2023. február 2., csütörtök

16.1 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)

Őfelségem, I-ső Fülig Jimmy naplója IX.
Almira főlegvár šobámban. Kelt mint bent.
Most mégisčak lejírom, hoǧ a napló mitől jön rá az emberre; mer nekem magamtól sohasem jutott volna az ešembe.
Aš úǧ kezdődik, hoǧ őfelsége mégis akormikor a hajón álltunk, mondá:
- Majd viǧázzon azért mindenre, nehoǧ galibát čináljon.
- Felsék bíšhat - mondám higgadtan -, én megállom a hejét a trónon, illetve megülöm, mivel álldogállni nem šokásom.
Akkormég úǧ hitte, hoǧ ő jön hejettem kirájnak. Pedig én mentem hejette, mert Green­wood őt letagatta (pedig fájt neki) Egmont meg engem felismert és az nem fájt senkinek, hoǧ a ǧilkos Warins és az öššes bentšülöttek eǧ čavargót öltek meg a kiráj hejett. Čak ašt sajnálom, hoǧ eǧ napra ládába zártam Piškos Fredet, és íǧ nem bírta elšöktetni Tahitibe a kirájt.

No minteǧ. Reméljük a legjobbat. Én čupa jobbhejre attam ajánlást őfelségének ezért, ha nem leš baja, akkor örülhet, hoǧ megúšta.
Mostanában a köňvtárban pálinka hejett köňvet is néztem több alkalommal. Naǧ ural­ko­dók volt a címe, és tanultam ebből a šakmát.
Itten van aš, hoǧ minden uralkodónak čaládi fája van, de amint látom, ašon nevek nőnek. Ašután áll, hoǧ eǧ uralkodó, bizoňos Bonepárti ašt monta, hoť keňérrel és vassal Kí­náig is eljut Franciaoršágból. Aš nem kunšt. Próbálja meg eǧ vas nélkül, ahoǧ én šok­tam. Továbbá uralkodók keǧesek, leereškedők és fent ségesek és nem tetšő eǧéneket a vár fogán lelövetnek. Vaǧ pedig lefejezték a ňakukat.
Meg ešt modják: „Uralkodása alatt népe felvirágzott és a főtéren eǧ šoborba megőre­gítették mását. Népe célját tűšte ki boldogulásul...”
Van itt eǧ 8-adik Hendrik, aš mindég a hóhérnál tartott válópert. Igazán elveštették érte fejüket a nők.

Hát eš nem érdekes. Sokkal izgatóbb, hoǧ a főlegvár erkéjén át látok jönni eǧ ismerős alakot.
És megrémültem... Šentaťám...
Miféle čoda?
Ez Bonifác!
Semmi 2-ség. Ez a šélhámos megismert a hajón és megsejtette aš üzenetet! Ide jön žarolni! Na megállj! Sajátkezüleg čengeték, és amikor jött a lakáj, kinek cipőjét még mindig hordám (saját lábulag), a hídlakót kértem.
Na jött. Copffján a propeller, ruhája zöld és mintha holta után márváňba megöregítették volna.
- Gombperec úr! Eǧ ember jön a főlegvár felé! Fogassa el.
- Miért felség?
- Ez az én dolgom. Azonnal fogassa el, vessék börtönbe és hajnalban a vár fogán...
- Felség! - rebegé.
- Čend! Kora hajnalban a vár fogán felpofozni és kitoloncolni a šigetről. Többé nem láto­gat­­hatja.
- De... ez nem törvéňes eljárás! Én itten eǧ miništer rangjában a törvéň őre vaǧok.
- Kollegám eǧ bizoňos 8-adik Hendrik, aki šintén šigeti kiráj volt, még Mórhus Tamás nevű miništerét is lefejezé.
- Felség... ez naǧon régi volt.

