2.7 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)

 

Derült napféňben üldögéltek az utasok reggelinél. A šállásmester hejettesítette a pincért.
Amikor uǧanis José šéles viǧorával belépett az étterembe, hoǧ felveǧe a rendeléseket, az utasok eǧ küldöttsége megjelent a kapitáňnál, és eréjesen követelte, hoǧ a pincért azonnal távolítsák el a körňezetükből.
- De miért?
- A pincér dobálta vízbe az öššes halottakat.
- De kérem! Hišen čak eǧ halott volt.
- Mindeǧ! A pincér nem šolgálhat fel, ha éjšaka halottakat öltöztet.
Mit tehetett a kapitáň?
José fejét követelték az urak, teljesíteni kellett a kívánságot. Később eǧ újabb küldöttség jelent meg, a šeméjzet delegátusai:
- Joséval nem hálunk eǧütt - közölték elšántan.
- Bitangok! Ez lázadás!
- Akkor sem hálunk eǧütt a spaňollal!

Mit tehetett a kapitáň?
José fejét követelte a nép, teljesítette az óhajt.
Végül felkereste Wirth parančnokot a kétšeresen lefejezett pincér šeméjesen.
- Kapitáň úr! - mondta Fülig Jimmy megrendülten. - Az ön parančát teljesítettem, és úǧ járok most a hajón, mint eǧ Káin, megbéjegzett homlokkal.
- Ne dolgozzon. Megkapja a teljes fizetését. A kérdés ňugvópontra jutott, ez a fő!
- De nekem is kell eǧ ňugvópont, ahová a fejemet lehajthatom. Eňňit Káin is elvárt volna a hejemben!
- Van eǧ üres elsőoštájú kabin...
- Mejik?! - kérdezte felčillanó šemmel. Eddig leghőbb váǧa volt, hoǧ valaha elsőoštájú utas lehessen.
- Terméšetesen a šerenčétlen véget ért Mr. Gould kabinja... Mi baja?
- Semmi, čak meglepett kissé.
- Fél?
- Šó sinč róla - felelte hirtelen, mert elšéǧellte magát. - Naǧon köšönöm.
Ezzel, úǧ-ahoǧ, a kérdés és Fülig Jimmy pillanatňilag ňugvóponthoz jutottak. Eleinte úǧ látšott, hoǧ a šállásmester nem pótolja megfelelően Josét, de később a többǧermekes čaládfők megňugodva látták, hoǧ ő is leönti az utasok eǧ réšét különféle mártásokkal.

És a ǧerekek újra édesen nevettek.
Talán a vékoň, boldog hangok vidám čengésétől, vaǧ lehet, hoǧ minden öštönzés nélkül, magánšorgalomból, a jó öreg napféň felšárította a fedélzetet.
Az ópiumelvonás utolsó viššatérő tüneteit is kiheverték az emberek. A derűs, šép délelőttön a legǧávább utasok sem tudtak pánikšerűen félni. A hajó teljes gőzzel haladt a part felé. Mindenki jó étváǧǧal evett ezen a napon, hoššú idők óta előšör.
A mosojogva köšöngető šázados és a ňájas Palmerston bešélgettek a vendégekkel, de čak úǧ, mintha ők is utasok lennének.
- Mi a baja, uram? - kérdezték eǧ borogatásturbánt viselő úrtól.
- Tegnap fejfájásom volt, és ǧomorégés kínozott.
- És ma?
- Eňhül... alig... Nem is fáj! Dr. Hillár vaǧok Bostonból. De a ǧomorégésem most is erős.
- Igazán örvendek. Palmerston tanár. Bostonban lakik eǧ unokahúgom. Bizoňos Ewering šenátorné.
- Mrs. Ewering? Jól ismerem. A ǧomorégés még ma is elővett reggeli után...
- Hát ez naǧšerű. A boldogult Eweringgel mijen višoňban volt?
- Šázados úr - siránkozott a stockholmi nő -, nekem tegnap hasogatott a karom és a lábam.
- Nekem is. Eǧ bizoňos koron túl ninč másképp.
Azután nem tettek mást, čak mindeǧik utasnak megfogták a füle tövét, és végigsimították tarkóig a ňakukat.
A ǧerekek jókedvűen visítoztak.
A šázados és a tanár végigjárták a hajót, és ha valaki fájdalomról panaškodott, šomorúan felelték, hoǧ ők is hasonló tünetekkel šenvednek.
Másnap délben már vidámság volt ismét a Honolulu-Staron. Az utasok maguk is nevettek az üǧön.
- Az ön naplójából - mondta a šázados az orvosnak - világosan kitűnt, hoǧ ǧomorrontás vaǧ vihar előtti indišpozíció volt a hajón.
- És... a halott?
- Nem az első ǧengélkedő, aki meghal tengeri úton.
- Mi a... teendő?
- Estére jó adag ópium, az megňugtatja a hurutra hajlamos eméštőšerveket, és elalušnak majd tőle az ijedősek.
...Az utasok engedelmesen bevették az ópiumdobozból adagolt ǧóǧšert, és másnap vala­meňňien sűrű čuklásról panaškodtak.
Višont az üǧvédnek elmúlt a ǧomorégése.