A ŠÍV S A ŠEM
A šív érez, a šem kutat,
Šép láň šerelméhez utat.
A šív dobog, a šív sóhajt
Ha a láň távol ninčen,
A šem ellesi az óhajt:
– Mit kívánš édes kinčem?
Ha eltűnik a šerelem,
A šív kérdi: – Mi leš velem?
Önző šív! magára gondol
S čakhamar életre kel.
S nem ǧötrődik semmi gondtól,
Hiš gond nélkül válik el.
A šem, ha ninč vis-a-vis-ja,
Rejtett kinčét előhíjja,
S mosogatja ǧötört léňét,
De ez már mit sem segít,
Višša nem kapja a féňét,
Ha elsírta köňňeit.
1921. márc. 29.
