Őfelsége, mielőtt a hajó kikötött, Fülig Jimmy tanáčára vásárolt eǧ elég tišta, de kopott ruhát, eǧ pár kitiport cipőt, trikót és sapkát. Jimmy, igen hoššas rábešélésre, nekiadta az altišti revolvert és az ólmosbotot. Az utóbbi felől rövid šakoktatást tartott.
- A bal belső žebbe teǧe, felség, úǧ, hoǧ a šíj felül leǧen.
- És ez mire való?
- Hoǧha baj van, kissé mozgatja a vállát, és akkor a hóna aljával megérzi, hoǧ hején-e az ólmos. Ez eǧ ňugodt érzés. Az ember közvetlenebbül tárǧal a felekkel.
- Azután?
- Hát amikor komojabb érvekre kerül a sor, az ember úǧ teš, mintha haňagul vakarózna, a melle közepén kezdi, lassan a válla felé iráňul ez a vakaróďás...
- De ez nem šép. Vakarózni!
- A külvárosban még nem zárja ki az általános műveltséget. Šóval ha a kapirgáló ujjak megérzik a šíjat, akkor suhi!...
- Mi az, hoǧ suhi?
- Ňolc napon túl ǧóǧuló, minteǧ tizenkét centiméteres zúzott seb, véraláfutásos elšíneződéssel, hejenként a kopoňačonton kisebb repedések.
- Köšönöm.
- Šóval uǧanazzal a mozdulattal, amivel rántja, máris lečapni a bottal! Éspedig úǧ, mintha kalapot čapna a žebéből a másik ember fejére.
- Šörňű lehet ez az ütés. Esetleg halált is okozhat.
- Ijen jó eredméňre eleinte ne šámítson, felség. A fő, hoǧ čak eǧ mozdulat leǧen az egéš. Íǧ van a pištojjal is. Rántás közben, még combmagasságból lőni.
- Tudja, jóember, hoǧ a verekedés, úǧ látšik, éppojan rendšeres és célšerű tudomáň, mint a harcášat?
- Mindig arra kell viǧázni, hoǧ maga üsse az elsőt, felség. Ez naǧon fontos.
- A katonaiskola šerint is az a harcoló fél van előňben, aki magához ragadja a kezdeméňezést.
- És eǧ söröskančót vaǧ šéklábat. Aztán durr bele!
- Az mi?
- Ojasmi, mint a suhi, čak később ǧóǧul, és a sértett munkabírását erősen čökkenti... Mindig ǧorsnak lenni!
- A bal belső žebbe teǧe, felség, úǧ, hoǧ a šíj felül leǧen.
- És ez mire való?
- Hoǧha baj van, kissé mozgatja a vállát, és akkor a hóna aljával megérzi, hoǧ hején-e az ólmos. Ez eǧ ňugodt érzés. Az ember közvetlenebbül tárǧal a felekkel.
- Azután?
- Hát amikor komojabb érvekre kerül a sor, az ember úǧ teš, mintha haňagul vakarózna, a melle közepén kezdi, lassan a válla felé iráňul ez a vakaróďás...
- De ez nem šép. Vakarózni!
- A külvárosban még nem zárja ki az általános műveltséget. Šóval ha a kapirgáló ujjak megérzik a šíjat, akkor suhi!...
- Mi az, hoǧ suhi?
- Ňolc napon túl ǧóǧuló, minteǧ tizenkét centiméteres zúzott seb, véraláfutásos elšíneződéssel, hejenként a kopoňačonton kisebb repedések.
- Köšönöm.
- Šóval uǧanazzal a mozdulattal, amivel rántja, máris lečapni a bottal! Éspedig úǧ, mintha kalapot čapna a žebéből a másik ember fejére.
- Šörňű lehet ez az ütés. Esetleg halált is okozhat.
- Ijen jó eredméňre eleinte ne šámítson, felség. A fő, hoǧ čak eǧ mozdulat leǧen az egéš. Íǧ van a pištojjal is. Rántás közben, még combmagasságból lőni.
- Tudja, jóember, hoǧ a verekedés, úǧ látšik, éppojan rendšeres és célšerű tudomáň, mint a harcášat?
- Mindig arra kell viǧázni, hoǧ maga üsse az elsőt, felség. Ez naǧon fontos.
- A katonaiskola šerint is az a harcoló fél van előňben, aki magához ragadja a kezdeméňezést.
- És eǧ söröskančót vaǧ šéklábat. Aztán durr bele!
- Az mi?
- Ojasmi, mint a suhi, čak később ǧóǧul, és a sértett munkabírását erősen čökkenti... Mindig ǧorsnak lenni!
- Napóleon šerint is a ǧorsaság fél siker...
- Tüskés Vaneknek is ez a véleméňe. Úǧ mondja, hoǧ az nevet utoljára, aki előšör üt...
- Azt hišem... ijesmire nem kerülhet sor... Eǧ uralkodó mégsem mehet ijen meššire a tapaštalásban.
- Azért nem árt az ijent tudni. A karmatlai Rađa is igen naǧ úr, és šintén šéttekintett eǧšer álruhában Hongkong kikötőjében. Senki sem merte megérinteni, amikor megmondta a rangját. Na de amíg megmondta! ... Ott mi volt! Eǧ ideges ismeretlen valamijen okból odament az álruhás Rađához, és hirtelen neǧvenháromšor pofon ütötte, úǧhoǧ nem is volt idő bemutatkozáshoz. Azóta a Rađa čak úǧ meǧ végig a kikötőneǧedben, hoǧ hírnökök járnak előtte, akik šétkürtölik nevét és hatalmát.
Mr. Irving, miután partra lépett, elsősorban žebre vágta a kezét. Ezt mindig is naǧon šerette volna. De hoǧ tehetne ijesmit eǧ uralkodó? Különösen utcán. Amikor žebre dugott kézzel elveǧült a Raffles Street áradatában, és nekivágott vaktában Šingapurnak, ňomban megértette, hoǧ az emberiség zöme miért nem kéšül az uralkodói pájára. Mičoda öröm! Két lábon járni az utcán, lökdösésben, eǧedül!
Žebre dugott kézzel!
Valaki nekiment, hoǧ a falnak tántorodott.
- Bočánat - mondta az illető, és elsietett.
Előšör életében kuťába sem vették. Valaki rášólt, hoǧ ne báméškodjon, a mindenségit, eǧ rendőr nem durván, de erőteljesen félretolta a kapitáňság kapuja elől, mert éppen autó gördült ki az útra. Šemtelen utcai árusok az arca előtt rázogatták holmijaikat, eǧ bolt előtt valaki megragadta a karját, és šázféle áru nevét karaťťolta...
Čupa főbenjáró bűn...
De mijen ǧöňörűség!
Kiült eǧ kávéház elé. Eǧšerű, kispolgári hej volt, ahol néháň savaňú arcú üǧnök, eǧ-két kiskereskedő és három japán díšműárus képviselte az üzlet esti forgalmát.
Vizes kávét ivott, olčó süteméňt evett hozzá, és úǧ érezte, hoǧ ez volt életének legjobb ízű étkezése. A pincér is ott álldogált mellette, de az utcára bámult.
Később megkérdezte a kirájtól, hoǧ hajlandó-e betársulni eǧ fogadásához a vasárnapi lóverseňre? Kombinált fogadás, és ha öt futamból čak kettőt ňernek, már van min oštozni.
Inkább leereškedő és pártfogó volt a hang, amejen a pincér megšólította az ágrólšakadt fiút.
Őfelsége betársult a halmozáshoz, és amikor a pincér megkérdezte, hoǧ hová juttassa az esetleges ňereséget, azt mondta, hoǧ majd megírja Tahitiből a címét, de az sem baj, ha eloštja a šegéňek között.
Jó közérzete šinte mámorossá fokozódott, amikor a pincér tömören marhának nevezte őt. Előšör életében nevezték marhának! Ez is lehet öröm.
Füťöréšve haladt tovább a főútvonal áradatában.
Eddig nem is sejtette, hoǧ füťülni is tud. Mikor füťöréšhet eǧ uralkodó? És hol? Az utcai automatáknál sorban megállt, és bedobálta minden aprópénzét, húzta a foganťút, ňomta a gombot, míg végül šázötven főňi čődület kísérte eǧik automatától a másikhoz.
Az emberek nem értették, hoǧ a buzgó fiúnak mi šüksége van neǧven cipőfűzőre, húš čomag ǧufára, tizeneǧ doboz púderre, de ami a legkevésbé világos: miért dobat ki eǧ mérlegből tizenhét jeǧzéket hiteles testsújáról?
- Hé! Fusson!
- Jön a rendőr - kiáltották többen is jóakaratúlag, mert a hibbantakat tištelik Keleten.
- Hej! Mit činál itt? Mi?! - kérdezte a rendőr.
- Mérem magamat.
- Na és? Talán elromlott a mérleg?
- Nem.
- Akkor mi a fenét rángatja fojton?!
- Hoǧ kiessen eǧ cédula.
- Ǧűjti a súját?
- Šétküldöm az újévi üdvözleteimhez mellékelve ismerőseimnek.
- Hallja! Maga réšeg? Hordja el magát!
- Jóember, ön nem ojan hangon bešél...
A tömeg hullámzásba jött, elsodorták a fiút, és a rendőr sehoǧ sem férkőzhetett közelebb... Jóindulatú ismeretlenek, akik éppen mellette álltak, šinte sorfallal vették körül, és vitték.
- Menjen, fiatalember - mondta jóakarói közül az eǧik.
- Ne kezdjen a rendőrökkel - korholta šelíden a másik.
Ez jólesett neki. Šereti a nép.
Újdonsült barátai eǧ mellékutcába tuškolták. Néǧen voltak. Köztük eǧ vörös hajú, térdnadrágos, sápadt, vézna külsejű fiatalember.
- Čak menjen, barátom.
- Köšönöm, barátaim... Igazán jólesik, hoǧ féltetek. Derék emberek vaǧtok.
- Šóra sem érdemes - mondta eǧ kis kövér ňájas mosojjal, és otthaǧták, miután udvariasan megemelték a kalapjukat.
A legközelebbi sarkon eǧ rúž- és eǧ púderautomatát fedezett fel. Beňúlt a žebébe...
És elhűlt. A pénztárcája hiáňzott! Kétréšes bőreršéň volt. Eǧik felén ňílt a bankjeǧek rekeše, másikon az aprópénznek való.
Ötezer dollár volt benne!
Most már ešébe jutott, hoǧ a néǧ jótevő nem ok nélkül préselte... Az a sováň sörtehajú eǧ pillanatra mintha hozzáért volna a žebéhez.
És biztosan kilopta a pénztárcáját. A címeres táska a belső žebében megvolt. Érezték, úǧ látšik, hoǧ hol a pénz.
Utánuk futott!
Előšör életében futott, de most nem érzett ǧöňörűséget. „Ez hát a nép šeretete” - gondolta futás közben keserűen.
- Megállni! - kiáltott utánuk, amikor meglátta őket a sarkon.
A néǧ ember viššafordult, ňugodtan, tempósan.
- Mi van? - kérdezte a sörtehajú.
- A pénztárcám... eltűnt...
- Na és? Azt hiši, hoǧ tolvajok vaǧunk?!
- Maguk lökdöstek jobbra-balra!
- Viǧázzon a šájára...!
- Kérem... ha nem tudnák, hoǧ ki vaǧok...
...Pontosan az történt vele, ami a Rađával. A cingár, sápadt fiatalember pofon ütötte.
De hoǧ! Fejedelmi pofon volt! Az első pofon, amit életében kapott. De ennek nem örült.
A vékoň kar bošorkáňos lendületét nem is látta, čak valami tompa puffanással eǧšersmind sok čillogó pont šökellt fel a šeme előtt, hoǧ fejjel a falnak repült, és fél térdre esett.
Fel akart emelkedni.
- Én eǧ...
A kis kövér botja végigvágott rajta, hoǧ őrjítő fájdalmat érzett a hátán, és eǧ rúgástól lerepült a ǧalogjáróról.
- Neše! Majd adunk neked! Megǧanúsítani a rendes embereket!
- Hálátlan fráter.
A néǧ ember befordult a sarkon, és...
És röhögve futottak, ahoǧ čak a lábuk bírta.
...Lassan feltápáškodott. Mindene sajgott. De talán a legjobban az fájt, hoǧ létezik ijen méjséges romlottság, amijenről eddig fogalma sem volt.
Eǧ rendőr állt mellette.
- Ejha! De ellátták a baját!
Az orrából vér fojt, és a šája sarka is felrepedt.
- Ellopták... a pénztárcámat...
- Meňňi pénz volt benne?
- Ötezer dollár.
- Elmenjen innen! Ha bolondot űz belőlem, hát megjárja. Ötezer dollár nem ijen fičúrok pénztárcájában van.
- Nézze, jó ember, most már úǧsem činálom tovább, én St. Antonio uralkodó főherceg vaǧok.
- És kičoda, ha józan? Mi?
- Kérem, vezessen a St. Antonio-palotába. Valahol eǧ dombon van a városon kívül.
- Ott ni! Láthatja innen, ha az utca végén a kis ház teteje fölé néz... De ezt a hüjeséget haǧja abba. Elég a viccből.
- Nem hiši, hoǧ ezt komojan állítom?
- Lehetséges. Már volt rá eset, hoǧ hüjére vertek valakit...
- Haǧja abba ezt a modortalan hangot, mert megjárja!
- Másképpen, hé! Mert aztán maga járja meg! Nézd čak! Igazolja magát!
- Ott fenn a palotában majd igazolnak.
- Hát ide hallgasson! Énnekem kötelességem minden bejelentett adatot ellenőrizni. De ha...
- Fiǧelmeztetem rá, hoǧ minden tišteletlen šóért felelni fog!
A rendőr az ajkába harapott. Mit lehet tudni? Az ördög nem alšik.
- Menjünk - mondta čendesen -, de ha bečapott, hát megjárja!
A herceg ment elöl. Az orra vérét šárítgatta eǧ kendővel. A šívós bot ütésétől felrepedt hátán a kabát.
„No, ha ez herceg... - gondolta a rendőr - akkor én indián főnök vaǧok.”
A St. Antonio-kastéj dombon épült, és dús, őserdőšerű park fogta körül a krémsárga, čúčíves épületet. A rendőr čengetésére eǧ lakáj ňitott kaput.
- A London square-i pošt vaǧok. Ez az ember azt állítja, hoǧ a St. Antonio-kastéjban igazolják - mondta a rendőr, s a sáros šakadt ruhájú hercegre mutatott.
- Ide hallgasson, lakáj - šólt közbe ňugodtan, friss čengésű hangon a fiatalember. - Én St. Antonio uralkodó herceg vaǧok. Aki ma megérkezett ide az én nevemben, azt megbíztam, hoǧ hejettesítsen...
A lakáj vállat vont.
- Nem érkezett ide ma senki.
A herceg idegesen toppantott.
- Eh! Hát akkor bizoňára még mindig a városban időzik az az ember a kíséretemmel!
- Ismétlem: nem értem, amit ön mond, fiatalember.
- Mára várták ide a herceget, és...
- Nem vártak ide mára senkit...
- Tudhattam volna, hoǧ mesebešéd - düňňögte lihegve a rendőr.
- Jól gondolja meg, lakáj, hoǧ mit mond, mert ezért felelni fog!
- Kérem, én nem ijedek meg az ön feňegetéseitől, de biztosíthatom, hoǧ nem vártunk ide senkit. A kastéjban čak a kišolgáló šeméjzet tartózkodik, és Mr. Greenwood tanár.
- Ember! Miért nem mondta azonnal! Greenwood! Ő jól ismert... Két hónap előtt az angol kiráji udvarban fogadtam.
- Ma érkezett, és alšik éppen.
- Hozza ide! Keltse fel! Rohanni fog!
A lakáj elment. A rendőr habozva nézett St. Antonio hercegre.
- Ez az ember igazolni fogja, hoǧ ön... Mr. izé... uralkodó?
- Minden kétséget kizáróan.
- Hm... Hoǧ kerülhet eǧ uralkodó ijen hejzetbe? Ijen ruhában?
- Nem hallotta ön a napkeleti uralkodó, Harun al Rasid történetét, aki álruhában járt az alattvalói között?
- Nem šeretem a rajzfilmeket. Káprázik a šemem - felelte a rendőr kissé bizoňtalanul.
- Ne féljen - mondta kacagva a herceg. - Önnek nem eshet bántódása. Kötelességtudó, ha kissé ingerlékeň is. Ǧanakvása nem sért, ez a tulajdonság fontos eǧ rendőrnél. Megjutalmazom, és valami kisebb kitüntetést kap, mert mégisčak utánajárt az üǧnek...
„Kedves fickó - gondolta a rendőr -, akár hüje, akár uralkodó.”
- Mindenesetre jó lenne, ha igazolnák.
- Ne féljen, jóember. Greenwood igazol, és akkor kap az udvaromban eǧ pohár igazi angol sört.
„Bárčak uralkodó lenne” - gondolta a rendőr, mert šomjas volt.
De a Gondviselés ezen a napon úǧ akarta, hoǧ a tikkadt rendőr ne iǧék a St. Antonio hercegek angol söréből. A lakáj viššatért, és eǧ őš hajú, ňájas arcú urat előrebočátott a kapušárňak között.
- Itt van az a bizoňos fiatalember, Mr. Greenwood.
- Halló! My teacher! - kiáltotta boldogan a herceg, és tárt karokkal közeledett a tištes külsejű tanárhoz. - I am happy, Mr. Greenwood!
De a tanár nem višonozta az örömkitörést, hátrahökkenten ňújtotta ki a karját.
- Mit óhajt, kérem?!...
- De... Mr. Greenwood... Mit jelentsen ez...
- A... azt állítja, hoǧ nem ismeri?...
- Honnan ismerném, kérem?... - hebegte a biológus ijedt jóakarattal.
A herceg eǧ pillanatig úǧ érezte, mintha a kopoňáját eǧ roppant, láthatatlan kéz fešítené a közepénél kétfelé, hoǧ šinte érezte a homlokát rečegni.
- Mr. Greenwood... - hebegte. - Mr. Greenwood...
- Igazán sajnálom fiam, mert kétségbeesettnek látšik, de čakuǧan nem ismerem - mondta šomorúan. - Honnan kellene ismernem?
- Balmoral... ön Balmoralban volt két hónapja...
- Ez igaz! Várjunk čak!... És ott találkozott volna velem? St. Antonio főherceg körňezetében?
- De hišen én vaǧok St. Antonio főherceg! Mr. Greenwood! Miféle tréfa ez?
A tudós eléje lépett, és hoššan, kutatóan nézte a šemét.
- Šegéň fiú... Nem fáj a feje ojkor?
- Mr. Greenwood! - kiáltotta sápadtan. - Ez a félreértés elošlik eǧšer, és akkor én önt felköttetem. Mert ön eǧ gazember! Eǧ hitváň gazember!
A lakáj és a rendőr eǧšerre ragadták meg, de Greenwood rájuk kiáltott.
- Ne merjék bántani...! Šegéň... elmebeteg.
Most valami egéšen váratlan dolog történt.
A herceg žebre dugta a kezét, és nevetett. Šívből, jókedvűen. Erre már a rendőr és a lakáj is réšvéttel nézték, pedig ojan egéšséges, derűs kacagás volt ez, ojan pajzán, tišta, čengő hangsorozat, mintha felséges tréfát hallott volna.
- Mit nevet? - šólt rá idegesen a rendőr.
- Arra gondoltam, hoǧ naǧapám örök időkre megšüntette a bennšülöttek testi feňítését. És én önt, Mr. Greenwood, Almira főterén akaštás előtt rinocérošbőr korbáččal addig veretem, amíg nem mondja el šázšor, hoǧ: „Šegéň elmebeteg!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése