hoǧ a jövőben senkiről sem vonnak le következtetéseket alapos tájékozódás híján.
Különös ismeretsége a šállásmesterrel úǧ kezdődött, hoǧ Fülig Jimmy a port said-i Elin­téző nevű vendéglőben a vačoráját foǧaštotta, és eǧ kis füzetkét olvasott. Šokása šerint aráňlag úri külsővel tette ezt, ami nem vonatkozik gombhíjas, sárga kabátjára, tépett ǧap­júingére, valamint harisňáira sem. Az utóbbiakra már čak azért sem vonatkozhat, mert az eǧiket néǧ év előtt Brüššelben haǧta. Azonban a felső žebéből eǧ sejem žebkendő čüčke kandikált ki, és a ňakából eǧ kifogástalan, finom mívű kerékpár-áttételen ňeles pápašem, úǧnevezett „lorgnon” függött, amit čak igen előkelő és idős úrhölǧek viselnek. Eǧik kezével evett, a másikkal a lorgnont tartotta, és a korsónak támaštott köňvet olvasta, ami fiǧelemre méltó teljesítméň, ha tekintetbe veššük, hoǧ Fülig Jimmynek kitűnő šeme volt, višont a lorgnon üvege erősen naǧított. De az ember néha kéňtelen kisebb-naǧobb áldozatot hozni az úri látšat kedvéért.

Közben az Elintézőben tartózkodó húšeǧnéháň matróz már jó tíz perce verekedett. De Fülig Jimmy čak akkor fiǧelt fel, amikor eǧ korsó a feje mellett tört šét a falon. Ekkor felállt, és erősen naǧító üvegein át körülnézve, hűvös fiǧelemre méltatta a társaságot.
- A fejemre igen kéňes vaǧok, uraim - mondta pedáns šigorral -, tehát az ijen ingerkedést lehetőleg mellőzzük.
Még be sem fejezte korholását, amikor a második korsó repült feléje úǧ, hoǧ a vállát súrolta.

- A verekedésnek ezennel vége! - jelentette ki határozottan.
A többit tudjuk... Fülig Jimmy elkezdte kidobálni a verekedőket. Mire befejezte a naǧtaka­rítást, vaǧ húš ember feküdt ájultan šertešét, és čak a Tahitibe kéšülő Honolulu-Star nevű luxushajó legéňei tizenkét főňi čoporttal képviseltették magukat aznap a port-šuezi közkórházban. (Közöttük José Pombio spaňol pincér és Wilson Hutchins amerikai fűtő.)
Ezek után kifizette a vačoráját, leemelte az ájult kormáňost a köňvéről, és elment. Čak a kése miatt jött ismét višša, amikor is találkozott a šállásmesterrel.
És este már munkába állt eǧ hajón, két ember hejett, de dupla fizetésért. Boldog volt.
Ismét dolgozott!
Íǧ jár, aki verekšik.

1.4 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)



Franciscóba, India és a čendes-óceáni šigetek érintésével. A világ leghoššabb járatú luxus­hajója volt, šešéjes milliomosok, világhírű filmštárok és elkéňeztetett hamiskárťások igéňeinek megfelelő berendezéssel.
A šalonban előkelő, finom emberek unatkoztak naphoššat, kisebb čoportokban. A vačo­rákat čodás estéji ruhák és ékšerek felvonulása tette ünnepéjessé. Šertartásos vidámság, udvarias barátkozás, megjeǧzések időről, tengeréšeti šakkérdésekről, a gépekről, a hajó­zás­ról és mindenféléről, amihez nem is koňítottak; ez jelentette a társas életet.
A bárban halk, finom đešš, pežgő, hollandi ginevre és angol whisky. Eǧ-eǧ durvább eǧéniségű milliomos, az indiai ültetvéňesek közül, ojkor mulat, ami abból áll, hoǧ dal­šö­vegeket ordít, és eǧ pežgősvödörrel a fején vezéňli a zenekart.
Ezt a többiek megšólják. És kissé iriǧlik.
Aztán elérik a Vörös-tengert, ahol a kisebb flörtök és naǧobb šabású tengeribetegségek poetikus időšaka következik.
José, a pincér mindenkihez šolgálatkéš, tréfás, és különös kézüǧességével šeret tüntetni. Sajnos ojkor mérsékelt jó šerenčével. A žonglőrök rošš šelleme üldözi. Előfordul, hoǧ valamejik hölǧre mosojog, és minteǧ oda sem nézve, köňňedén tölti a teát, de közben, hoǧ, hoǧ nem, a forró vížugár eǧ idős úr kopaš fejére ömlik. Ebből naǧ botráň leš, és néháňan a spaňol pincér azonnali távozását követelik a kapitáňtól. De a čaládapák min­den tekintéjüket latba vetve pártfogásukba vešik, mert a ǧerekek sokat mulatnak azon, hoǧ Fülig Jimmy leönti az utasokat. És mi az, amit nem teš meg eǧ šülő a ǧermekéért?
Ezzel šemben lenn a kazánházban Wilson Hutchins (az amerikai fűtő) ojkor állva aludt mint a lovak, és amikor felriadt, meleg húsokat húzott elő a belső žebéből. Mire elérték a Bab el Mandeb-šorost, már képes volt enni is álmában.

A főgépéš félt tőle, mert azt hitte, hoǧ megšállott. Eǧ arab fűtő végét akarta vetni ennek az állapotnak, és beledöfött Hutchinsba a lapáttal, de ezt nem fogja tenni többé, mert azóta ojan az orra, mint eǧ különleges formájú burgoňa.
Íǧ álltak a dolgok Adennál. Aden után fenn az étteremben José, a pincér alušékoňsága tűnt fel. A főgépéš a kazánház lépčőfeljárójánál állva hallotta, amikor az első tišt jelentette a kapitáňnak, hoǧ José pincér fojton álmos.
A gépéš erre šeréňen megjeǧezte, hoǧ Wilson Hutchins, az eǧik fűtő is állandóan alšik, és úǧ véli, hoǧ valahol eǧ ceceléǧ lehet a hajón, amej ezeket a šórváňos álom­kór ese­teket okozza.
A kapitáň šerint a gépéš hüje volt a pálinkaivástól, ami elég kézenfekvő feltevésnek látšott ahhoz, hoǧ a tišt is elfogadja.
Mr. Irving, a hajó legkülönösebb utasa őšintén šívébe zárta Josét, a sorsüldözött žonglőrt és álomkórǧanús pincért. Mr. Irving nem lehetett idősebb húšévesnél, de aňňinak sem látšott. Šmokingban úǧ hatott, mint valami leáň. Šép, gömböjű šemöldöke, čodál­kozó, naǧ fekete šeme, šabájos, finom arca meghatóan kisfiús volt. Alig bešélt, ojankor is halkan, udvariasan šólt, és nem érintkezett senkivel, lešámítva az első közös étkezés šokváňos bemutatkozását.

Čakis Mr. Gould társaságában mutatkozott a hajón. Ezt a Gouldot šívből ǧűlölték az utasok. Kövér, óriási, őš ember volt, és mindenki úǧ érezte, hoǧ žarnokoskodik a bájos fiatalember felett. Pedig oj čendes, oj šomorúan előkelő volt ez az ifjú, mint aki papnak kéšül, vaǧ méj ǧášban van.
Penang előtt furča esete volt vele Josénak. A kikötőből eǧ maláj óriás jött a fedélzetre. Bilinčet tört, šöget evett, és izmait játšatta néháň fillérért. Hatalmas izmai voltak. Később a japán điuđicu birkózás fogásait mutatta be a matrózoknak. José ott šaladgált fel-le a lépčőkön, frissítővel, tortával, de valamejik roššul kišámított, naǧ ívű, kečes mozdulata révén a sétafedélzetről pontosan az erőművéš fejére poťťant eǧ habostorta.
A maláj hörögve kaparta magáról a čokoládés habot, čattogtatta hatalmas fogait, és végül lovagias mosojjal fojtva el dühét, közölte, hoǧ Josét šétmoržolná, ha nem lenne tekin­tettel az előkelő körňezetre.
A spaňol pincér igen eréjes hangon többféle előétel nevét kiáltotta oda a bennšülöttnek, amitől az érthetően felbőšült.
M’Bisung! Glonga! Bon-Bon! - hörögte a maláj.
Omlette... ŕ la Sevilla! - üvöltötte José.
Sihungi! Mizonga ďur bsefár!
Olla potrida! - idézte a pincér tranšparens korából, és lerohant. Ott állt lihegve a maláj előtt, és az utasok, boldogan a sok eǧhangúság után, mindenfelől öššečődültek.
Fenn a korlátnál állt Mr. Irving, šokott šomorúságával, és lenézett unott, közömbös arccal.

A maláj megvillogtatta fehér fogait. Ismét mosojgott.
- Mit ez akar ǧenge fehér... Én megenni őt...
- Hát čak fogj hozzá - mondta José.
- Én nem ütni! Hindu önvédelem... Te üss oda teljes erődből. Én čak kivédeni.
- Az nem leš jó... - šabadkozott José.
- Te ütni! Fogás biztos, ǧors, úǧsem találni.
- Hát jó. Mehet?
- Mehet.
Fülig Jimmy kívánči volt a fogásra. Biztos điuđicu.
- Na ütni! - sürgette a maláj. - Leš meglepetés!
Čakuǧan naǧ meglepetést okozott. Mert hoǧ valaki eǧetlen pofontól valóságos šaltót čináljon, néǧ utast és több kisaštal málnašörpöt felborítson, az igazán meglepő.
A maláj orrán, šáján, fülén dőlt a vér, és a jobb šemétől a šája šéléig felrepedt a bőre. Íǧ pihegett kissé elterülve, miközben a néǧ utas állandóan sürgette, hoǧ keljen fel róluk.
Ezalatt José aludt eǧ keveset. Állva. Mint eǧ idős paripa. A maláj ordítva ugrott fel.
- Nem šámít! Te lenni balkezes! Én várni ütés jobbról.
José vállat vont.
- Nem lehet minden pofon mellé eǧ forgalmi rendőrt állítani.
- Ütni aǧon... téged!
Nekirohant. José kissé hátrált, mert a maláj ragadt a málnašörptől, és a pincér féltette a šép, araňgombos ruháját. Ǧorsan elhejezett eǧ horogütést, hoǧ az első támadó hevet lefé­kezze. Aztán kibújt eǧ balkezes eǧenes alatt, és köňňedén felütötte a bennšülött állát.
Ekkor eǧ rúgás érte.
Šabájtalan, pimaš, sportšerűtlen rúgás. Fülig Jimmyt elöntötte az indulat, és šörňűt kiáltott:
Insalade fritte... ŕ la Escorreal!
Ettől mindenkiben meghűlt a vér. Tištában voltak vele, hoǧ az ókori mór hódítóktól šár­mazó esküvést hallották, amejet spaňol ifjak čak ojankor hangoztatnak, ha élet-halál küzdelemre šánják magukat.

És ugrott!
Köňökhajlásba kapta a maláj ňakát, és a dereka mellé šorította. A bennšülött bivajšerű, fekete ňakizmai kidagadtak az erőfešítéstől, és...
És ekkor Fülig Jimmy véletlenül felpillantott a sétafedélzetre. Amit látott, attól kishíján elen­gedte a malájt meglepetésében.
Mr. Irving, a korlátra köňökölve, odavágott feléje a šeme sarkából biztatóan, pajtásosan, mintha azt mondaná, hoǧ: „Rajta! Tanítsd meg!”
José eǧet čavart a ňakon, eǧet emelt térdével a ǧomron, amitől a bennšülött mešše repült és akkorát zuhant, roppant testének teljes hoššában, hoǧ a hajó beleremegett.
Valameňňi šemlélő önkéntelen tapsba tört ki. A malájt, mint ledöfött bikát az arénából, a lábainál fogva kihurcolták a porondról.
José, mint eǧ fáradt hegedűművéš, köňňed mosojjal hajlongott, šorongatta a saját kezét, čókokat hintett, de véletlenül nekihátrált a büfének, amej állváňostól felborult, és a társaság felét lefröčkölte jeges italokkal.
...Čengő, vidám, kellemes kacagás hangzott a magasból. Mindenki felnézett. Mr. Irving nevetett a korlátnál. De ekkor megjelent a nevelő roppant alakja, és a tišta ǧerekhang ňomban elhalt. A fiatalember komoran, előkelően távozott.
- Őrült alak ez a pincér, de férfi - jeǧezte meg a kapitáň. És a köršakállas, vörös képű šállásmester felé fordult. - Tudja maga, hoǧ mijen keméň kezű fiú ez?
- Én tudom - felelte šomorúan a šállásmester, de erről nem mondott bövebbet.

1.5 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)



- Uram... három hete nem aludtam...
- Čak két hétig bírja még - suttogta a šállásmester. - Az ijesmit meg lehet šokni idővel.
...Šép, lanǧos este volt, de kissé fülledt. A Maláj-félšiget és Šingapur között čillogó, fekete hullámokon rohant a gőzös, és Fülig Jimmy a kazánházból vezető vaslépčő tetején ült, a šállásmester mellett.
- Čak viǧázzon - súgta a šakállas. - Feltűnő, hoǧ mindig alšik. Senki más nem áčorog alvajáró módján.
- Mit čináljak, ha ojan élénk utasok vannak itt?
- Ha felfedezik, hoǧ José pincér és Hutchins fűtő eǧazon ember, akkor engem is kidobnak a čalásért.
- Ne féljen, már čak két hét, addig elvirraštok valahoǧ.
- Aludjon most eǧ félórát itt a lépčőlejárón... Majd felkeltem idejében.
Felelet hejett a pincér már aludt is.

...Később felrezzent, mert valaki megérintette a vállát.
- Haǧjon még... - moťogta - maga hóhér... Čak öt perc...
- Ébredjen, idegen!
Felrezzent. Naǧon elčodálkozott, amikor meglátta, hoǧ ki ül mellette a vaslépčőn... Mr. Irving!
- Pšt... - súgta. - Mr. Gould azt hiši, hoǧ alšom. Fogadja legmagasabb elismerésemet, pincér. Maga pompás fiú! Ezt akartam mondani.
A gumiba áǧazott gépek tompán zakatoltak alattuk. Különben čend volt. Mr. Irving ott ült mellette, a vaslépčőn, de ojan ünnepéjesen, mint aki komoj šertartást végez.
- Jól elbánt azzal a bennšülöttel - mondta elismerően. - Uǧe, maga naǧon erős? Meg­engedi... hoǧ megtapintsam a karizmát? - kérdezte šinte kenetteljesen.

- Na ne hüjéskedjen!
Az ifjú šeme felraǧogott.
- Uǧebár ez sértés?! - kérdezte örömmel.
- Hm... Úǧ teš, Mr. Irving, mintha réšeg lenne.
- Engem még sohasem sértettek meg.
- Ne mondja. Ojan erős?
- Nem tudom. Senkit sem ütlegeltem még. Mondja, idegen, hoǧ történik ez a művelet?
- Na ne ugrasson! Nem tudja, mijen az, amikor odasóznak? Láthatta eleget, ha az utcán járt.
- Én soha életemben nem sétáltam még ňílt utcán.
- Nem sétált?... Hát... kičoda ön... Mr. Irving? Nem Mr. ... Irving?
- Én inkognitóban vaǧok.
- Az miféle viselet?
- Inkognitó az, ha valaki álnéven él...
- Naǧšerű! Akkor én is inkognitóban vaǧok! Šintén šélhámos?
- Haha! Igazán kedves alattvaló maga, José pincér, de meǧek, mert Mr. Gould még éšreveši a távolmaradásomat.
- Mit fél attól a pasastól? Ha akarja, holnap leöntöm ebédnél eǧ adag marinírozott hallal, ŕ la tournedot.
- Ne, ne!... Naǧon kérem, kedves goromba úr! Šegéň jó aťám teljhatalmú nevelőmmé tette Fernandez báčit, ő a régens herceg, és ebben meg kell ňugodnunk.
- Kissé homájos előttem, amit mond. Aňňi bizoňos, hoǧ a pofa nem tetšik nekem, és šívesen odaütögetném a fejét bármihez, ami šilárd és dudoros.
- Ó!... Ember! Ne meréšelje! Ön derék dolgozó, és keǧeinket élvezi, de ez sújos büntetést vonna maga után... És most, kedves idegen, mennem kell... Eǧšer majd ismét bešélgetünk. Naǧon jól šórakoztam önnel. Ezért megjutalmazom! Akar pénzt?

- Mi?...
- Nem ismerem jól a pénz értékét. Ha ötšáz dollárt adok, az sok? Nem, nem! Az túl kevés, és megbántom vele...
- Hoǧ... hoǧ mit?... Mi az, kérem?
- Megvan! Eǧšer Isten keǧelméből parančoló naǧbáťám megjutalmazta valamejik hű­séges hívét, és kétezer dollárt adott neki. Ez tehát nem ojan čekéjség, hoǧ šéǧenkeznem kelljen miatta!... Tessék, jóember...
...Előhúzta a tárcáját, és átadott kétezer dollárt, azután vállon veregette a pincért, és otthaǧta.
Nem hitte, hoǧ ébren van, vaǧ ha igen, akkor a fiú őrült, és a hatalmas, ronda ember az ápolója.
Két... ezer... dollár! Ezen az eseten érdemes gondolkozni! De hiába tartotta ijesmire érdemesnek az esetet, mert rajtaütéššerűen elaludt.


2.1 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)

    


José pincér aludt. Aludt, miközben eǧ pillanatra megállt a levessel, aludt, amíg a šakáč tálcára tette a húst, és aludt, amikor eǧ svéd magántanár ölébe kitálalta.
Az ordításra felriadt.
Hutchins, a fűtő is aludt. Aludt, amíg a šén begurult a kazánba, aludt, miközben felemelte a lapátot, és aludt, midőn leejtette a főgépéš lábára.
Az ordításra felriadt.
Az első tišt közölte a kapitáňňal, hoǧ José, a pincér állandó alušékoňsága sújosbodott.
A gépéš közölte a kapitáňňal, hoǧ Hutchins, az amerikai fűtő már čak percekre ébred fel, ha éppen ver valakit.
Néháň matróz öššesúgott. Furča tünet harapóďik el a hajón. Már ketten megkapták.
A šállásmester közölte Fülig Jimmyvel, hoǧ baj leš, mert ha a ǧengélkedőket megfiǧe­lik, kiderül, hoǧ eǧik sinč itt, čak Fülig Jimmy šolgál a hajón mint átváltozóművéš.
Fülig Jimmy megint čak azt mondta, hoǧ nem ő a hibás, hanem az utasok. Túlságosan eleven mindenki a hajón. Azonnal megňugodnának a kedéjek, ha más is álmos lenne. Azt ígérte a šállásmesternek, hoǧ majd megkísérli eǧensújba hozni a dolgot. Másnapra azután gondoskodott róla hoǧ az utasok élénk hangulata čökkenjen.
És ezt nem kellett volna tennie!
Pontban fél néǧkor délután (ážiai időšámítás šerint) a hoššúsági és šélességi fokok bizoňos šámadatainak megfelelő hejen, teljes šélčendben fojtatta útját a Honolulu-Star, tizenňolc tengeri čomó sebességgel, a Malakka-šoros felé. A sétafedélzeten eǧ šalonzenekar mužikált, és az eǧik utas azt mesélte két hölǧismerősének, hoǧ a hajón valami ninč rendben. Állítólag eǧ álomkór-ǧanús eset fordult elő, de titkolják az utasok előtt.
Néǧ óra 10 perckor (ážiai időšámítás šerint!) a hajóorvos a kapitáň intézkedésére magához rendelte a šállásmester útján José Pombiót, a pincért, és Wilson Hutchinst, a fűtőt. Eǧšerre!
Néǧ óra 12 perckor (időšámítás fenti világréš šerint) a šállásmester a kabinjába ment, és ǧermekkorából viššaidézett imádságokat mormolt. Bizoňos volt benne, hoǧ törlik a ňilvántartott tengeréšek névsorából.
Néǧ óra húš perckor José, a pincér megjelent az orvos előtt, aki éppen eǧ köňvben lapoz­gatott izgatottan.
Az álomkór különleges megjelenési formái, amikor šórváňos megbetegedések alapján lép fel, és kísérő tünetei elmosódnak.
A leírás eǧ hajó esetét vette példának, ahol eǧetlen ceceléǧ került a rakomáňňal eǧütt a fenékbe, és még mérsékelt égöv alatt is képes volt a ragájt terješteni.
Az orvos felnézett a köňvből. Ott állt előtte José, a pincér, köňňed testtartással, és šeré­ňen horťogott.
- Halló!
- Ki bešél?! - riadt fel José.
Az orvos nézte. Hm... Ǧanús! Šenvedő arc, erňedt vonások, méjen ülő šem, bárǧún ňitott šáj, šabájtalan légzés.
- A feje fáj?
- Igen.
- Doháňzik?
- Inkább innék valamit.
- Nem kínáltam!
- Elég baj, mert doháňzom.
- Járt Afrikában?
- Két éve.
- Šülei élnek?
- Az aňám.
- Az apja mibe halt meg?
- Búčúba. Heveň lövöldözés meg minden ijesmi...
- Išik?
- Most, hoǧ meghalt, nem hišem.
- Ember! Ne tréfáljon! Itt komoj dologról van šó! Fáj valamije?
- Itt a bordánál ňilall...
Az orvos betett valamit a fülébe, amiről lelógott eǧ gömböjű hangerősítő. Ezt Fülig Jimmy bordáira hejezte.
- Sóhajtson.
Fülig Jimmy megragadta a bordáin ňugvó fémet, és belekiáltott:
- Čiklandós vaǧok!
Az orvos üvöltve ugrott hátra, mert úǧ érezte, hoǧ eǧ nehézüteget sütöttek el a füle mellett.
- Ostoba alak!... Megsiketít... Mióta érzi ezt a fájdalmat a bordáin?
- Amióta a kormáňos a sötétben véletlenül rálépett.
- De most már menjen!
- Kérem šépen... nem kaphatnék valamit fejfájás ellen...? Naǧon fáj a fejem.
Ez hazugság volt. De az orvos elhitte, és azonnal odament a šekréňhez. Fülig Jimmy követ­te. Mešširől látta azt a kis tartájt, amin ez állt felírva eǧ címkén:
ÓPIUM!

Ez sűrűn alkalmazott ǧóǧšer errefelé, a megváltozott éghajlat és a šokatlan táplálék miatt ǧakorta fellépő eméštési zavarok ellen. Az orvos már kivett eǧ fejfájás elleni port, amikor čörömpölést hallott. Az ostoba pincér lelökött az aštalról eǧ poharat.
- Hordja el magát!
José elsietett. De amíg az orvos hátranézett a čörömpölésre, addig ǧorsan a žebébe čúš­tatott az ópiumostartáj belsejéből vaǧ hat kisebb doboz ǧóǧšert, több mint felét az ópi­um­kéšletnek.
Ez 4 óra 44 perckor történt. (Greenwichi időšámítás šerint: 4 óra, 12 perc, 8 másodperc!) Közvetlenül az užonnaidő előtt.
Öt óra 15-kor a kapitáň felšólította az utasokat, hoǧ mindenki őrizze meg a ňugalmát, a hajó rendelkezik a járváň lokalizálásához šükséges ešközökkel.
A pánik akkor tört ki, midőn a három úr, akik užonna után elaludtak, čak hoššas éleštge­tésre tértek magukhoz. Az eǧik Mr. Gould volt, a hatalmas nevelő. Ez aludt a legméjebben. Pedig užonnatájt még igen élénk volt.
Most méjen aludt.
Másnap, reggeli után (9 óra 27 másodperc az éšaki és déli šélesség megfelelő fokai között) két újabb utas merült méj álomba, és délben a kapitáň utasította a rádióst, hoǧ tudakolja a közelben tartózkodó hajók neveit. Esetleg segítségre šorulnak.

Dráma az óceánjárón!
Az utasok naǧ réše ekkor már sejtette, hoǧ azon hátborzongató tengeréštörténetek eǧi­két élik át, amejeket oj sokšor kigúňoltak, mint például a Kísértethajó, vaǧ nem is šól­va a Bounť lázadóiról, akik emberhúst is ettek.
Azzal valameňňien tištában voltak, hoǧ még ötven év múlva is megoldatlan leš a rejtéj a hajóról, amej čendesen siklott Šingapur kikötője felé, a gát mellett megállt, de nem šállt ki utas, eǧ hang sem hallatšott a fedélzetről: mindenki meghalt! A Honolulu-Star tragédiá­járól filmet ǧártanak, és az emberek beülnek činos nőismerőseikkel a moziba, hoǧ meg­nézzék. Azután azt mondják majd: „marhaság!”
Eǧ koppenhágai zenešerző eréjesen követelte, hoǧ a kapitáň bočássa le a mentőčóna­kokat, és ki-ki meneküljön, amerre tud. Miután a kapitáň ezt megtagadta, jeǧzőköňvet akart felvenni az esetről, de közben elaludt.
Az emberek bezárkóztak kabinjaikba. A rettegés, a rošš előérzet lett úrrá mindenkin.
És eǧ utas végre igazán jól érezte magát. Este lenn a bárban még zongorázott is.
Az állítólagos Mr. Irving volt ez az utas.
Uǧanis nevelője minden étkezés után ňomban elaludt. Méjen és sokáig.
Előšör čak az ebédlőben üldögélt eǧ óráčkával tovább a fiatalember. De másnap (a járváň tetőfokán dühöngött úǧ az ážiai, mint a greenwichi időšámítás šerint) Mr. Irving bekukkantott a bárba, ahol a zenekar tüzes fox-trottokat játšott félálomban.
Éjfél felé a fiatalember dúdolni kezdett. Az arca kipirult, a šeme čillogott, és titokban bizo­ňára hőn óhajtotta, hoǧ bárčak tartós lenne ez az epidémia.
Már harmadik napja dühöngött az álomkór. Az admiralitás rövid üzenetváltás után azt aján­lotta, hoǧ a Honolulu-Star közölje állandóan a hejzetét és útiráňát, továbbá ajánlatos lenne a hajón található leǧeket ǧűjteni az előrelátható egéšségüǧi šemle réšére, hoǧ akad-e ceceléǧ közöttük.
Eǧ örméň levélboríték ǧáros drámai eǧšerűséggel közölte a kapitáňňal, hoǧ leprája van.

Ijen eddig čak rémdrámákban volt!
- Ember! - suttogta a šállásmester, aki élősújának felére foǧott rövid idő alatt. - Ezt maga tette!
- Igen - felelte őšintén Fülig Jimmy. - Maga mondta, hoǧ feltűnő a hajón, ha két ember állandóan alšik. Most már čak az különös, ha ébren van valaki.
- Hoǧ činálta?!
- Ópiummal. Nem lehet semmi baj. Mindenki čak aňňit kap, ameňňi az ópiumhoz mellé­kelt adagolási táblázaton úǧ van feltüntetve, hoǧ „sújos betegek šámára”. Az pedig nem lehet vešéjes adag.
- Ha... kiderül... Én bűntársa vaǧok. Tíz évet kapunk...
- Istenem... Érdemrendet nem kínálhatnak ezért. El sem fogadnám.
- Hej! Šállásmester! - kiáltotta feléjük az eǧik tišt. - Menjenek a legéňňel a raktárba! Fogjanak leǧet, és viǧék az orvoshoz!
- A leǧeket is ǧóǧkezelik? - čodálkozott Fülig Jimmy.
A legéňség teljes šámban léǧvadášaton volt. Ők is elindultak a šállásmesterrel. Pokoli hőség volt az Indiai-óceánon. Különösen itt, a gépház mellett. Fülig Jimmy mint fűtő derékig levetkőzve járt, a hőségen kívül elsősorban azért, mert eǧetlen ingét José, a pincér hašnálta.
- Ember! Vessen véget a járváňnak! - köňörgött a šállásmester.
- Nem jön rá senki, ňugodt lehet.
Ide-oda jártak a poǧǧášraktárban. Fülig Jimmy megállt eǧ hatalmas utazóláda mellett.
- Mi a čoda! Ezt jól megčinálták! Nézze čak!
A ládán hatalmas tábla függött:




- A mindenségit a sok hüjének - šitkozódott a šállásmester -, jöjjön, fordítsuk meg ezt a poǧǧášt. 
Már éppen hozzáfogtak volna, amikor valaki eréjesen kopogott a láda oldalán, és érdes, borízű hang šólalt meg belülről:
- Most már čak haǧják íǧ, ha Adenig a fejemen álltam benne.
- Mi az, hej?! Ki maga?
- Menjenek a fenébe.
Hát ijen még nem volt! A világ legpimašabb poťautasát fedezték fel.
- Hé! - kiabálta a šállásmester. - Tudja, hoǧ mi vár eǧ poťautasra, ha karanténba kerü­lünk?
- Miért kerülne a hajó karanténba?
- Ragáj van!
- Valakit megfertőztek hüjeséggel?
- A mindenségit...
Kiňitotta a ládát, és...
Üres volt! A láda, amejből eǧ másodperc előtt bešélt valaki!
Bután állt... A šállásmester kereštet vetett.
Varážlat...
- Ijen alakok feňegetnek engem - jeǧezte meg az iménti hang a hátuk mögött. Megfor­dultak.
Eǧ topronǧos öregember állt előttük. Fülig Jimmy ijedten kiáltotta:
- Piškos Fred!...

2.2 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)


Különös jelenség volt az öreg. Mellig érő, kissé heǧes formájú őš šakállát babrálgatta hoššú, kesejűkarmokban végződő kezével. Apró ravašságait, naǧ töprengéseit šakállának néma hangšerén minteǧ lezongorázta, ahoǧ lassan játšadozott a hoššú, šerteálló, piškosšürke, ǧér šőrzettel. Az arcán néháň gömböjű, naǧ šemölč, jellegzetes, karvajšerű orr, legörbülő, šéles šáj és čillogó, okos, ňugtalan, apró šemek, némi vörös nedűvel keretezve. Kócos, šürkésfehér hajšálai a homlokára čüngtek šét, és eǧ beidegződött mozdulattal időnként tarkójára tolta, vaǧ a ňakát vakargatva lassan előretolta az orra heǧéig šakadt, šeňňes, ellenzős sapkáját, eǧ igen elňűtt, piškos, de mégis kapitáňi sapkát.

Mert Piškos Fred kapitáň volt.
Íǧ járt šájról šájra a neve, íǧ ismerték a tengeröblök naǧ kikötővárosaiban és kis haláš­falukban eǧaránt, íǧ említették, ha bűnüǧek kapčán šóba került a neve:
„Piškos Fred, a kapitáň!”
Hoǧ hol és mijen hajón, mikor és mijen minősítés alapján lett kapitáň, ezt még a feǧin­tézetek és bűnüǧi ňilvántartók sem tištázták, aňňi más körülméňňel eǧütt, amejek Piš­kos Fred šeméjével öššefüggésben időnként felmerültek, de afelől senkinek sem lehe­tett kétsége, hoǧ Piškos Fred valóban kapitáň. Ki is lenne kapitáň, ha nem ő, aki név šerint ismeri a világ öššes révkalauzát, pertuban van az auštráliai čarungi törž varáž­lójával, és ojan ciklonban čak eǧšer hajózott eddig, hoǧ közben kialudt a pipája. (De utóbb kiderült, hoǧ ez a pipa nem volt Watson ǧártmáňú manillaǧökér.)
Fekete švetterén a legforróbb időben is felgombolta a magas ňakat. Vastag nadrágját keméňňé és šabájosan gömböjűvé formálta az idő. Valaha číkos žakett lehetett, de ez már čak ňomokban látšott e ruhadarabon. Különös módon, bokában a cipő mellé ǧűrte be a šárat, amiből ňilvánvaló, hoǧ nem őrá šabták eredetileg. Ez különben kitűnik abból is, hoǧ hoššát a beǧűrés művelete sem čökkentette megfelelően, mert még mindig a mell­ka­sáig ért. Állítólag a hoššától még feljebb is húzhatná, de nem teši, mert a nadrág hónaljban kissé bő.
Időnként žebre dugta a kezét, megrántotta a nadrágját, és imbojgó felsőtesttel elindult. Volt a léňében valami čodálatos közöň és kihívó megvetés mindenkivel šemben.

De a legšembeötlőbb eǧéni jellemvonásként mégisčak az élt róla a köztudatban, hoǧ ő a világ legpiškosabb embere. Ez ojan közvetlen, bizoňításra nem is šoruló beňomás volt, mint a filozófia rendšerének bármejik, úǧnevezett őstéňe.
Napbarnított arca mint naǧ mištériumot őrizte az utolsó mosdás időpontját. Čak aňňi látšott futólag is kétségtelennek, hoǧ ez az időpont találgatás tárǧát sem képezheti mint közelmúlt dátum. Eǧáltalán kétségesnek látšott, hoǧ ez az ember valaha tištálkodott-e?
A šállásmester önkéntelenül hátralépett, mint a műértő, ha végre šembekerül eǧ naǧhírű alkotással.
Fülig Jimmy percekig nem bírt šólni.
- Mit čodálkozol? Talán azt vártad, hoǧ eǧ bérmaruhás hajadon bújik elő a ládából?
- Hoǧ jött ki onnan eǧáltalán?
- Hátul. Van a ládán eǧ „művéšbejáró”. Adenig a fejemen álltam. Teljes hušonnéǧ órát töltöttem el íǧ, mint valami kővé vált erőművéš. Az eǧik ostoba rakodó fordítva tette le a poǧǧášt.
- Miért nem ňitotta ki elöl?
- Beletört a kulč a zárba. Ha az ember a fején áll, megesik az ijesmi. Hušonnéǧ óráig tartott, amíg tótágast állva a hátsó deškát meglazíthattam, hoǧ kijárjon. Most mindent tudtok, hát menjetek a fenébe.
- Hohó! - mondta a šállásmester. - A hajón járváň van. Ijenkor főbenjáró bűn eltitkolni a poťautast.
- Hm... talán megveštegessem?
- Sok pénzt kellene kapni ahhoz! Eǧ járváňra vonatkozó adat eltitkolásáért tíz év jár a ǧarmaton!
- Igaz - bólintott mélabúsan Piškos Fred.
- Nézze - šólt közbe Fülig Jimmy -, ha mi azt mondjuk, hoǧ maga önként jött elő, akkor a kapitáň eňhébben fogja fel az üǧet.
- Čak te ne védj - felelte méjséges megvetéssel Piškos Fred, azután hátratolta a sapkáját, žebre čapta a kezét, és ormótlan inga módján elindult a feljáró iráňában. - Ǧerünk. Igazatok van! A járváňra vonatkozó felvilágosításaimat nem titkolhatom tovább, mert bajom lehet belőle. Azonnal šólok a kapitáňnak, hoǧ tartóztassa le azt a dišnót, aki ópiummal mérgezi az utasokat.

A šállásmester meghökkent.
- Mi... mi van... Freddy báťám - hebegte Fülig Jimmy.
- Na čak ǧerünk! Legfőbb ideje! Tíz évet ülni az én koromban nem kellemes. Ráérek öreg napjaimra lustálkodni.
Legalább ötvenňolc éves volt.
- No de... honnan veši ezt az... ópium izét?
- Ne akarj bečapni, Fülig José. A sötét raktárfojosón hevert az arab fűtő. Ǧanúsan hor­ťo­gott. Felhúztam a šemhéját, és láttam mindent. Ópiummal akarš megtévešteni? Engem?
Most előretolta a sapkáját, és úǧ indult a lépčő felé.
- Várjon! - ugrottak feléje eǧšerre ketten.
- Nem lehet! Igaza volt a šállásmesternek. Járváň az járváň, és adatok titkolása meg ijesmi, az kéš életvešéj.
- De hát bešéljünk...
- Ninč értelme Fülig Hutchins. Mivel veštegethet engem meg, ijen főbenjáró üǧben két šegéň ördög. Erešš, sietek...
- Ide hallgasson, kapitáň - šólt rövid gondolkozás után Fülig Jimmy -, minek cifráznánk a dolgot? A markában vaǧunk. Mondja meg, hoǧ mit akar, és kéš! Tudom, hoǧ irgalmat­lanul kišipojoz most bennünket, mert kapži és keǧetlen. Tessék.
Piškos Fred gondolkozott, eǧik kesejűkarmával a fogát piškálta, másik kezével egéš keskeňre sodorta a šakálla végét.
- No jó! Ne húzzuk az időt. Te adš kétezer dollárt, és kéš.
Fülig Jimmy halottfehér lett.
- Honnan veǧek... ezer dollárt?
- A hátsó žebedben találš eǧ bőrtokot tükörrel, fésűvel és eǧ Limából való autóverseňző araňplakettjével. Ott van a kétezer dollár.
Fülig Jimmy elšántan a žebébe ňúlt, hoǧ lešúrja ezt az embert.
- A ǧönǧházkés nem kell - mondta fáradtan a kapitáň, és előhúzott valahonnan eǧ muzeális jellegű, félméteres forgópištojt -, ha mindenáron ráadást akarš adni, elfogadom az araňplakettet, de čak amíg háromig šámolok. Eǧ...
Fülig Jimmy fogčikorgatva átadta a bőrtokot, amej ňomban eltűnt a rengeteg nadrág hátsó žebében. Ezután Piškos Fred utálkozó, fáradt, megvető arckifejezése tűnődve iráňult a šállásmester felé. Az rettegett.
- Maga fizesse ki nekem előre Hutchins fűtő teljes fizetését Port Saidtól Tahitiig, öššesen šázhetvenöt dollár ňolcvankét centet - mondta végül.
- Čak... šázharminc dollárt kap a fűtő.
- Eǧ közönséges lapátoló. De Hutchins első oštájúnak minősített, különilletméňes, mert a haditengeréšet néǧ év előtt šakképzett kazánkováčnak igazolta, tehát a biztosítás levoná­sával šázhetvenöt dollár és ňolcvankét cent jár. Nem haǧom kižákmáňolni magamat.

A šállásmester fogai hangosan megčikordultak. De fizetett. Piškos Fred gondosan átšámolta a pénzt. Šázhetvenhat dollárból viššafizetett tizenňolc centet.
- Nekem nem kell több, mint ameňňi a tištességes munkáért jár. De azt megkövetelem.
A šállásmestert ez a túlzott módja az üzleti tištességnek nem hatotta meg.
- Šegéň Fülig Jimmy munkabérét vágta žebre!
- Ne féltsd te Fülig Jimmyt - ňugtatta meg a stewardot. - Ez addig ver Tahitiben, amíg kifizeted neki Hutchins munkabérét is, az utolsó centig. Alapos ember.
A šállásmester döbbenten nézett Jimmyre.
- Ez igaz...?
- Sajnos - ismerte be šemérmesen a fiatalember. - Ez a Piškos Fred a vesékbe lát.
- Most menjetek a fenébe, és minden étkezéskor hozzatok le eǧ elsőoštájú menüt. Halat čak rántva ešem.
Ezután bement a ládájába, és hozzálátott, hoǧ megtömje a pipáját.
- Ketten voltunk, és nem tudtunk elbánni vele! - dühöngött a šállásmester, amikor a vaslépčőn felmentek.
- Ezzel nem lehet. Két év előtt Delhiben kilopta a háromezer éves Buddha rubin šemét, és eǧ sorompó piros üvegjelzőjével hejettesítette. Naǧ botráň lett, mert amikor a Buddha belsejében fellobogott az örömtűz, az Isten šeme azt huňorogta a hívők felé, hoǧ:
„Stop!... Stop!... Stop!”
Amikor a fedélzetre értek, a kapitáň revolverrel a kezében vitatkozott eǧ čoport utassal, és néháň matróz éppen kipróbálta a mentőčónakokat.

2.3 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)


 

Másnap Fülig Jimmy bešüntette a ragájt, abban a reméňben, hoǧ ezzel megšűnik az álmosság, tehát hejreáll a rend. Az ópium hatásának megšüntetésétől ǧors eredméňt várt. Ebben nem is čalódott. A méregkeverés bešüntetése néháň órán belül čakuǧan meglepő eredméňňel járt.
Déli tizenkét óra húškor a Honolulu-Star véšjeleket adott le, orvosokat, ǧóǧšert és egéšségüǧi katonaságot kért a hajón puštító járváň ellen Šingapurból.
Eǧ óra tízkor a matrózokat felfeǧverezték, és életbe léptették a veštegzár esetére šóló rendkívüli intézkedéseket.

Uǧanis az utasokon jelentkezett az átmenet nélküli kábítóšer-elvonás valameňňi ártal­matlan, de heveň tünete. A maďag-naǧiparos hűlni és žibbadni kezdett, ellepte a hideg verejték, és čak azt kérte, hoǧ leáňának üzenjék meg: utolsó pillanatában is ellenezte házasságát. Valameňňi utas tűrhetetlen főfájásról panaškodott. Ez az álomkór legpreg­nánsabb kísérő tünete... Az orvos úǧ érezte, hoǧ hős, akiről köňvet fognak írni, mert a šörňű kór ott lüktetett a kopoňájában, de azért vitézül járt kabinról kabinra betegeihez, és čak akkor ült le kimerülten eǧ kötélčomóra, amikor az utolsó injekciós tűt is beletörte a különc svéd hölǧ alsókarjába.
Az ijen orvosokról nemeǧšer megemlékezik a šépirodalom. Az utasok már jóval keve­sebb heroizmussal viselték el sorsukat.
Sikoltozás, sírás, kiabálás töltötte be a hajót. A bostoni üǧvédnél látási zavarok léptek fel, az argentinai műviráǧǧáros követelte, hoǧ forduljanak višša. De a legtöbben valami érthetetlen oknál fogva čököňösen ragaškodtak ahhoz, hoǧ azonnal bočássák le a mentőčóna­kokat.
Közben Mr. Irving eǧ tizennéǧ éves fiúčkával kétcentes alapon garambolozott. Ebéd után halkan füťöréšett a társalgó rádiókéšüléke mellett, és általában pokolian jól érezte magát.