- Majt én viššahozom ezeket a régi šép időket. Menjen s teǧe amit parančolni keǧem vala. Ašt az embert hajnalban a vár fogán eǧ baleǧenessel kitoloncolni.
Rezgett a feje šegéňkének, amíg ment. De paranč az paranč, jól tudám.
Amikor kinéštem aš ablakon, éppen elfogták ešt a sakál Bonifácot. És ha nem néštem volna kiráji tekintéjemet, enenkezüleg kenek le neki, mert ijesmit nem jó másra bízni.
Ešután jelentené a lakáj, hoǧ a fürdő tálalva van. Mer kirájoknál ez úǧšólván mexokott művelés. Majd utána ismét jött Gombperec a hídlakó, de a feje még mindék rešgett. Eǧik kezében hošta a cipőit és harisňában volt.
Igen kevéssé elbűvölő látváň fiatal hölǧeknek. És már esteledett. Mondá:
- Felsék, aš államtanáč várja.
Meghajolt és távozott, mer harisňában volt. Én is kéšültem a cipőt lehúšni, és jött a lakáj.
- Šőr Ekmont!
- Jöhet - mondom én.
És jőtt: Eǧ másodpercig farkaššemet néztünk. Azutág šóla:
- Kéš van az államtanáčhoz?
- Igen. Čak... megfürödtem éppen.
- Röviden: ha a mai államtanáč nem pikkejezi a trónöröklési törvéňt, akkor ǧámság alá jön, és a Citag Ella várja magát.
Bištos eǧ öreg nő, hoǧ íǧ iješt vele. Mostan baj volt ašonban a ǧámság miatt.
- Nézze Egmont... ešt... úǧ áll a dolog, hoǧ adjon időt még... mondjuk...
- Hiába 5-öl 6-ol. Eš fikš! Eš hadüzenet. Áll Timátum!
Ez valami bentšülött átok lehet. De minǧár elment.
Én meg ott álltam megfürödve.
Most mi leǧen? A kirájnő kért, hoǧ ne írjam alá. A kiráj sem akarhaťťa, hoǧ én a képébe törvéňt hoššak.
Kinéštem.
Sok, sok čillag volt és nehéz nedves esti levegő... Mindenfelé a pálmák és a šapad terméšet jó šagai, meg arra mešše a sima fekete Indiai Oceján.
Eh! Fülig Jimmy! Mire várš? Viǧél el néháň ékšeres kitüntetést orgašda barátaidnak és ǧerünk! Nem teneked való az uralkodói ipar!
Már most vať két napig nem jól alšom aš áǧban és ninč étváǧam. Toulonban eǧ vizes bálán jobban hálnék és fejedelmi lenne utašni eǧ hajófenékbe.
Eš nekem elég volt! Mire elmúlik a monšun, jó lenne valami lármás kikötőbe lenni...
Hát ǧerünk. És ešennel kiváltó tištelettel ajánlom magamat! Néháň kisebb fém emléktár­ǧat, araňt meg ijent azért višek. Aš ember inǧen nem uralkodik! Ahoǧ a kirájnő mutat­ta, elfordítok a kép mellett eǧ fát és a keret odébmeǧ. Én beslišolok és viššatolom.
Jó napot. Čak várjon a tištelt államtanáč harisňába, amíg náthát kap. Végigmeǧek a fojo­­són. Mert a žeblámpámat megőrzém uralkodásom idején. Kešdetétől napjainkig.
Néháň šép naǧ patkáň riadtan šétfutkál. Hejes kis állatok ešek. És végül ǧövök eǧ naǧ kapuhoz. Ešt kiňitom és ottan vaťok a heťoldalnál.
Šabad ég alatt!
Telešívom magamat a friss levegővel! De naǧ öröm, ha az ember tetroniďálhatja magát... Ott van a vasúti sín fűvel benőve... Istenem! Hoǧ is van a čavargók naǧ mondása?
„Mindenütt jó, de a legjobb sehol!”
Hohó!
És már indulnék, amikor eǧšerre eǧ čendes hang mondja:
- Jó estét José.
Ott állt előttem a kísértetkapitáň, és eǧ pištojt tart az arcom elé, de ňugodt és közömbös, mint mindig, és sapkaerňőjén, meg a gummiköpeňén fojdogáló párák vízčöppjein meg­čil­lan a holdféň.
- Maga...? - mondom kissé rekedten, mert furča volt.
- Igen.
- Ki maga?
- Mindeǧ José. Íǧ nem haǧnak ott eǧ trónt, baťťúval, éjšaka!
- Mi köze?
- Čend... Még šükség van magára José. Maradnia kell, érti?...
- És ha nem?
- Akkor lelövöm.
De ezt šinte šelíden mondta. És cigarettázik.
- Mondja José, igazán nem tudja, mi lett avval a šekréňňel, ami Fernandez šobájában volt, aki régen herceg?
Mit akar ez evvel? Valami kíǧó zörren a bokorban.
- Feleljen, de őšintén, mert naǧon fontos lehet.
- Felelek. Nem tudok a šekréňről... Dehát eš miért fontos?
- Mer... lehet, hoǧ amikor én magával vízbedobattam Fernandezt, akkor a halott hejett ez a šekréň volt a lepedő alatt.
- Ašt nem lehet! Láttam a halott kezét kilógni. Šürke, naǧ kéz...
Valósággal felderült az arca:
- Eš biztos?!
- Bištos... Dehát...
- Menjen višša, José.
Köňňű šél jött erre át a dagájjal a tenger felől és sós šag volt... Láttam is mešše, ahoť eǧ repülő hal felugrott a višből és tükrözve fitšánkolt...
De jó lenne menni.
- Višša José - mondta ismét čendben és nekem višša kellett meni, pedig ojan čuda ködök jöttek befelé a tengerről...
- Hm... - jeǧeztem neki mentében. - Félek az államtanáčtól...
- Nem leš államtanáč! - kiáltá utánam és bečapta a kaput.
Hallottam, ahoǧ eǧ naǧ šiklát dübörgőn rágurít.
Fogva voltam, most már. Erre ninč többé kijárás. De miért mondá, hoǧ nem leš állam­tanáč?
Pedig nem, volt. Jól tudta.
Engem már mindenfelé kerestek és mind cipőben. És rémülten.
- ltt van Warins - mondta rekedten a hídlakó.
- Mi történt?
- Šör Egmontot megölték. Ő volt a boššú első áldozata. 
(Fojtatása következik.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

20