- Ön mikor lépett a čavargói pájára?
- Čaládi betegség. Az apám is az volt.
- Megengedem a kivételes hullámverésben, hoǧ hejet foglaljon a jelenlétemben. Naǧ keǧ, de nem állandó kiváltságképpen adomáňozom, hanem mert az eǧensújhejzete pillanatňilag ezt megkívánja.
- Köšönöm, Mr. Irving.
- Ön rendkívüli keǧben áll nálam, naǧ öklű idegen, és most meséljen a kikötőkről, az önhöz hasonló erős és šešéjes eǧénekről.
- Nem maǧarázná előbb meg, Mr. Irving, hoǧ kičoda ön?
- Ezt talán mellőzzük.
- Mijen šép šó, hoǧ mellőzni. Ezt én még sohasem mondtam. Pedig ismerem az értelmét.
- Az ön körňezetében mit mondanak például, ha valaki ojasmit teš, ami nem tetšik.
- Šó nélkül fejbe ütik az illetőt. Ez határozott roššallást jelent. A kikötőben minden más... Ott bizoňos külön šabájok vannak, mint a kárťázásnál. De ezeket a šabájokat nem ismerik hátulról a čavargók.
- Šóval ezek ojan izé... vándor eǧének? Akik a mezőkön és oršágúton hálnak?
- Naǧ különbség! A kikötői čavargó lenézi az oršágútit.
- Mi a különbség a kettő között?
- Óriási! A kikötői čavargó hajón jár Batávia, Hamburg és az egéš világ között. Az Istennek sem ǧalogol.
- És az oršágúti?
- Nem géperejű čavargó. Az a különbség köztük, mint az úrvezető meg a ǧalogjáró között.
- És... Šingapurban hová meǧ, ha megérkezik?
- Barátaimhoz. Például a Néǧ Vidám Halottmosó étterembe. Holland koňha, svéd punč! Angol hidegvér!
Mr. Irving az aštalon ült, a šamovár mellett. A vendége šemben vele eǧ šéken. Fülig Jimmy érezte, hoǧ ez a fiú megkívánja tőle az ünnepéjes és úri magatartást, tehát ňakába akaštotta a kerékpár-áttételt, és emelt fejjel nézett a lorňonján kereštül.
- Mijen a kikötő? Erről meséljen.
- A kikötő ojan, mint a đungel, čak nem terem aňňi fa benne. De sokkal vešéjesebb. Tele van hajóval meg verekedéssel.
- Miért ütik ott eǧmást az emberek?
- Hoǧ fájjon. Ha valakinek aňňira fáj, hoǧ nem bírja ki, arra azt mondják, hoǧ aǧonverték.
- Šabatos!
- Tessék?
- Azt mondtam, hoǧ šabatos.
- Hm... az ijen šavakat talán mellőzzük!
- Haha!
- Úǧ látom, ön kinevet, Mr. Irving.
- Nem, nem. Čak mulatságos, amit mond.
- A kikötő alvilágában is megošlik a társadalmi élet különféle alačoňrangú és magasrangú eǧénekre, mint az úǧnevezett „civilizált társadalomban”. Ezt a kifejezést eǧ üǧvéd kollégám mesélte.
- Maga üǧvéd volt?!
- Nem. Az üǧvéd volt vižgálati fogoj. Ő mondta, hoǧ a társadalom ojan izé... különféle iskolašerű dologból áll.
- Oštájokat mondott, nem?
- Igen. Oštájok vannak a világon az üǧvéd šerint. Egéš jó hasonlat, mert néha valamejik sétatéren az ember čakuǧan úǧ érzi magát, mintha oštájban lenne: ül eǧ padon, és nem tanul semmit... kéš a tea.
- Töltsön, jóember.
Fülig Jimmy kitöltötte a teát és rošškedvűen nézegette a citromot. Rumosüveg ninč sehol...
- Felfüggeštem az udvari šokásokat - mondta a fiú kedves gőggel. - Kivételesen ihat velem a magánlakoštájomban eǧ čéše teát. Ez naǧ kitüntetés.
- Uram - felelte Fülig Jimmy šomorúan. - Mit ér a legnaǧobb kitüntetés rum nélkül?
- Az én társaságomban nem lehet berúgni.
- Azért én megpróbálnám. Hátha sikerül?
- Az ellentmondást nem tűröm.
Fülig Jimmy nem ismerte a šolgalelkűséget, és bárki más megjárhatta volna, ha ezzel a hanggal próbálkozik nála, de Mr. Irvinget šerette. Nem talált sértőt abban, ahoǧ a fiú parančolgatott vele. Az ördög tudja miért, de úǧ látšik, ez naǧon rendben van, hoǧ Mr. Irving parančoljon az ijen embereknek, mint amijen ő.
Teáztak.
- Bešéljen még a kikötőről. Šóval ott külön társadalmi oštájok vannak?
- De meňňire. Van ojan semmitmondó népség, és akad köztük előkelő oštájbeli is. Ezeket tištelik, mert mindig van pénzük, meg naǧon erősek. Például a „nehéz” čempéšek.
- Az mi?
- Ojan čempéšés, hoǧ halál jár érte. Mondjuk, feǧvert šállítanak lázadó bennšülötteknek.
- Ez a legelőkelőbb oštáj?
- Šó sinč róla. Van sok eǧesület a Šingapuri klubvárosban, ahol šóba sem állnak „nehéz čempéššel”.
Mr. Irving kipirultan, čillogó šemmel hallgatta.
- És... ezeknek „igazi” klubjuk van?
- Azt elhišem. Šingapurban az a leghíresebb, hoǧ „klubok” vannak. Kint a Šingapur fojó táján, a kínai neǧeden túl következik a klubváros. Ott sok ijen gomba izé van, a föld alatt...
- Katakomba?
- Igen. Az van ott. A sok föld alatti kijárás előňös az eǧleteknek.
- Mejik a legelőkelőbb „klub”?
- Hát... azt jogerőre emelt években mérik. Ha eloštjuk az öššbüntetést a tagok šámával, akkor megkapjuk az előkelőség végeredméňét. A Játékos Halak, ahoǧ a hamiskárťásokat hidegvérük és ǧerekes foglalkozásuk miatt hívják, öššesen neǧven évet ha ültek börtönben. Tizen. Darabja néǧ év. Az alvilág erkölči proletárjai. A Kivégző-aštaltársaság tagjai tizenheten šázötven évvel már jobb embereknek šámítanak arrafelé. Most ha még felsőbb köröket akar megismerni, ott a Kés vaǧ bevételi társaság. Ezek a középen vannak. Tizenkét tag... öššesen hétšáz év börtönnel. Ez úǧ jön ki, hoǧ több mint néǧšáz évvel šökésben vannak a hatóságokkal šemben.
- Šóval neǧven év börtön a mob, az alačoň társadalmi réteg, hétšáz már a középoštáj. Maga, kedves idegen, mejik társadalmi réteg tagja?
- A felső ezerhez tartozom - felelte büškén Jimmy.
- Mi... mičoda?... - kérdezte ijedten a fiú.
- Az ezerhez. Mert ijen is létezik!
- És... Háňan... vannak tagtársak az ezer évhez?
- Öten. Több mint kétšáz év jut eǧre. Ha az eňhítő körülméňeket bešámítjuk, és levonunk a büntetés idejéből eǧharmadot, ameňňit jó magaviseletű raboknál elengednek, nettó ezer év marad.
- Öt emberre semmiképpen sem juthat ezer év börtön!
- A felsőbb ezrek klubjában tagnak lenni ojan, mint a lordság. A legidősebb fiúǧermekre šáll az aťa kitöltött öššbüntetése. Ezért šövetségünk a Hűséges Almák néven is közismert.
- Miért nevezik a tagokat hűséges almáknak?
- Mert nem estek mešše a fájuktól. Az aťa büntetése a fiú bűnlajstromát díšíti. Van itt ojan ősi čalád, hoǧ kínaiban is ritka.
- És ez a legelőkelőbb klub?
- Nem. Igazán megközelíthetetlen, közrettegésnek örvendő társaskör a Seréň Múmiák. Ezek előtt azután kalapot le.
