Fülig Jimmy naplója IV
Ijen šép fülkében még nem laktam. És ijen jól sem. Mer naǧon jóllaktam, akkormikor eǧ matróz hozta hozott jó ennivalókat. Felfújtakat és šárňas húsokat, lekvárosđemmet és bort. Akkormikor rumot kértem, azt is hoztak, és amikor láttam, hoǧ mindent hoznak, kértem cigarettát meg valami kéšpénzt.
Ašt is hoštak.
Akkor jött eǧ matróz és mondta, hoǧ Egmont sir és Pollinó tábornok a šomšéd fülkében várakoznak és kérik, hoǧ kihallgassam őket.
- Jó - mondom -, čak bešélgessenek jó hangosan, majd én kihallgatom innen.
De ők nem ezt akarják, hanem ideǧönnének kihallgatóďásra.
- Az se baj, - mondom a sorskeǧelméből és beǧöttek.
A tűzoltóšerű miništer és Egmont sir sebhejében a kardforradással.
- Felség - monǧa Egmont sir. - Attól vaǧunk itt, hoǧ bešámoljunk.
- Mostan - mondom én -, haǧjuk a pénz dolgokat, én bízok magukba.
A tűzoltókülsejű kissé pislogott ettől. De Egmont čak azt mondta:
- Előterještésünk nem pénzüǧes.
Erre ešembejutott őfelsége tanáča:
- Mostan ez aktuális. Majd eǧ-két nap múlva - mondtam és šemhez emeltem ňeles pápašememet, aki felső žebembe čüngött valódi nikkel láncon.
Erre a tűzoltásüǧi miništer ojan naǧ tištelettel nézett rám, hoǧ teljesen ňitva lett a šája.
De nem šőr Ekmont, akinek šervezete úri dolgokkal ellen állóbb volt.
- Mégis kérem felségedet, ezt hallgassa mostan ki belőlünk, mert fontos.
- Ám leǧen - mondtam. - Keǧes akarok lenni a sors akaratából.
- Mialatt úton volt, kaptuk az értesítést, hoǧ Warins Bob, a kalóz fia megšökött Batáviából, ahol mint kéňšermunkást alkalmazta a törvéňšék.
- Ez a Warins Bob, akinek trónkövetelés forog fenn?
- Igen. Rab volt a batáviai feǧházba és megšökött.
- Pedig az igen nehéz, mert tízlépésenként őr áll. Šigorú tartózkodási hej.
- Felséged bizoňára tudja, hoǧ Warins apja Alvarez ellen harcolt, és aťja őfelsége leǧőzé mindkettőt.
- Igen, ez nálunk šokás - mondtam.
- A fia, Warins Bob megesküdött ítélet előtt, hoǧ ha kišabadul, megöli a šiget uralkodóját és a šámüzetésben élő Alvarez köztársasági elnököt.
- Az ember aňňi mindenre megesküšik eǧ főtárǧaláson - šólék leereškedőn.
- Warins Bob a šigetvilág legüǧesebb és legvešéjesebb gonoštevője.
- Čekéjség - felelék gúňosan. - Mičoda akkor a Holdvilág Charley?
Erre köhögött.
- A bennšülöttek között igen sokan Warins pártján vannak, mert šerették az öreg kalózt, Warins bizoňára viššatér a šigetre, talán már ott is van, és felségednek azért kell hazajönni, hoǧ a nép ne hiǧǧe ǧávának, és e nehéz órákban ott álljon az élénk.
- És gondolja, Sir Egmont, aňám báťja, hoǧ az a Warins Bob majd meg akar ölni?
- Biztos, hoǧ megkísérli.
- No, majd jól fejbe ütöm - feleltem, és ezzel a kihallgatás végetért.
Most mi leš? Attól a čirkefogótól nem félek, de čakuǧanbaj, hoǧ a kiráj Šingapurban lekéste a čatlakozást a trónjához.
És már régen ment a hajó a ňílt tengeren. Sétálok.
...Šép este volt. Az ég čillagos, a tenger sima. Tükre.
Eňhe šellő és kellemesség. Pláne mer jóllaktam, ami nálam a terméšet šépségeihez tartozik.
Már nem is látšott a part se. Čak tenger meg ég, és mert közeledett a nedves idő, naǧ köd lett lassan, amibe belehaladt a hajó.
Igen jó motoros volt ez, čudašép és ǧors is. Azután láttam, hoǧ eǧ tišt áll mögöttem az udvarijas távlattal.
- Maga nekem áll itt? - kérdem.
- Igenis felség - monǧa ő.
- Hát ezt talán mellőzzük - mondom kirájian.
- De felség engedelmével, én itt a segédšárň vaǧok.
- Még akkor sem. Šeretek eǧedül emlékelkedni, ez forog fenn.
Mondom.
- Parančára de a felelőségem...
- Semmi felelősége itten nem kézenfekvő, és azonnal távozzon - šóltam kiráji haraggal. Mire ő el.
Rögtön jobban éreztem magamat, ahoǧ a šárňsegéd repült. Odament az eǧik fiatal matróšhoz.
Az biztos eǧ šárňinas. És elküldte valahová. Most šőr Egmonthoz küldi bištos.
Attól félek, tehát pucoltam. Különbenis ojan köd lett, hoǧ az ember az orráig sem látott. Ijenkor igazán jó čak a fedélzeten čavargani ogni.
Bárha akkor emlékeštetett az éjjel engemet arra az išoňú félelmetes éjšakára, amikor a kisportolt Mr. Gould, aki Fernandez néven régen herceg, ňakamba hulla miután vízbelökém, halva, majd pedig vízbelöke a Piškos Fred, kit mešširől néztem, amint hošta fehérrel letakarva és ismét vízbedobá eǧ loččanással, Fernandezt, Mr. Gouldot... Rémes éjšaka volt aš ot... Akkor is ijen ködben halattunk, és előzőleg és láttam a kapitáň külsejével ašt a valakit a kísértetett. Aki két alakban járt és...
És megint láttam! Itt! Ezen a hejen. A kapitáň kísértetett!
...A köd mint melegvizes ronǧ feküdt az arcomon... čepegett minden, pedig nemvolt eső sem, čak naǧ, naǧ gőzös forró köd az egéš véktelen Ocejánon és eǧšerčak ahoǧ befordulok az eǧik kabinnál, hát éppen beleütközök. A kísértetbe!
Arc az archoz, a Hono-Lulu štárkapitáňa áll előttem!
- No mi az, José? - kérdezi hidgadt ňugalommal és doháňoz.
Én pedig kövédermedten, mint akit villámsujta. Mer eš a kísértet. Mer mit keres itt a Holono-Luštár kapitáňa.
- Ön... mit činál? - kérdezem kissé idegesen, mivel kissé ideges voltam. Mer a köd, a nedves monšun előtti šélčendesség idegességet képez.
- Én is Almirába utazom, José.
- Ne mondja José. Én itt eǧ kiráj megbízásából körňezetét bečapom. Azt hišik kiráj vaǧok.
- Úǧ?... No én nem akarom ebben zavarni. Ellenben mondja. Mr. Gould kabinjában volt eǧ kis fiókos šekréň. Nem sejti, hoǧ ez hol lehet?
Ennek most ninč más gondja!
- Kapitáň úr! Berendezési tárǧakat én nem čenek - feleltem kirájhoz illően.
- Nem is erre gondoltam. De talán látta. No mindeǧ.
- Jó éjšakát kapitáň úr.
- Jó éjšakát kiráj úr - felelte, és mosojogva kezet fogott -, maga legéň a talpán. Akar cigarettát?
- Köšönöm, de itt kiráji dolgom van.
Odább ment és már elňelé a šürkeség, ami gomojgott. Én pedig épen ahoǧ mentem višša šőr Egmonttal találkozám, és vele volt a segédšárňas.
- Felség... aggódtam, hoǧ eǧedül sétálgat.
- Nem šeretek máskép.
- Pedig uralkodónak még saját hajóján is üǧelni kell, mert felbérelt meréňlők mindenhol lehetnek.
- Azokat én majd jól fejbeütöm, čak azt tessék mondani énfelségemnek, hoǧ miért utaz velünk a Hollo-Nunuluštár kapitáňa, tudtommal.
- Ninč erről tudomásom - felelte.
No ez jó.
- Dehišen bešéltem vele itten az előbbéppen ninč eǧ perce se hoǧ bešéltem vele. Itten az előbb.
- Az ki van zárva. A hajón čakaz Ön körňezése utazik és a legéňesség valamint.
És úǧ nézett rám, mintha én ép nem lennék elméjű.
Nem šóltam. Ezt a históriát már túlonbőven ismertem, semhoǧ vitatkoššak. Tehát kísértet, aki kapitáňos külsejű átšállt a hajóra.
- Kérem felség tartózkodjék a kajütjébe, vaǧ pedig a segédšárňassal kísértesse magát. Mondom jó. Azután viššamentem a fülkébe.
De később ez jó az éjjelbe benne lehetett, kislišoltam óvatosan. A šárňas nem volt közelben. Azért láttam vaǧ tíz lépésňire. A korlátra támaškodva állt a köňökén. Mit tudja ő, hoǧ itt ojan uralkodó forog fenn, aki neštelenül tud járni, mert trónörökös korában ezt az előélete megkívánta?...
Az ajtó sem ňikorgott, hát nem sokára jó meššibe voltam. Čak itt ott járt eǧ matróz, alig látható a ködben, azután hoššú ideig čakčend, és cuppantak a čeppek, ahoǧ leesett a vasról a sok nedvesség...
Azon a hejen nem volt a kapitáň formájú kísértet. Ez biztosan valami bűnüǧ háttere ami mögötte lappang. Kísértet?
Én mindenesetre fejbeütöm. Ha jól bírja akkor čakuǧan kísértet. De ebbe nem bízom. Čak ojan nehéz az ember melle, mintha a ködnek sujja lenne, pedig jól tudom, hoǧ a köd az légüres tér. De naǧon hasogat a fejem, pedig ez a nedves elő-monšun időnek a járása.
Ez a halk duružolása a víznek is furča... A kezem ojan vizes, mintha nem törülköztem volna. És hideg. Mikor pedig neǧvenkétfokot mutat a plušmérő árňékban. És fázik a ǧomrom... És eǧre čak nehezebb leš ez a gőzfal, ahoǧ meǧünk beléje...
Naǧon rošš járása van itt az időnek. Ijenkor mindenki vešekedős šokott lenni a kočmában. Ez az a járása az időnek, amitől trónörökös koromban hamar bičkázott az ember.
Elaňňira, hoǧ kigombolom ingem gallérom, de íǧ is sós ňúlós, vizességgel vaǧok teli, és úǧ lüktet a torkom, mint eǧ percmutató...
Ott... Ez a čillanás a ködben eǧ sapkaellenző viššféňe! Most elő a žeblámpásom, mer azt koronázás előttről megtartottam...
Utánasietek és amikor a közelébe érek gombon ňomom a lámpást. Féň a ködben! És látom.
Ő az!
A kapitáň! Mosojog, int és siet...
De én utána.
Megáljjon.
Azonban előbb ér a kabinok közé, és elňeli a köd. De hallom a ňikorgást. Ajtóňikorgás volt a közelben valahol! Ez bement eǧ kajütbe. Čak nem látni hová. Mert köd...
Ha kell én átkutatom az öššes kajütöt! De šembenézek a kísértettel!
Az első kabin ablaka sötét. Ez volt? Leňomom a kilinčet és beňitok. Sötét van bent is.
De nemčak sötét, hanem mozdulattalan minden és a bal šememen át šúr a monšunidő bele, és eǧ ködből való heǧes tűt az aǧamba...
A sötét és a čend valami ojan különös, hoǧ a ňelvem šáraz leš és mintha a torkom megvastagodna.
Én ott féltem, és a šívem ojan hideg lett, meg a térdem megingott.
Jaj mi ez?
Felňomom a gombot, hoǧ a žeblámpa újra világítson.
És azt hišem, hoǧ megőrültem!
Ha lett volna bennem hang én sikoltok. De nem volt. Čak bečaptam az ajtót és futottam, de remegve, mintha maláriás roham rázna... futottam és reškettem.
Mert a žeblámpa féňe megmutatta a kabint és az aštalon eǧ ňitott koporsóban ott feküdt sárgán, šalmašínű bajuššal, fekete šemgödörrel Mr. Gould!
A Fernandez... Aki régen herceg, akit eddig kétšer a vízbe dobtak (fojtatása következik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése