Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója: V
Mi Őfelsége első Fülig Jimmy írjuk eztet kelt mint fent saját kezünküleg uralkodásunk első évének sorskeǧelméből valamejik napján.
Mostan el kell sajátítani ešt a kifejező módot, mert ijen leveleket látok naponta és alájuk írok. De még mindég nem mondtam el, hoǧ mitől írom a naplót. Aš úǧ volt, még a hajón, épen bešéltünk erről a kirájal, amikor még azt hittem, hoǧ naǧ dolog uralkodni.
Rájöttem, hoǧ uralkodni nem is nehéz, čak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
Mer az egéš világ ojan mint eǧ naǧ tolongás: hol elől van az ember, hol hátul.
Uralkodásom első eštendejében érkeštem Almira šigetébe a fővároshoz. A parton ökröt, áǧúkat és rakétákat is sütögettek, fellobogózták meg zene. És eǧ čomó katona sorvfalt állt és kendővel intettek és mind a pár šáz ember íǧ šólt hozzám: Éljen! Éljen!
Több alkalommal bejártam a világot, de ijen šép fogadásban még nem réšesítettek eǧ kikötőben sem.
A partra úǧ šálltunk, hoǧ elöl ment a hídlakó, aki újra megkopašódott, mert főt hajon volt. Kezében a kalap. Azután Én és Egmond és Mögöttünk a ǧášoló rokonság. És közben zene, de mindenki šalutált, vaǧ hajadon állt főn és a néptömeg erre ismét megjeǧezte, hoǧ: Éljen a kiráj ami igen hejénvaló közbe šólás ijenkor.
Egmond šőr, akit régen ismerek, mert tudom, hoǧ aňám báťja és homlokán eǧ régi seb miatt a kardheg. Azonban íǧ šólt:
- Integessen Felség!
És én erre šótfogadva huňorítottam šemmel és hivogatva integettem a fejemmel, de mišerint Egmont šör, aňám báťja ettől egéšen ideges lett.
- Ne íǧ, Felség, hanem kézzel.
Erre mutatóujjammal tréfásan megfeňegettem népemet és Egmond sóhajtva mondá, hoǧ inkább eztet most haǧjuk abba eǧ időre. Ennek az egmondnak semmi se jó. Pedig egéš belejöttem.
Akkormikor én is partra léptem megint zenešó mellett, íǧ šólt mind: „éljen!” és engem elvezettek eǧ egéš bevirágozott hintóhoz.
Most mentünk a főleg várba. Mert itt volt eǧ heǧ, azon eǧ főlegvár. Erről már bešélt az elkalódott uralkodó, hoǧ ami tetőn van az főlegvár.
Igazi naǧ vár falakkal, áǧúlőrésekkel és felette az éggel. És itt is elsütöttek áǧút és belevágtatánk a várudvarra, ahol a teljes hejőrség (mind a 20 ember) kinn ált gládé gélád glédában. Eǧ egéš sor tüzet adtak, és šerenčésen megérkeztünk és kišállánk.
Majd pedig elémjött a kapuból, eǧ magas, mosojgós, šép aššoň, de teljesen őš.
No most az aňakiráj ǧön, gondolom, ez fog a fijáért sírni.
De eš érthetetlen! Hallottak ijent?
Kitárta a karját és elém jött:
- Fiam!
Igen. Azt mondta, hoǧ fija vaǧok. És nem mintha tudnám. Mit šólnak? Ha legalább hasonlítanánk őfelségemre. De nem is.
Ebbe meg kell bolondulni!
De ojan kedves volt eš aš aššoňság és úǧ átölelt, megčókolt és bizoňez régen nemvolt velem, hoǧ én is őt megčókolám. Mer engem nem čókolt meg aňa több mint tíz éve. Most jól esett eš, akkor is ha az aňa másé.
Az aňai čók és ölelés mégis aš eňém volt és nem čeréltem volna el eǧ igazi šépleáň čókjáért.
Mer ijen marhaságok vannak és én koronámra mondom (ami kirájnál nem čekéjség), akkor éppen úǧ šerettem ezt az aššoňkirájt, mint a magam valódi mamáját.
Pedig azt naǧon šerettem, pedig Davonshireben ňugošša örök álmát šegéň amijen jó volt, a sírban šegéň.
Nem šéǧelem leírni eštet, mert még eǧ čavargónak is lehet mamája épp úǧ, mint a jobb embereknek...
...Hoǧ a tárǧra térjek, én már ǧerekkoromban is naǧon kívánči voltam, mint terméšetű. Én eǧšer feltörtem az iskolába lort Nelšon mellšobrát, hoǧ lássam, mivan benne.
Semmi sem volt benne, čak légüres tér. De ašt láttam. Íǧ voltam most is, mer nem tuttam, hoǧ mi ez a játék velem itten? És eǧedül maradtam Gombperec higaldóval, aki bizoňára mindent tud belül az aǧvelejében erről az üǧről, és šívesen feltörtem volna a fejit, mint ahoǧ a mellšobrot šokás, hoǧ lássam, mivan benne.
Lehet, hoǧ čak légüres tér.
- Felség - mondja a hídlakó -, óhajt pihenni?
Akkor már šobában voltam, ašén kiráji lakásomban.
- Én šeretnék bešélni šőr Egmonttal.
- Holnap délelőtt a kihallgatáson šokás šerint.
- Ašonnal - mondom ellentűrést nem ismerő hangon. Erre ő šomorú arccal kiment. Šomorú volt, mert neki fontos az udvari tikett, ahoǧ monǧák.
Jött a šőr, Ekmont.
- Felsék - mondja -, ön öltözzék a marsal nevü katona uniformisába, mert ez a kiráj ruhája itten.
- Dehát én vaǧok itt az új kiráj?
- Úǧ van. Fernandez, aki régen herceg elhuňta és új régen herceget nem jelölünk, ešt eǧ hónap előtt törvéňeztük. Íǧ ön tehát ǧakorolhatja kiráji jogát, amiheš kiskorú volt. De most eš nem baj, mert már nem aňňira kiskorú.
- Néše! - mondám eccerűen. - Maga aňám báťja, jól ismerem homlokán a sebet. Maga tudja, hoǧ én nem vaǧok én, hanem eǧ hejettesem, aki kiráj. Aš igazi St. Antonio Šingapurban van. Tehát ezt itt mire véljem mišerint?
Rövid habozás után mondta:
- Halállal bűnhődne, ha elhinném felség, amit mond: hoǧ ön nem az igazi uralkodó. Törvéňeink šerint, aki a kiráji méltóságot bitorolja, azt kötéláltali akaštásra mondják ki.
- De engem a kiráj megbízott.
- Ešt nehéz lenne itt most bebizoňitani, valakinek, akit reggelre felakaštás általi ítéletben bűnösnek mondanak ki.
A mindenit. Ez kešd meleg lenni a hejzet. De šőr Egmont nevet.
- Azonban ez čak tréfa. Uǧebár tréfált felség? Uǧebár ön a mi kirájunk?
- Aš vaǧok, - felelém čendesen és ő rám haǧott engem, magamra, hoǧ az inas feladja nekem a marsal nevű katonaruhámat, amejjel šép kis pác kezdődik itt. (Fojtatása következik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése