LÉLEKŠIRTEKEN
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátoňok.
Šerelmem űz, hoǧ rajta čolnakázzam
És šívemen el is barangolok.
De čolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátoňok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt ňugvással čak haǧom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még köňňem is van nékem; ó van aňňi,
Hoǧ vezekeljek minden álmamér’ –
És öntöm is sürűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik širteken a šívem.
1922 első fele