Fülig Jimmy most már látta, hoǧ naǧ baj leš, ha leleplezik véletlenül. Elsősorban a ňomokat eltüntetni!
Délután beosont az orvos kabinjába. Az üres ópiumdobozaiba beletöltött šódabikarbónát, és viššatette őket a hejükre. Azután megköňňebbülten távozott. Most már nem derülhet ki a bűne, akkor sem, ha esetleg keresik az ópiumot.
A šállásmester egéš nap útban volt a poǧǧášraktár felé, Piškos Fred igéňei üǧében. Vačorához languštát követelt, és Chateau Irát.
Az Isten tudja, hoǧ hol šoktatták rá.
Délben Šingapur utasította a Honolulu-Start, hoǧ ňomban álljon meg, közölje a hejzetét, és iǧekezzék fenntartani a rendet az utasok között. Segéjhajó útban van, megfelelő orvosi segítséggel, addig is hirdessék ki a veštegzárat, és az előírásokat minden tekintet nélkül, a legradikálisabban alkalmazzák...
Estére néháňan jól érezték magukat. Az étteremben eǧ-két utas kissé ňugodtabb hangulat­ban vačorázott, de a pánik ott terpeškedett felettük, az Indiai-óceán vihar előtti mozdulat­lanságában. Az arcok továbbra is sápadtak voltak, most már a félelemtől.

Kivétel: Mr. Irving, aki a rémnapok alatt több mint eǧ fontot hízott. Mert Mr. Gould tovább­ra is kitartóan aludt. Délelőtt uǧan felébredt, de ebéd után ňomban elšenderedett.
Délutáni šenzáció: José, a pincér eltűnt. Valóšínű, hoǧ önǧilkosságot követett el. A bostoniüǧvéd šerint nem lehetetlen, hoǧ ámokfutó lett, ami velük is előfordulhat, mert sűrű kísérő tünete az álomkórnak. A kapitáňt megkérte, hoǧ ebben az esetben őt ňomban lője le, és amikor megňugtató ígéretet kapott, sírva tördelte a kezét. Voltak, akik fertőtlenítőšerrel füstölték a kabinjukat, ezek állandóan köhögtek.
Mr. Irving délután krikettezni tanult.
Az étkezés šenzációja José volt. A pincér, aki váratlanul megkerült. Tehát mégsem lett ámokfutó, vaǧ ha igen, úǧ elfáradt, és abbahaǧta. Úǧ látšik, pihent is kissé, mert aštal­kendővel a karján, frissen jött az étterembe. Az utasok köréje sereglettek, nézték, tapogatták, kérdésekkel halmozták el.
- Hol volt?!
- Mikor ǧóǧult meg?
- Bešéljen...
Fülig Jimmy föléňesen mosojgott.
- Hölǧeim és uraim, ha šabad šólanom, valameňňien a hištéria áldozatai voltunk. A hištéria éppojan ragájos, mint a nátha, de ninč semmi értelme, és az ember mindenféle roššat érez. Ijenkor a hölǧek hištérikák lešnek. Hol hallottak már ojan betegséget, amejnek ninč halálos áldozata? Miféle járváň az, amejikbe nem hal bele senki?
Az utasok öššenéztek. Čakuǧan lehet ebben valami... Fülig Jimmy még föléňesebb viǧorral fojtatta:
- Ha čak eǧ ember meghalna, akkor én is elismerném, hoǧ jaj nekünk! Az Eǧenlítőn túl lehetséges, hoǧ néháň óra vaǧ nap múlva ninč eǧ élőléň a hajón. De ki halt meg eddig? Kérdem önöket, tištelt turisták: ki halt meg?
Mr. Irving jött be kissé zavartan:
- Kérem, segítsenek az orvost keresni... Šegéň nevelőm, Mr. Gould meghalt...

2.4 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)

 


Tíz perccel később eǧetlen utas sem tartózkodott a kabinján kívül.
Itt a halál!
A hajó fedélzete, társalgója, lépčői elhaǧatottak és félelmetesen čendesek voltak. A kapi­táň az orvos társaságában ňomban Mr. Gould fülkéjéhez sietett, kiňitotta az ajtót és meg­állt a küšöbön. A kabinban világos volt. Kívülről is láthatta a hatalmas tetemet, ňitott šáj­jal, hátrasüppedt fejjel, šalmašínű bajuššal.
Az orvos tétován čavargatta a fejét jobbra-balra. Határozottan őšült valamit az utóbbi napok­ban.
- Halott. Ez ňilvánvaló.
- Meg sem nézi?
- Kérem... a halott közelében... eǧ šúňogčípés elegendő... és a hajó ezekben a sújos napokban... orvos nélkül marad...
A kapitáň šája megvetően lebiǧǧedt.
- Rendben van.
Odalépett a halotthoz. Elöl, ahol ňitva volt a pižama, a mellére hejezte a teňerét, az arca fölé hajolt, és felhúzogatta a šemhéjakat, de ez formaság volt, nem bírt fontossággal. A jéghideg, merev kéz čak halott emberé lehetett.
- Meghalt - mondta, és kijött.
A ǧöňörű Honolulu-Star čendes és kihalt volt, mint eǧ igazi kísértethajó. Čak a še­méjzet ődöngött ide-oda ňomott hangulatban, hoǧ a dolgát végezze. A nappali égbolt šürkésfehér lett, a tenger ňugtalan, sárgášöld šínűre vált, és a levegő forrón, párásan nehezedett az óceánra.
Az eset után Fülig Jimmy úǧ állt ott, magára maradva az étteremben, mint akit főbe ütöttek... Hoǧan halt meg a nevelő? Hišen... ninč járváň... Az ópiumadag még sújos betegnek sem lehetett halálos.
Vaǧ... mégis járváň?

- Most már nem tíz év, hanem kötél! - súgta valaki a fülébe.
A šállásmester volt. Roppant orrcimpái fehéren rezegtek rémületében.
- Mit fél úǧ? Nem halt meg még senki hajóút közben?
- De... ez az... attól halt meg, amit maga beadott...
- Mitől? Évekig lehet valaki ópiumozó, még többet is šedhet, mint ameňňit az ételébe tettem, attól sem hal meg!
A šállásmester hoššan a šemébe nézett, azután zavartan kérdezte:
- Maga... nem adott mást?... Čak ópiumot?
- Bolond.
Közel állt ahhoz, hoǧ beverje a steward fejét.
- Čak nem hiši, hoǧ megmérgeztem?
- Azt nem... de talán mégisčak járváň ez... Én is furčán érzem magamat...
- Mert az éšakkeleti monšun előtt állunk, maga ostoba!
- Ne kiabáljon! Én is tudom, hoǧ „rošš šélčend” van, de attól még ninčenek látomásai az embernek! Čak magas láztól jön az ijen.
- Mit látott?
- Kísértetet, ha éppen tudni akarja!
- Már maga is megbolondult?
- Lehet! De ašondom, hoǧ ha eǧ ember meghal és eǧ másik megbolondul a hajón, az nem lehet ópiumtól.
- Miféle hüjeség ez a kísértettel?
- Majd megmondom. Kičit fájt a fejem, és a rum sem ízlett már reggel óta. Piškos Fred, ez a pióca, azt követelte éppen, hoǧ viǧek neki teasüteméňt a drog mellé. Úǧ él ott lenn, mint eǧ unatkozó elsőoštájú utas.
- Tán ő volt a kísértet?
- Nem lehetett, mert bešéltem vele, mielőtt feljöttem a raktárból. És amikor felértem, éppen előttem állt a kísértet.
- Nem ette meg a fene?
- Čak hallgassa meg. Háttal állt felém, az elsőoštájú kabinsor utcája előtt, a kapitáň. Šakaštott ojan ember. Akkor még azt hittem, hoǧ ő. Azután elindulok a kabinok felé, eǧ-két lépéssel odább kiérek a sétafedélzetre, és jobbra fenn a hídon megint čak ott áll a kapitáň!... Az a kapitáň, akit az imént láttam, még futva sem lehetett a parančnoki hídon. Azt mondom a kormáňosnak: „Mióta áll ott a kapitáň?” Azt feleli: „Már eǧ jó órája. És meg sem mozdul.” Mit šól ehhez?
- Hoǧ réšeges hüje, aki ijent mesél.

Hallgattak. Naǧ, ňújtott šárňú, fehér madarak siklottak keringve, alačoňan, és ferde ívben zuhantak a tengerre, ha žákmáň tűnt fel a šinthez közel.
A šállásmester komor arccal bámult ki a zavaros, háborgó vízre.
Alačoň hullámok gurultak, és ňugtalan habtaréj rezgett a tetejükön.
- Hej, pincér! Jöjjön a húšas kabinhoz! - kiáltotta eǧ hang.
- A húšas fülke Mr. Gouldé... - mondta a steward falfehéren.
- Na és?...
Az ördög viǧe... Még ijen rošš előérzete sohasem volt. Minek is šállt erre az átkozott gőzösre? Végigment a barátságtalan, néma, elnéptelenedett fedélzeten. Kissé alkoňodott. A kabinok és a šellőztető kürtők öššefojó árňa hoššan dőlt végig a pallón.
Mr. Gould kabinja előtt a kapitáň várta. Az orvos már eloldalgott közben.
- Pincér! - parančolta a hatalmas, hűvös hangú kapitáň, aki, úǧ látšik, még eǧ valóságos kísértethajón is idegek nélkül és pontosan teljesítette volna a kötelességét.
- Igenis!
- Hajlandó a halottat lepedőbe varrni és tengeréš módra eltemetni?
- Én pincér vaǧok...
- A legéňség: čupa ǧáva, kereskedelmi tengeréš, megtagadták ezt a šolgálatot.
- Ötven dollárt kap - fojtatta a kapitáň.
- Vállalom.
- Eǧ perc!
Mr. Irving kiáltotta ezt. Épp ekkor ért oda.
- Mr. Irving - mondta a kapitáň -, már közöltem önnel, hoǧ a veštegzár rendelkezések šigorú büntetés terhe mellett előírják a halottak azonnali eltemetését, tekintet nélkül az áldozat rangjára, társadalmi hejzetére és hozzátartozóira.
- Ezt már említette, kapitáň úr.
- Igazán sajnálom. Az érkező orvosi bizottság šámára fontos lenne a halott boncolása, és még erre sem lehetünk tekintettel.
- Elismerem. De most sürgöňöztem Šingapurba, az amerikai követségre. Ezt felelték.
Átadott eǧ sürgöňt.
A Honolulu-Star kapitáňának: Robin segéjhajó órákon belül érkezik. Temetéssel várni. Ha az egéšségüǧi biztos nem ellenzi, állítólagos Mr. Gouldot, aki Fernandez di St. Antonio régens herceggel azonos, ólmozott koporsóban a hajón tarthatják.
Millon kapitáň,
U.S.A. tengeréšeti attasé

- Akkor rendben van - mondta a kapitáň, és žebre ǧűrte a táviratot. - José pincér! Öltöztesse fel a halottat. Puskát küldök magának, és további utasításig őrt áll a kabin előtt.
Futólag köšönt Mr. Irvingnek, és elment. Čendben álltak eǧ ideig.
- Maga... hiši, erős kezű idegen, hoǧ Fernandez régensherceg, a nevelőaťám, járváň áldozata lett?
- Hát... nem vaǧok orvos...
- Maga most már sok mindent tud. Bizalmunkba fogadjuk. Megengedem, hoǧ őšintén közölje gondolatait, jóember...
- Akkor megmondom: šerintem ninč járváň. Hištérikus mindenki a hajón.
- Šerintem is hištéria az egéš! Ǧáva polgárok vaklármája. De íme, a régens, ki Isten keǧelméből nevelőaťám, most meghalt.
Hallgattak. Naǧ loččanással eǧ madár épp a hajó mellett čapott le a vízre, és eǧ ezüstös, vergődő halat ragadott fel a magasba. Néháň siráj rikoltozva követte.
- Ön... uralkodó, Mr. Irving?
- Nem hejes, ha kérdést intéz hozzám. Ezt már a múltkor akartam mondani.
- Ha šabad kérdeznem, miért?
- Menjen békével, jóember, és teljesítse a kötelességét. Nem šerettem a nevelőmet, aki Isten keǧelméből régens volt, de megtettem mindent, ami megóvhatja attól, hoǧ méltóságához nem illő módon temessék.
Közben, trópusi módon, hirtelen este lett.
- Halló! Itt a feǧver - kiáltotta mešširől eǧ matróz, azután letette a puskát és elsietett.

- Maga most öltöztesse fel a halottat. Később még bešélgetünk. Abban a kabinban lakom, a sor vége előtt. Néhai nevelőaťám, Fernandez régens herceg körül teljesített jó šolgálataiért jutalmazni kívánom...
- Kičoda ön?... - hebegte Jimmy.
- Šeméjemhez kérdést intézni čúf vétség a šokások és a jó modor ellen. Ezt hát mel­lőzzük...
És ment. Anǧali ǧerekarcán semmi gőg, és mégis felette állt mindig azoknak, akikhez šólt. Beňitott távolabb a kabinjába.
Jimmy a kabin mellé támaštotta a feǧverét. A néptelen fedélzeten zizegve futott át az éledő monšun, megrázta a köteleket, és eǧ naǧ újságlapot vonšolt magával lomhán, meg-meg­pihenve. A tintašínű éjšakai meňňbolt látšólag šokatlanul alačoňan borult ma a tenger fölé.

Mint gőzfal állt a sújos, párás levegő. Koromsötét, forró éjšaka volt, és ojkor átbúgott a hajón izzó áramlásával a fokonként érkező monšun első ciklusa...
A halott pižamában feküdt. Čakuǧan ott volt mellette a šép, antik művű, dupla fedelű žebóra. Különös ötvösmunka díšítette, és a hátlapján időálló, égetett zománcból valamijen címer. Uǧanez a címer látšott a pečétǧűrűn és a cigarettašelencén.
A tetem terméšetes hejzetben feküdt. Az arca ňugodt volt, čak kissé sárga, úǧhoǧ šin­te eǧbeolvadt a šalmašínű angol bajuššal. Az ópiumtól halt meg? Kivett a šekréňből eǧ kabátot, a kazettából a kitüntetéseket.
...Kint erősödött a šél. A šomšédos fürdőšobából tompa zaj hallatšott. Fülig Jimmy fel­néz. Mi...? Az ördögbe! Tán ǧengék az idegei...? A kabinlámpa čikorogva lengett. Kissé nehéz öltöztetni Mr. Gouldot, mert lassan beállt a hullamerevség állapota. A pillanatňi šél­čendben jól hallatšik az óra keťegése...
Zuhanás, robaj!

Fülig Jimmy kiugrik az ajtón. Senki. A kabinfojosó üres. A világítást fojtottá teši a kezdődő köd... A sötét fedélzeten neštelen árňak mozognak. Jól tudja, hoǧ a šél lenget minden­félét... A ňugtalan tenger harsog, és a megújuló monšun néháň hatalmas čeppet vág az arcába... Ott, a forduló méj homájában... mintha valaki járna... De nem... Bizoňára az eǧik mentőčónak elšabadult poňvája. Az iménti robaj okát is meglátta. A puska a földön feküdt. Eldöntötte a šélroham...
Viššament, és tovább öltöztette a halottat. A nadrág dolgában sokáig habozott, végül úǧ emlékezett, hoǧ naǧurak fekete kabáthoz kockás lovaglónadrágot šoktak hordani. Šerenče, ha az ember látott már eǧet s mást életében.
Sújos, gépfeǧveršerű koppanással lezuhant a zápor.
Čörömpölés!
A šél bevágja a kerek šellőztetőablakot, és amíg Jimmy riadtan felnéz, az áǧon fekvő tetem feje lebillen, majd maga után rántja a testet, és eǧ puffanással a padlóra hullik, különös pózban, mint eǧ arcon fekvő, élő ember, aki kúšás közben meglapul kissé.
Hoǧ az a...!
Fülig Jimmy nem ismeri a félelmet, de ez mégis kissé idegesítő. Fel akarja emelni néhai Mr. Gouldot. Közben a halottnak tarkójáig čúšik a pižama, és...
És hátrahőköl...
A mindenségit! Hát ez...
A halott feltakart hátán, bal oldalon, a lapocka alatt naǧ, fekete gomb. Igen...
Eǧ gomb!
Nézi... megmozdítja. Azután mindent tud.
Mr. Gouldot megölték! Ő ölte meg, tudtán és akaratán kívül. Az ópiummal! Mert čak igen méjen alvó emberrel lehet megtenni, hoǧ hátulról a šívébe šúrnak eǧ tűt. Ojasfélét, amijennel idősebb hölǧek a kalapjukat tűzik a konťukhoz. A kalaptű gombját rášorították a sebre, és hátára fektették az áldozatot, nehoǧ kifojjon a pici sebből a vér. A tű nem döfte át elöl a mellkast, de a šívbe hatolva azonnal megölte az alvó Mr. Gouldot.
Eǧ šélroham dobpergésével végigfut a zápor a kajütsoron.
Ǧilkosság!
Jelenteni kellene a kapitáňnak... De akkor... Vižgálat. Ki a ǧanús elsősorban? Ő, aki hamis írásokkal tartózkodik itt. És ha a šállásmester vall...! Ha čak aňňi derül ki, hoǧ ópiumot adott az utasoknak... Az is tíz év!
Nem. Úšša meg a ǧilkos gazember büntetlenül. Neki vaj van a fején, nem sétálhat a na­pon... Ǧerünk, ǧerünk.
Čak ez az átkozott šél ne vonítana be azzal a furča, méj búgással. És elhordja a papírokat az aštalról.
Kihúzza a halottból a tűt. Most már nem vérzik. Apró, vörös folt maradt utána. Ǧorsan felöltöztette. Eǧ váratlan hullámtól megdőlt a hajó, a tetem lezuhant, elsodorta Jimmy lábát, eǧütt gurultak a kabin sarkáig. A sújos, merev testet alig bírta lerázni magáról.
Most čakuǧan jár valaki a kabin előtt. Čörömpölés. Az illető belerúgott a földön fekvő puskába!
Jimmy lihegve felállt, megnézte magát a tükörben. Kissé sápadt volt. Az ördögbe is, sohasem tudta, hoǧ hištéria is létezik a világon.
Az eső nem eňhítette a forróságot, sőt alačoňabbra verte a párákat, és a kabinban meg­šorult levegő még fülledtebb volt.
A fojosóról ismét halk reččenések hallatšottak. Az ajtóhoz ugrott, és kinézett a fojosóra.

Valóságos zuhaňňal fröčkölte šembe a zápor. A šél šinte viššaňomta, és a kilinčet vadul kitépte a kezéből, úǧhoǧ az ajtó čattanva kitárult. A rögtönzött orkán tölčérben sodorta a papírholmikat a kajütablak felé, lerántotta az aštalterítőt, és néháň tárǧ čöröm­pölve a földre zuhant.
Behúzta maga mögött az ajtót, és kilépett. Sötét, és a šél zúg. A fordulónál, Mr. Irving kabin­ajtaján kišűrődő féňben árňat látott elsuhanni... Ez ott állt a kajüt előtt! Eǧ másodperc alatt bőrig ázott, amíg a sújos ködben végigsietett a fojosón. A šél futtában a falhoz vagdosta. Kopogott Irving ajtaján.
- Ki az?
- José.
- Tessék!
Beňitott. A fiú az aštalnál ült, teát főzött, és olvasott.
- Felség, okom van rá, hoǧ megkérjem: zárja be az ajtót ma éjšaka.
- Uǧan! Ez ojasfajta tréfa, mint a ragáj.
- Naǧon hejes. De miután ennek a tréfának már halálos áldozata is van, illik komojan venni.
- Nem bešélne világosabban?
- Sajnos nem tehetem, de ameňňiben čakuǧan megkedvelt, és elhiši, hoǧ én is šeretem önt, akkor zárja be az ajtaját, és ha bárki kopogtat, tartsa kézben a pištoját, mielőtt bebo­čátja.
- Ninč pištojom.
- Tessék.
Eǧ jókora önműködő revolvert tett ki az aštalra.
- Ezt a sróffejet tolja el a hüvejkujjával, egéš köňňedén, és akkor ňomban lőhet. Az ajtót tartsa zárva.
Mr. Irving čillogó šemmel fogta meg a pištojt, mint ǧermek, ha régen áhított holmihoz jut, amit čak felnőttek hašnálnak.
Kilépett a fülkéből. Hallotta, amint Mr. Irving ráfordítja a kulčot. Viššafelé sietett. Mr. Gould kabinajtaja, ezt mešširől látta, ňitva volt, és a világosság šéles sávban hullott ki a fedélzetre.
...Most kilép a halott ember fülkéjéből a kapitáň, és bečukja az ajtót. A másodpercňi világosságban tištán látni, ahoǧ gumiköpeňének magas gallérját elöl öššefogja, hoǧ a šél ne čapkodja az arcába a vizet. Sapkájának ellenzője utolsót čillan a kajüt féňében, és keméň lépteivel elindul. Bizoňára azért járt a kabinban, hoǧ őt ellenőrizze.

Utánasiet. A fordulónál eltűnik a kapitáň a sötétben. Jimmy nem követi, eǧenesen tovább­meǧ a fedélzet iráňába. De eǧ másodperc múlva dermedten megáll.
A kapitáň ott pipázik a hídon, mozdulatlanul, köpeňe gallérját öššefogva.
Most látta az ellenkező iráňban eltávolodni!
A kísértet volt! Akit a šállásmester említett...
A ǧilkos!
Futva iǧekšik višša. A sötét fedélzet síkos pallóján kétšer is felbukik. Eǧ kötélčomón átzuhanva megüti a térdét, de nem törődik vele. A fel-feltámadó šél üvöltve rohan šembe... Rečegés, ňikorgás... Most újra megpillantja a kísértetet... Eǧ lámpa gőzudvaros világa megčillan a kapitáňi sapka ellenzőjén. Az arcát nem látja az öššefogott, magas gallér miatt. Čak itt lenne a revolvere... Minden erejét öššešedve rohan Fülig Jimmy, šél ellen, a kísértet után. Ő is a fordulóhoz ér... Ugrik!
Hatalmas čapással eǧ léc zuhan az arcára. Kábultan hátrabukik a fedélzeten megǧülemlett tóčák közé.
Percekig tart, amíg tántorogva feláll. A šél šinte feldönti, aňňira elǧengült az ütéstől. Lanǧosan fojik az orra vére. Kéňtelen viššatérni Mr. Gould kabinjába, hoǧ befejezze az öltöztetést. A kísértetet elšalaštotta. Mindeǧ. Siessünk...
Hohó! Most megvaǧ!

Ismét meglátta a kísértetet az elsőoštájú fojosón! Éppen kilép a halott Mr. Gould ajtaján, és elindul, arca előtt öššefogva a köpeň gallérját, sapkaellenzőjén megčillan a féň... Eǧe­nesen, ňugodtan halad. Fülig Jimmy utánaveti magát. Beéri... kezében meglendül a rövid vasbot...
A kísértet most viššafordul.
Čak aňňi ideje marad, hoǧ lefékezze a čapást.
A kapitáň áll előtte. De az igazi!
Már nem fogja a köpeňgallért. Nedves, markáns arca fedetlenül látšik. Nézi a lihegve meg­torpanó, vértől močkos embert.
- Ön elhaǧta a šolgálati hejét!
Jimmy nem bírt šólni. Kifulladt.
- Hol volt?! Mi?! Ki verte öšše magát? Feleljen!
- Kapi... kapitáň úr... eǧ kísért... eǧ ember az ön ruhájában... járkál...
- Mit mesél?
- Mialatt... ön a hídon állt... valaki... uǧanojan ember, mint ön... kapitáňi sapkában... itt járkált... futottam... utána, felbuktam... leütött... A šállásmesternek nem hittem... ő... már látta... a kísértetet...!
A kapitáň elgondolkozva nézett valahová a sötétbe, a hajó korlátja felett, mintha látna vala­mit ott a záportól harsogó, koromšínű, büdös, nehéz indiai éjšakában.
Azután kihúzta a kezét a köpeňe žebéből. Pištoj volt benne. Újabban íǧ hordta, a külső žebben.

- Nézze, barátom - mondta šelíden. - Előírás šerint, aki magatartásával pánikot kelt a hajón, azt kötelességem ňomban lelőni. Fiǧelmeztetem, hoǧ én igen alapos ember vaǧok, ha arról van šó, hoǧ eljárásom šabájšerű leǧen. Ezt mondja meg a šállásmesternek is. - Indulni akart, de viššafordult. - A tetemet mégisčak varrja lepedőbe. Teǧen a lábához eǧ kocka­šenet, kösse valami deškára, azután hívjon. Fél? A Šingapuri sürgöň ellenére vízbe dobjuk, mert ebben a fešült hangulatban nem vállalhatom a felelősséget azért, hoǧ az utasok tudtával eǧ halott leǧen a hajón.
A kapitáň elment. Léptei naǧokat loččantak a fedélzet tóčáiban, eǧre távolodva. Fülig Jimmy viššatért a halotthoz, és nem sokat teketóriázott. Bevarrta a lepedőbe, ahoǧ ez már a hajón šokás.
A šél kiňitotta, majd újra bečapta a törött šellőztetőablak keretét. A felső kajütáǧból leesett eǧ párna. Kétáǧas kabint bérelt Mr. Gould. Eǧedül utazott, de a kétšeméjes fülke tágasabb, kéňelmesebb.
A naǧ, lusta hullámoktól lassan megdőlő hajó ňikorgott, rečegett... Ǧerünk ǧorsan! Kissé ideges volt, pedig ijesmi eddig ritkán történt vele. Tán ez a halott?
Uǧan! Ǧerünk azzal a lepedővel! Varrt...
...Úǧ feküdt ott a halott, mint bizoňos šínjátékokban a sírból megjelenő šellem. A fehér lepedőn kereštül kirajzolódott felpúposodó mellkasa, hátrabukott kopoňája, és látšott a lábfej merőleges körvonala.

Čak ǧorsan vízbe vele! Itt most eǧ ǧilkossági üǧ sok ártatlan ember ňakát törheti. A šállásmester, Piškos Fred és ő is hoššú időre börtönbe kerülnek; kivételesen ártatlanul.
A vízbe veled, roppant ember, és leǧen a fenék titka eǧ gaztett. Nem az első és nem a šáz­ezredik eset az óceánon. Vajon kinek álltál útjában?
És füťöréšett magában, mert alapjában véve keméň fiú volt ez a Fülig Jimmy. A fürdő­šobába ment, és felšedte azt a ráčos, hoššú lécet, ami a kád előtt van. A kabinból hangos robaj és čörömpölés veri fel a čendet. Eǧ pillanatra megdöbben, azután viššarohan...
Semmi!
A halott odábbgurult a padlón eǧ hullámzás következtében, és elsodorta az aštalt.
- Ňughass, öregem, most már, amíg elintézlek - intette néhai Mr. Gouldot, és közben az áǧǧal šemben a tükörben megnézte magát.
Na! Lehetne jobb šínben is.
Rákötötte a halottat a keskeň favázra. Čúf látváň, az bizoňos.
- Most maradj šép ňugodtan, a báči elmeǧ, és eǧ kis šenet hoz a lábadhoz. Legalább nem gurigázol ide-oda addig sem, amíg a vízbe dobunk.
De a halott šépen odagurult lécestől eǧütt a fürdőšobához, azután eǧ újabb dőléstől neki­šánkózott az ajtónak, mint valami faltörő kos.
- Hé! Ňughass már! Azonnal kapš nehezéket!

És ǧorsan elugrott, mielőtt a viššazúduló halott leüthette volna a lábáról. Mr. Gould teteme a hullámzás šerint változtatta hejzetét. A hajó ojan merőleges síkban dőlt az oldalára, hoǧ a ňirkos palló čúšdának is beillett.
- Na várj! Még most sem ňughatš?
Kiňitotta az ajtót, és kezében fogva a kilinčet, körülnézett a küšöbről.
Két órára járt. A légáramlás eňhébben fújt, és alig esett. Talán čak a hajó vas alkatréšein megǧülemlett vizet hordta a čökkenő erejű šél. Mr. Irving kabinjából még világosság šüremlett ki, és... Ott állt előtte a kapitáň!
Vaǧ a kísértet!
Elengedte a kilinčet, és rohant. De a šél a šabadjára maradt ajtót kivágta, s a zajra a kapitáň (vaǧ a kísértet?), anélkül hoǧ megfordult volna, elsietett.
Šokása šerint orra alatt öššefogta a köpeň gallérját.
Jimmy utána...
Eǧ sötét fordulónál elérte, és már ňúlt is a belső žebe felé, hoǧ főbe kólintsa a šellemet, amikor az megfordult.
- Na mi az?
Ismét az igazi kapitáň volt.
- Šé... šénért meǧek, hoǧ nehezék leǧen a matróztemetéshez, és láttam, hoǧ Mr. Irving kabinja előtt...
- Igen. Benéztem. Okom van rá, hoǧ viǧázzak erre a fiúra. Nem mindennapi utas. Na, hozza a šenet, hoǧ hajnal előtt végezzünk...
Jimmy sietett. Elérte a šénraktárhoz vezető lépčőlejárót. Itt véletlenül jobbra nézett.
...Mešše, a hajótat felé, a tenger gőzölgő, ňirkos fáťlán át látta elsuhanni a kapitáňt. A másikat! A kísértetet.
Az igazi kapitáň közben az ellenkező iráňban haladt tovább a fordulónál, ahol az imént bešélgettek.
Eǧ másodpercig eǧšerre látta a két kapitáňt.
A šél sivítva rohant el a hajó mentén. És a tenger morajlott, elvešő, megújuló sustorgással.

Sietett a šénért... Čak ǧorsan, ǧorsan! Nem törődni semmivel. El a halottal, el erről a hajóról... A fordulónál kétfelé ágazott a lépčő. Hirtelen ötlettől indíttatva bal felé ment le. A poǧǧášraktárba.
Piškos Fred, a kapitáň!
Ha valaki, akkor ő segíthet a rengeteg ešével. Annak ninčen idege. Vaǧ ha igen, hát drótból van. Odament a naǧ ládához és kopogott.
- Kapitáň, ébredjen!
- Mit akarš? - dörmögte eǧ boššús hang. - Tedd le a reggelit, és eredj!
- Jöjjön ki... Baj történt...!
- Nem hoztál rumot? Akkor viššaméǧ. Ijen šállásmestert még nem láttam!
- Itt Fülig Jimmy bešél. Jöjjön ki Freddy báťám.
- Te vaǧ az?... Mit kódorogš erre éjšaka? Nem šeretném, ha azalatt eltűnne valami a raktárból, amíg itt vaǧok.
Azért kimášott a „művéšbejáróján”.
- Na mi van?
- Halott, kísértet, ǧilkosság!
- Ezért keltettél fel?
- Hallgasson meg. Azt hišem, šükségem van magára. Tudja jól, hoǧ nem sok embernek mondtam még ezt. Most se félek, čak magának ott az a rengeteg eše...
- Sokat ločogš. Mi van?
- Megölték Mr. Gouldot.
- És ha valakit megölnek, azért mindjárt ijen hűhót kell činálni!
- A hajón senki sem tudja, hoǧ ǧilkosság történt. Alig látšik a šúrás. Tűvel történt.
- És perše vízbe dobták a veštegzár intézkedések šerint.
- Nem. Eǧ köjökkel volt, aki úǧ bešél, mint valami kiráj. És sürgöňzött Šingapurba, hoǧ ne temessék azonnal a nevelőjét. Naǧ úr lehet, mert haladékot adtak a temetésre, amit még nem értem meg veštegzárban.
- Mi a neve?
- Mr. Irving. De ez nem az igazi. Híres uralkodó lehet, šerintem. Ő sem élne, azt hišem, ha nem vaǧok ott.
Elmondta, amit látott. A kalaptűšúrást és a két kapitáň üǧét is, apróra.
- A šállásmester is látta, de amikor elmondta, azt feleltem neki, hoǧ réšeges hüje, aki ijent mesél. De mégis... Rejtéjes...
- Igazad van.
- Uǧe?
- Feltétlenül! Šerintem is réšeges hüje, aki ijent mesél.
- Nem hiši...
- Mit akarš? Rendőr lettél, aki ǧilkost üldöz? Ne üsd más dolgába az orrodat, ha ninč semmi közöd hozzá...
Jimmy gondolkozott.
- Mondja, Kapitáň, ezt most komojan kérdezem: vannak kísértetek?
Piškos Fred két hoššú, ǧökéršerű valamit sodort a šakállából.
- Előfordultak ojkor - mondta óvatosan.
- Ide hallgasson. Freddy báťám... Sötét, viharos éjjel van. A monšun hozza a keleti partok felől a ködöt. A kuťa sem törődik magával. Jöjjön fel...
- Azt nem. Utas vaǧok, minek ártsam magamat a matrózok dolgába...
- De hát... ha ez a kísértet ǧilkos...?
- Nem zavarok senkit a ǧilkolásban, mert én is megkívánom, hoǧ ijenkor békén haǧja­nak.
- Van még ötven dollárom. Magának adom.
- Az más. Na eredj.
És elindultak. A kereštfojosónál Jimmynek ešébe jutott, hoǧ šénért kell mennie a raktár­ba.
- Várjon addig itt, kapitáň - súgta Frednek, és lement a másik lépčőn.
Vaksötét volt a fenékben, čak tapogatózva jutott előre. Zajt hallott.
- Van itt valaki?! - kiáltotta.
- Ki az? - kérdezte eǧ ǧerekhang. Peters fűtőmester kisfia lehetett čak.
- Hol az apád? - kérdezte Jimmy.
- A kazánházban.
- Nem ott dolgozik!
- Most igen.
- Miért?
- Hutchins, a fűtő megölte magát.
Tessék? Hoǧ ő megölte magát? Erről neki is tudni kellene!
- Mit bešélš?
- A fűtő eltűnt. Mindenfelé keresték. Azt mondják, ámokfutása volt. Ijenkor šokásos vízbe ugrani. Az apám dolgozik most hejette a kazánnál.
Íǧ már érthető. A fűtő nem jelentkezett, a hajón sem találták, világos, hoǧ a tengerbe vetette magát.
- Te mit činálš itt?
- Várom apámat, és félek a kísértettől, mert az is van nekünk a hajón...

Na, ezt a kapitáňnak kéne hallani.
Néháň hatalmas šénkoloncot žákba rakott, és sietett. Fredet már nem találta a lépčő­fojosón. Előrement? Vaǧ čak kičalta tőle az ötven dollárt, és viššatért a ládájához? Azt čak nem tette, ha van lelke?
De van neki ijesmi?
Vaksötét volt. Az eső elállt, de fehér, fáťolšerű párák ňújtóztak a levegőben, és a tenger sós moslékšaga vastagon nehezedett a hajóra.
Amikor elhaladt a fiú kajütje előtt, látta, hoǧ még mindig világos van benn. Az ablak vékoň függöňén kereštül benézett. Mr. Irving elaludt a köňv felett kezében a revolvere. Tovább­sietett. Néhai Mr. Gould kabinjában is égett a villaň. A ňitott ajtón át šép, sárga sáv veǧült az esőtől síkos, féňes fedélzetpallóra.
Fülig Jimmy úǧ állt meg a küšöbön, mint akit főbe čaptak!
A halott eltűnt!
Üres a kajüt!
Mi ez... Elvitték Mr. Gould tetemét?... Nem jutott ešébe semmi, nem tudta, hoǧ mit te­ǧen... Čak állt.
Kísértethajó...! Ostobaság...
Kissé hideg ňomás feküdt a šívén, megňalta a šája šélét, de nem futott el, nem rémült meg...
Éšnél léǧ, Jimmy... Itt valami különös, titokzatos üǧ boňolódik az éjšakában. Jelenteni fogja a kapitáňnak.
Rövid šélroham búgott át a fedélzet vaššerelvéňein, és megzörgette a čigákat. Iještő, hatalmas čattanással bevágta a mištikus kabin ajtaját. Jimmy elindult. A lassú hullám­verésben állandó ingásokkal méjült, dőlt a hajó minden iráňban. Másodpercenként čúš­dává ferdült a jobbra-balra emelkedő, síkos fedélzet.
A kapitáň a hídon állt és pipázott. Úǧ látšott, hoǧ ez az ember sohasem alšik.
- Kapitáň úr!
- Nos?
- A halott...
- Elkéšült vele?
- Eltűnt!
- Hoǧ az a...!
Lesietett a hajóhídról.
- Amíg šénért mentem, hoǧ nehezéket hozzak, addig ňoma vešett a tetemnek.
- Viǧázz! - šišegte a kapitáň - itt nem leš kísértethajó-legenda... Érted?!
- Igazán nem tehetek róla...
- Ǧere!
Honolulu-Star eǧre erősebben dőlt a šapora hullámzásban. Ahoǧ kiértek a fedélközbe, rémülten álltak meg. Vérfaǧaštó, rekedt férfisikoj hasított bele az éjšakába.
Eǧ másodpercre megdermedtek.
Azután a kapitáň revolvert rántott, és elindult a sétafedélzet sötét háttere felé.
Eǧ tántorgó alak bontakozott ki. És lassan közeledett a homájosan pislogó lámpák felé...
- Állj! Ki vaǧ?!
- Aha... šá... há... lá... hás... mester...
Nem bírta fojtatni... Vacogott a foga. Ojan volt, mint aki megtébojodott. A šeme kime­redt, arca krétafehér és egéš testében rešketett.
- Bešéljen! Maga kiáltott?
- Az... a... halott... ott... - moťogta, és a sötét felé mutatott.
A kapitáň elšántan indult a jelzett iráňba. A hajó lesüjjedt eǧ újabb hullámtól. Tompa dübörgés hallatšott eǧre hangosabban. Valami sebesen gurult, és leütötte a kapitáňt a lábá­ról, hoǧ haňatt zuhant. A pištoj elsült. A kihalt fedélzeten áǧúlövésnek hatott.
Senki sem mozdult. Pedig a šállásmester sikoját, majd a revolverlövést hallani kellett min­denütt. De az emberek magukra zárták az ajtót, és imádkoztak. A šállásmester még évek múlva is rángatta az eǧik vállát, ha ezt az éjšakát említették.
- Barmok! - üvöltötte magánkívül a kapitáň, és lerázta a lécre kötött tetemet magáról. Mert Mr. Gould holtteste gurult ide-oda, ašerint, hoǧ merre lejtősödött a hullámverésben imboj­gó óceánjáró tükörsima, čúšós fedélzete. Éppen čúšni kezdett.
- Fogja meg!... Fogja meg, a mindenségit!...
De már késő volt. A lepedőbe varrt tetem elgurult, és hatalmas puffanással nekičapódott a lépčőkorlátnak.
A šállásmester mint az őrült meredt utána. De Jimmy már értett mindent. Űzőbe vette néhai Mr. Gouldot, és mielőtt még a fedélköz lejáratába zuhanhatott volna, lefülelte.
- Maga az oka! - šišegte a kapitáň.
- Elismerem - bólintott Fülig Jimmy. - Ňitva haǧtam az ajtót, és ahoǧ a hajó dőlt, Mr. Gould kigurult a kabinból a fedélzetre. Azután öšševišša čúškált.
- És maga miért ordított? - förmedt a šállásmesterre.
A šállásmester kissé felešmélt.
- Én mentem... valaki után... uǧanis a hajón kísér...
- Nem értem - mondta a kapitáň, és elővette a revolverét. Fülig Jimmy ǧorsan befejezte a šállásmester megkezdett šavait:
- A hajón kísérni kell minden utast a sötétben...
- Mi?... Igen... Šóval kísértem eǧ utast akit nem láthattam. Erre dübörgés, valami ledönt a lábamról... zuhanok... És azután eǧ halott fekšik mellettem...
- Jó, jó!... Elég! A többit tudjuk! José! Hozott šenet?
- Igen.
- Hát ǧerünk! Be vele! Ǧorsan!
...Az ég fehéredő alján sebesen gomojgó, áttetšő, gőzšerű felhőket világított meg a deren­gés első, halováň árňalata. A kapitáň levette a sapkáját, és Jimmy a korlátra emelte a deškára kötött Mr. Gouldot. A šállásmester nem ňúlt volna eǧ világért sem a halotthoz.
Ő is imádkozott. Közben éšrevette, hoǧ felfeslett a varrás, és majdnem köňökig kilóg a halott keze a lepedő alól. Sárgáskékes, hajlott ujjú kéz volt.
Jimmy viššatolta a lepel mögé, kezében volt eǧ másodpercig a halott néháň ujja.
Az ima véget ért, a kapitáň kereštet vetett.
- Az Úr leǧen irgalmas hozzá!... Erešše el!
A léc lesiklott a korlátról. A kéz, mintha a halott intene, ismét kilendült zuhanás közben a lepedő alól, köňékig... Eǧ čobbanás!
- Jeǧezzék meg - fordult feléjük a kapitáň -, aki az éjšakai eseméňekről bešél, azt lelövöm, mint a kuťát!
A šállásmester még mindig čak makogni tudott. Naǧon megviselte a história.
- Maga jöjjön velem - mondta a keméň, de emberséges kapitáň -, kap ópiumot, attól elal­šik reggelig.
A šállásmester ijedten nézett Fülig Jimmyre. Ez lesütötte a šemét. A šállásmester válla ňugtalanul megrándult.
- Kéhé... rem... nem kell... ópi... um...
- Čend! Ha kialušša magát, talán elmúlik ez a vénaššoňos idegessége... Előre - kiáltotta a šigorú parančnok. És az ópiumosdobozból naǧ adag šódabikarbónát diktált bele.
A šállásmester reggelig ébren feküdt, és sűrűn čuklott.

20