- Ez mičoda?
- Mind a két múmia igen seréň. Ha ňomukban van a rendőrség, idejében eltűnnek.
- De miért múmiák?
- Ha valameňňi bűnčelekméňüket letárǧalnák, és az előre látható halálos ítéleteket átšámítjuk eǧenként 15 évi börtönre (a kitöltött vižgálati fogsággal eǧütt), akkor a British Museum legrégibb múmiájának életkorát kapjuk végeredméňnek.
- És háň tagja van a Seréň Múmiák klubjának?
- Kettő. Šép. Nem? Az eǧik a Naǧ Bivaj. Nem šabad hozzá bešélni, čak akkor, ha ő megšólít valakit. Épp úǧ viselkedik, mint ön, Mr. Irving.
- Igen... Hm... No mindeǧ...
- És ha valaki mégis šól hozzá, akkor esetleg hasba šúrja.
- Ezt nem tapaštalhatta nálam, kedves José.
- Igaz. De ön még ojan fiatal.
- És ki a másik?
Fülig Jimmy arca elborult.
- Piškos Fred, a kapitáň.
- Az mijen ember?
- Rémes.
- Mégis.
- Neki van a világon a legtöbb eše. Fukar, keǧetlen, mogorva, és semmitől sem riad višša, ha pénzről van šó. Mindenkit bečap, mindenből hašnot húz, senkivel sem barátkozik, eǧedül járja a világot, és mint a neve is mutatja, teljesen piškos.
- És a Naǧ Bivaj a barátja?
- Ǧűlölik eǧmást. Tíz év előtt eǧ oštozkodáson öšševeštek, a Naǧ Bivaj revolvert rántott, de Piškos Fred kése ǧorsabb volt. A Bivaj két teljes hónapig élet-halál között lebegett. Akkor megfogadta, hoǧ addig tartózkodik a rum élvezetétől, amíg Piškos Fredet nem öli meg.
- És... maga šeret íǧ élni?...
- Hát nem lehet másképp...
- Képzelje el, hoǧ én šerződtetem udvari mesélőnek! Uǧanis St. Antonio de Vicenzo Y. Galapagos főherceg vaǧok, a Boldogság Šigetek uralkodója.
- Felség, nem meglepetés šámomra, hoǧ ön uralkodó. Már első találkozásunkkor öštönösen éreztem, hoǧ eǧ jó házból való fiatalemberrel állok šemben.
- Én a Boldogság Šigetek uralkodója vaǧok. Šékhejem Almira, a šigetoršág fővárosa. És iriǧlem magát. Eǧšerűen lešáll majd a hajóról, és elindul žebre dugott kézzel, füťöréšve az utcán, a kikötőben... Ňugodtan sétál. Nem vaǧok naǧ birodalom uralkodója... és mégis úǧ érzem, hoǧ hejtelen, ha a sors keǧelméből elfoglaljuk a trónt, mielőtt megismernénk közelebbről az embert. Ez oj kézenfekvő...
„Kézenfekvő - gondolta Jimmy. - Húšéves elmúltam, és sohasem mondtam még ki ezt a šót, hoǧ kézenfekvő...”
- És...? - kérdezte lázasan čillogó šemmel Mr. Irving. - Mi történik, ha új čavargó érkezik a kikötőbe? Hoǧ juthat el a „kluboršágba”?
- Hát nem köňňű az érvéňesülés. Öššeköttetéseket kell keresni... Ajánlásokra hivatkozni...
- Maga tud megfelelő öššeköttetést... az alvilág „jobb köreihez”?
- Én? Ojan tekintéjem van Šingapurban, mint eǧ magántitkárnak.
A magántitkári munkakört Fülig Jimmy mindig rendkívül naǧra értékelte. Nem tudta, hoǧ miben áll eǧ ijen ember téňkedése, de úǧ képzelte, hoǧ jól öltözködő, érdekes arcú úrnak kell lennie, igen naǧ fizetéssel.
- És ha én... megkérném... hoǧ köňňítse meg... a hejzetemet... ameňňiben az lenne a tervem, hoǧ...
- Úǧ képzeli, Mr. Irving, hoǧ elveǧül Šingapurban?
- Fiǧeljen, jóember, és ne kérdezzen, mert az nem ildomos...
- Ildomos!!! Ezt sem mondtam még soha. Pedig mijen kézenfekvő šó.
- Bešéljünk bizalmasan, ön megérdemli, mert hűséges és tekintéjtištelő alattvaló. Én eǧetlen lépést sem tehettem eddig nevelőm és Isten keǧelméből rokonom, néhai Mr. Gould, illetve Fernandez régens herceg nélkül. Saint-Cyrből čak a katonaiskola komor épületét ismerem. Londonban a kiráji palotát és a Buckingham-kastéjt. Itt laktam.
- Kézenfekvő - mondta, és belefújt a lorňon üres čöveibe.
- Az utcára čak hintón vaǧ autón jártam, mindig kísérettel és kizárólag főútvonalakon. Most előšör hozta úǧ Mr. Gould balsorsa, hoǧ eǧedül vaǧok. És Šingapurban is eǧedül šállok partra. De a kikötőben már vár a Šingapuri udvartartásom. Palotánk van ott. A mindenkori uralkodó a Boldogság Šigetek két legnedvesebb hónapja idején megpihen Šingapurban. A čelédség nem ismer. Kétéves korom óta nem láttak.
- Azóta Felség sokat változhatott.
- Čak hallgasson végig. Itt van most életem eǧetlen, talán utolsó alkalma, hoǧ azt tehessem rövid ideig, amihez kedvem van. Látni akarom az utca népét, a polgárokat és az alvilágot. Elkerülöm a kišállásnál az udvartartást - vágta ki diadalmasan.
A čavargó elképedt.
- De ha nem érkezik meg, akkor felforgatják önért egéš Šingapurt.
- Ez az... Eǧ teljes hónapig kell Šingapurban maradnom, amíg elfoglalhatom a trónt. Két napot magamnak óhajtok. Az embernek. Érti? És addig, hoǧ békén haǧjanak, hoǧ ne kutassanak utánam, és úǧ élhessek, ahoǧ kedvem tartja, maga, idegen, hejettesít engem... Na mi az?
- Čak köhögtem... a tea... és a meglepetés...
- Ön kišáll a hajóból, és ahol díšes sorfalat lát, žakettes, eǧenruhás urakból, oda meǧ. Gomperez Hidalgó, akit šintén nem láttam még soha, az udvarmester várja. Elvišik a kastéjba. Ott azután čak mondja, hoǧ ǧengélkedik. Sétálgasson, olvasson...
- Ezt talán mellőzném...
- Šóval ha bármit kérdeznek vaǧ kívánnak, mondja azt: „most nem aktuális... majd eǧ-két nap múlva...” Nem činálhat hibát. Ha hibát činál, az sem baj. Majd én rendbe hozok mindent.
- De Felség... hoǧ én... ijent...
- Nem felelős semmiért. Mint uralkodó úǧ látom jónak, hoǧ fennforgó különleges okok miatt képviseltessem magamat néháň napig.
- Fennforgó... fennforgó... ez... mindenesetre jó šó... De hát ezért bečuknak...
- Én parančolom, tehát semmi baja sem eshet! Ön segít abban, hoǧ két napig az alvilág eǧšerű eǧénei között éljek, és én megkóstoltatom magával, hoǧ mijen az, ha valaki uralkodó...
- De hát az én külsőm igazán nem fejedelmi... Lešámítva a lorňettet... Ez fennforgó... És ildomos... de hát eǧébként esetleg...
- Mr. Gould ruhái közül a hajó šabóműhejében ǧorsan rendbe hoznak vaǧ két öltözéket. Tehet vaǧ bešélhet, amit akar. Nem baj, ha azt gondolják majd eǧ-két napig, hoǧ az uralkodó ostoba.
- Amíg én hejettesítem, felség, addig ez a hír nem terjedhet el.
- Azt hišem, ön jobban beválik az udvartartásban, mint én a čapšékben.
- Ott nem is köňňű érvéňesülni.
- Čaládi betegség. Az apám is az volt.
- Megengedem a kivételes hullámverésben, hoǧ hejet foglaljon a jelenlétemben. Naǧ keǧ, de nem állandó kiváltságképpen adomáňozom, hanem mert az eǧensújhejzete pillanatňilag ezt megkívánja.
- Köšönöm, Mr. Irving.
- Ön rendkívüli keǧben áll nálam, naǧ öklű idegen, és most meséljen a kikötőkről, az önhöz hasonló erős és šešéjes eǧénekről.
- Nem maǧarázná előbb meg, Mr. Irving, hoǧ kičoda ön?
- Ezt talán mellőzzük.
- Mijen šép šó, hoǧ mellőzni. Ezt én még sohasem mondtam. Pedig ismerem az értelmét.
- Az ön körňezetében mit mondanak például, ha valaki ojasmit teš, ami nem tetšik.
- Šó nélkül fejbe ütik az illetőt. Ez határozott roššallást jelent. A kikötőben minden más... Ott bizoňos külön šabájok vannak, mint a kárťázásnál. De ezeket a šabájokat nem ismerik hátulról a čavargók.
- Šóval ezek ojan izé... vándor eǧének? Akik a mezőkön és oršágúton hálnak?
- Naǧ különbség! A kikötői čavargó lenézi az oršágútit.
- Mi a különbség a kettő között?
- Óriási! A kikötői čavargó hajón jár Batávia, Hamburg és az egéš világ között. Az Istennek sem ǧalogol.
- És az oršágúti?
- Nem géperejű čavargó. Az a különbség köztük, mint az úrvezető meg a ǧalogjáró között.
- És... Šingapurban hová meǧ, ha megérkezik?
- Barátaimhoz. Például a Néǧ Vidám Halottmosó étterembe. Holland koňha, svéd punč! Angol hidegvér!
Mr. Irving az aštalon ült, a šamovár mellett. A vendége šemben vele eǧ šéken. Fülig Jimmy érezte, hoǧ ez a fiú megkívánja tőle az ünnepéjes és úri magatartást, tehát ňakába akaštotta a kerékpár-áttételt, és emelt fejjel nézett a lorňonján kereštül.
- Mijen a kikötő? Erről meséljen.
- A kikötő ojan, mint a đungel, čak nem terem aňňi fa benne. De sokkal vešéjesebb. Tele van hajóval meg verekedéssel.
- Miért ütik ott eǧmást az emberek?
- Hoǧ fájjon. Ha valakinek aňňira fáj, hoǧ nem bírja ki, arra azt mondják, hoǧ aǧonverték.
- Šabatos!
- Tessék?
- Azt mondtam, hoǧ šabatos.
- Hm... az ijen šavakat talán mellőzzük!
- Haha!
- Úǧ látom, ön kinevet, Mr. Irving.
- Nem, nem. Čak mulatságos, amit mond.
- A kikötő alvilágában is megošlik a társadalmi élet különféle alačoňrangú és magasrangú eǧénekre, mint az úǧnevezett „civilizált társadalomban”. Ezt a kifejezést eǧ üǧvéd kollégám mesélte.
- Maga üǧvéd volt?!
- Nem. Az üǧvéd volt vižgálati fogoj. Ő mondta, hoǧ a társadalom ojan izé... különféle iskolašerű dologból áll.
- Oštájokat mondott, nem?
- Igen. Oštájok vannak a világon az üǧvéd šerint. Egéš jó hasonlat, mert néha valamejik sétatéren az ember čakuǧan úǧ érzi magát, mintha oštájban lenne: ül eǧ padon, és nem tanul semmit... kéš a tea.
- Töltsön, jóember.
Fülig Jimmy kitöltötte a teát és rošškedvűen nézegette a citromot. Rumosüveg ninč sehol...
- Felfüggeštem az udvari šokásokat - mondta a fiú kedves gőggel. - Kivételesen ihat velem a magánlakoštájomban eǧ čéše teát. Ez naǧ kitüntetés.
- Uram - felelte Fülig Jimmy šomorúan. - Mit ér a legnaǧobb kitüntetés rum nélkül?
- Az én társaságomban nem lehet berúgni.
- Azért én megpróbálnám. Hátha sikerül?
- Az ellentmondást nem tűröm.
Fülig Jimmy nem ismerte a šolgalelkűséget, és bárki más megjárhatta volna, ha ezzel a hanggal próbálkozik nála, de Mr. Irvinget šerette. Nem talált sértőt abban, ahoǧ a fiú parančolgatott vele. Az ördög tudja miért, de úǧ látšik, ez naǧon rendben van, hoǧ Mr. Irving parančoljon az ijen embereknek, mint amijen ő.
Teáztak.
- Bešéljen még a kikötőről. Šóval ott külön társadalmi oštájok vannak?
- De meňňire. Van ojan semmitmondó népség, és akad köztük előkelő oštájbeli is. Ezeket tištelik, mert mindig van pénzük, meg naǧon erősek. Például a „nehéz” čempéšek.
- Az mi?
- Ojan čempéšés, hoǧ halál jár érte. Mondjuk, feǧvert šállítanak lázadó bennšülötteknek.
- Ez a legelőkelőbb oštáj?
- Šó sinč róla. Van sok eǧesület a Šingapuri klubvárosban, ahol šóba sem állnak „nehéz čempéššel”.
Mr. Irving kipirultan, čillogó šemmel hallgatta.
- És... ezeknek „igazi” klubjuk van?
- Azt elhišem. Šingapurban az a leghíresebb, hoǧ „klubok” vannak. Kint a Šingapur fojó táján, a kínai neǧeden túl következik a klubváros. Ott sok ijen gomba izé van, a föld alatt...
- Katakomba?
- Igen. Az van ott. A sok föld alatti kijárás előňös az eǧleteknek.
- Mejik a legelőkelőbb „klub”?
- Hát... azt jogerőre emelt években mérik. Ha eloštjuk az öššbüntetést a tagok šámával, akkor megkapjuk az előkelőség végeredméňét. A Játékos Halak, ahoǧ a hamiskárťásokat hidegvérük és ǧerekes foglalkozásuk miatt hívják, öššesen neǧven évet ha ültek börtönben. Tizen. Darabja néǧ év. Az alvilág erkölči proletárjai. A Kivégző-aštaltársaság tagjai tizenheten šázötven évvel már jobb embereknek šámítanak arrafelé. Most ha még felsőbb köröket akar megismerni, ott a Kés vaǧ bevételi társaság. Ezek a középen vannak. Tizenkét tag... öššesen hétšáz év börtönnel. Ez úǧ jön ki, hoǧ több mint néǧšáz évvel šökésben vannak a hatóságokkal šemben.
- Šóval neǧven év börtön a mob, az alačoň társadalmi réteg, hétšáz már a középoštáj. Maga, kedves idegen, mejik társadalmi réteg tagja?
- A felső ezerhez tartozom - felelte büškén Jimmy.
- Mi... mičoda?... - kérdezte ijedten a fiú.
- Az ezerhez. Mert ijen is létezik!
- És... Háňan... vannak tagtársak az ezer évhez?
- Öten. Több mint kétšáz év jut eǧre. Ha az eňhítő körülméňeket bešámítjuk, és levonunk a büntetés idejéből eǧharmadot, ameňňit jó magaviseletű raboknál elengednek, nettó ezer év marad.
- Öt emberre semmiképpen sem juthat ezer év börtön!
- A felsőbb ezrek klubjában tagnak lenni ojan, mint a lordság. A legidősebb fiúǧermekre šáll az aťa kitöltött öššbüntetése. Ezért šövetségünk a Hűséges Almák néven is közismert.
- Miért nevezik a tagokat hűséges almáknak?
- Mert nem estek mešše a fájuktól. Az aťa büntetése a fiú bűnlajstromát díšíti. Van itt ojan ősi čalád, hoǧ kínaiban is ritka.
- És ez a legelőkelőbb klub?
- Nem. Igazán megközelíthetetlen, közrettegésnek örvendő társaskör a Seréň Múmiák. Ezek előtt azután kalapot le.
- Ez mičoda?
- Mind a két múmia igen seréň. Ha ňomukban van a rendőrség, idejében eltűnnek.
- De miért múmiák?
- Ha valameňňi bűnčelekméňüket letárǧalnák, és az előre látható halálos ítéleteket átšámítjuk eǧenként 15 évi börtönre (a kitöltött vižgálati fogsággal eǧütt), akkor a British Museum legrégibb múmiájának életkorát kapjuk végeredméňnek.
- És háň tagja van a Seréň Múmiák klubjának?
- Kettő. Šép. Nem? Az eǧik a Naǧ Bivaj. Nem šabad hozzá bešélni, čak akkor, ha ő megšólít valakit. Épp úǧ viselkedik, mint ön, Mr. Irving.
- Igen... Hm... No mindeǧ...
- És ha valaki mégis šól hozzá, akkor esetleg hasba šúrja.
- Ezt nem tapaštalhatta nálam, kedves José.
- Igaz. De ön még ojan fiatal.
- És ki a másik?
Fülig Jimmy arca elborult.
- Piškos Fred, a kapitáň.
- Az mijen ember?
- Rémes.
- Mégis.
- Neki van a világon a legtöbb eše. Fukar, keǧetlen, mogorva, és semmitől sem riad višša, ha pénzről van šó. Mindenkit bečap, mindenből hašnot húz, senkivel sem barátkozik, eǧedül járja a világot, és mint a neve is mutatja, teljesen piškos.
- És a Naǧ Bivaj a barátja?
- Ǧűlölik eǧmást. Tíz év előtt eǧ oštozkodáson öšševeštek, a Naǧ Bivaj revolvert rántott, de Piškos Fred kése ǧorsabb volt. A Bivaj két teljes hónapig élet-halál között lebegett. Akkor megfogadta, hoǧ addig tartózkodik a rum élvezetétől, amíg Piškos Fredet nem öli meg.
- És... maga šeret íǧ élni?...
- Hát nem lehet másképp...
- Képzelje el, hoǧ én šerződtetem udvari mesélőnek! Uǧanis St. Antonio de Vicenzo Y. Galapagos főherceg vaǧok, a Boldogság Šigetek uralkodója.
- Felség, nem meglepetés šámomra, hoǧ ön uralkodó. Már első találkozásunkkor öštönösen éreztem, hoǧ eǧ jó házból való fiatalemberrel állok šemben.
- Én a Boldogság Šigetek uralkodója vaǧok. Šékhejem Almira, a šigetoršág fővárosa. És iriǧlem magát. Eǧšerűen lešáll majd a hajóról, és elindul žebre dugott kézzel, füťöréšve az utcán, a kikötőben... Ňugodtan sétál. Nem vaǧok naǧ birodalom uralkodója... és mégis úǧ érzem, hoǧ hejtelen, ha a sors keǧelméből elfoglaljuk a trónt, mielőtt megismernénk közelebbről az embert. Ez oj kézenfekvő...
„Kézenfekvő - gondolta Jimmy. - Húšéves elmúltam, és sohasem mondtam még ki ezt a šót, hoǧ kézenfekvő...”
- És...? - kérdezte lázasan čillogó šemmel Mr. Irving. - Mi történik, ha új čavargó érkezik a kikötőbe? Hoǧ juthat el a „kluboršágba”?
- Hát nem köňňű az érvéňesülés. Öššeköttetéseket kell keresni... Ajánlásokra hivatkozni...
- Maga tud megfelelő öššeköttetést... az alvilág „jobb köreihez”?
- Én? Ojan tekintéjem van Šingapurban, mint eǧ magántitkárnak.
A magántitkári munkakört Fülig Jimmy mindig rendkívül naǧra értékelte. Nem tudta, hoǧ miben áll eǧ ijen ember téňkedése, de úǧ képzelte, hoǧ jól öltözködő, érdekes arcú úrnak kell lennie, igen naǧ fizetéssel.
- És ha én... megkérném... hoǧ köňňítse meg... a hejzetemet... ameňňiben az lenne a tervem, hoǧ...
- Úǧ képzeli, Mr. Irving, hoǧ elveǧül Šingapurban?
- Fiǧeljen, jóember, és ne kérdezzen, mert az nem ildomos...
- Ildomos!!! Ezt sem mondtam még soha. Pedig mijen kézenfekvő šó.
- Bešéljünk bizalmasan, ön megérdemli, mert hűséges és tekintéjtištelő alattvaló. Én eǧetlen lépést sem tehettem eddig nevelőm és Isten keǧelméből rokonom, néhai Mr. Gould, illetve Fernandez régens herceg nélkül. Saint-Cyrből čak a katonaiskola komor épületét ismerem. Londonban a kiráji palotát és a Buckingham-kastéjt. Itt laktam.
- Kézenfekvő - mondta, és belefújt a lorňon üres čöveibe.
- Az utcára čak hintón vaǧ autón jártam, mindig kísérettel és kizárólag főútvonalakon. Most előšör hozta úǧ Mr. Gould balsorsa, hoǧ eǧedül vaǧok. És Šingapurban is eǧedül šállok partra. De a kikötőben már vár a Šingapuri udvartartásom. Palotánk van ott. A mindenkori uralkodó a Boldogság Šigetek két legnedvesebb hónapja idején megpihen Šingapurban. A čelédség nem ismer. Kétéves korom óta nem láttak.
- Azóta Felség sokat változhatott.
- Čak hallgasson végig. Itt van most életem eǧetlen, talán utolsó alkalma, hoǧ azt tehessem rövid ideig, amihez kedvem van. Látni akarom az utca népét, a polgárokat és az alvilágot. Elkerülöm a kišállásnál az udvartartást - vágta ki diadalmasan.
A čavargó elképedt.
- De ha nem érkezik meg, akkor felforgatják önért egéš Šingapurt.
- Ez az... Eǧ teljes hónapig kell Šingapurban maradnom, amíg elfoglalhatom a trónt. Két napot magamnak óhajtok. Az embernek. Érti? És addig, hoǧ békén haǧjanak, hoǧ ne kutassanak utánam, és úǧ élhessek, ahoǧ kedvem tartja, maga, idegen, hejettesít engem... Na mi az?
- Čak köhögtem... a tea... és a meglepetés...
- Ön kišáll a hajóból, és ahol díšes sorfalat lát, žakettes, eǧenruhás urakból, oda meǧ. Gomperez Hidalgó, akit šintén nem láttam még soha, az udvarmester várja. Elvišik a kastéjba. Ott azután čak mondja, hoǧ ǧengélkedik. Sétálgasson, olvasson...
- Ezt talán mellőzném...
- Šóval ha bármit kérdeznek vaǧ kívánnak, mondja azt: „most nem aktuális... majd eǧ-két nap múlva...” Nem činálhat hibát. Ha hibát činál, az sem baj. Majd én rendbe hozok mindent.
- De Felség... hoǧ én... ijent...
- Nem felelős semmiért. Mint uralkodó úǧ látom jónak, hoǧ fennforgó különleges okok miatt képviseltessem magamat néháň napig.
- Fennforgó... fennforgó... ez... mindenesetre jó šó... De hát ezért bečuknak...
- Én parančolom, tehát semmi baja sem eshet! Ön segít abban, hoǧ két napig az alvilág eǧšerű eǧénei között éljek, és én megkóstoltatom magával, hoǧ mijen az, ha valaki uralkodó...
- De hát az én külsőm igazán nem fejedelmi... Lešámítva a lorňettet... Ez fennforgó... És ildomos... de hát eǧébként esetleg...
- Mr. Gould ruhái közül a hajó šabóműhejében ǧorsan rendbe hoznak vaǧ két öltözéket. Tehet vaǧ bešélhet, amit akar. Nem baj, ha azt gondolják majd eǧ-két napig, hoǧ az uralkodó ostoba.
- Amíg én hejettesítem, felség, addig ez a hír nem terjedhet el.
- Azt hišem, ön jobban beválik az udvartartásban, mint én a čapšékben.
- Ott nem is köňňű érvéňesülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése