- Az eǧik kereštfojosónál ismét meglátta hűséges őrzőjét.
A Naǧ Bivaj jött, és fújtatott, mint valami lokomotív.
- Bántott valaki?
- Senki - felelte a herceg. A Tüskés Vanekkel fennálló üǧét nem akarta másra hárítani. - És ne ǧámkodjék felettem, mert akkor nem lakom eǧütt magával!
A Naǧ Bivaj komikus volt, ahoǧ megrémült.
- Ne bolondozz... - mondta erőltetett viǧorral. - Čak nem haǧod ott öreg barátodat?... Hát jól van no, nem bánom, arra járš, amerre akarš...
A fiú megsajnálta a kološšust, aki ojan bolondul megšerette.
- Nem akarom, hoǧ maga miatt féljenek tőlem.
- De a Piškos Fred! Az elvágja a ňakadat.
- Nem félek tőle sem.
Ez uǧan nem volt igaz, mert a furča, flegmatikus kapitáňtól félt. Maga sem tudta, hoǧ miért. Tán Fülig Jimmy meséi iještették meg.
Valaki futva jött.
- Vadsuhanc! Hol a Vadsuhanc?
- Itt van - mondta Bivaj, és eléje állt.
- Azonnal jöjjön a Vöröskaromhoz.
- Mit akar tőle? - kérdezte kissé ijedten a Naǧ Bivaj.
- Nem mondja. De te is ǧere. A Hidegek Törvéňe elé kerül a fiú.
- Mi?!... És ha azt mondom, hoǧ nem ülhet senki törvéňt a Vadsuhanc felett? - mondta a Naǧ Bivaj falfehéren.
- Íǧ mondta a Vöröskarom - felelte a másik.
Ki lehet az, akinek a nevétől a Naǧ Bivaj is elsápadt? Akitől a meštic óriás is fél?
Ki ez a Vöröskarom? És miért hivatja őt? Mi az a Hidegek Törvéňe?
- Ǧere!
A Naǧ Bivaj elšántan útnak indult. Šokatlanul komor volt az arca. Most kifelé mentek, a tengeri bejáró iráňába.
- Viǧázz mostan, mert a Hidegek Bíróságához kerülš, és ott senki sem tehet érted semmit. Engem is elintéznek, ha nem tetšik valami nekik.
- Ki az a Vöröskarom?
- Minden. Ő meg a Keǧelmes döntenek arról, hoǧ mi leǧen. De ő a Keǧelmesnek is parančol. Ő mindenkinek parančol, és eǧ intésére az alvilág minden embere megmozdul.
- Te félš tőle?
Naǧ Bivaj habozott.
- Elpuštít, ha akar. És ojan šeme van, hoǧ nem lehet bírni. Egéšen zöld leš, és mintha világítana. A tenger változik át úǧ, ha hirtelen felhő mögé bújik a nap...
Közben a fojosó végén már nappali világosság látšott. A herceg nem értette, hoǧ hova mennek. Az alvilág vezére talán nem lakik itt? Čónakba ülnek?... De nem lát ijesmit a bejáróhoz kötve...
Néháň méterňire a ňílástól a Naǧ Bivaj megállt.
- Itt vaǧunk.
- Hol?...
Meglepetten felkiáltott. A fojosó oldalában, a falban, kis fafülke látšott, amejen nem volt ajtó.
- Ǧere.
Belépett a kamrába. A meštic megrántott eǧ kötelet és néháň másodperc múlva emelkedtek.
Lift!
Eǧ ház előšobájában šálltak ki a liftből. Útközben tehát nem menekülhetett senki, az akna megšakítás nélkül fojtatódott a hejiségig, ahol kiléptek. Fent, a tenger partján állt ez a ház. Tišta, rendes úrilakás előšobája volt, ahová értek.
Itt a herceg legnaǧobb meglepetésére tíz tengeréš fogta körül őket, mindeǧiknél gumibot, és mielőtt még šólhatott volna, eǧ čomó fürge kéz végigtapogatta, elvették a feǧverét, ólmosbotját, különben mindent nála haǧtak.
- Hohó! Lefeǧvereztek?! Ez eddig nem volt itt šokás! - kiáltotta a Naǧ Bivaj, és revolvert kapott elő a žebéből. - El innen - dörögte -, aki közeledik vaǧ a fiúhoz ňúl, annak vége!
Az eǧik matrózt köňňedén ellökte, de ez a futó mozdulata elég volt ahhoz, hoǧ az illető a hejiség túlsó végébe repüljön. Čak most látta őfelsége, hoǧ mijen félelmetes ereje lehet a félvérnek.
A matrózok ǧűrűjéből eǧ angol sorhajóhadnaǧ lépett elő. A herceg elképedt.
Hoǧ kerülnek a Vöröskarom nevű rabló körňezetébe haditengeréšek? És eǧ tišt?
- Te itt feǧvert merš húzni? - kérdezte a tišt.
- Tudni akarom, hoǧ mit terveztek a köjökkel!
- Azt Vöröskarom fogja megmondani. Érted?
Hm... Eǧ angol sorhajóhadnaǧ tegeződik Naǧ Bivajjal?
- Jeǧezd meg, Főorvos, hoǧ a pokolba küldelek téged és a pojácáidat, ha valaki hozzáér a Vadsuhanchoz.
- Teǧe le a revolverét - mondta a fiú. - Ninč értelme.
Ňugodtan odalépett a Naǧ Bivajhoz, és elvette a revolverét. A kološšus morogva tűrte, mint eǧ orošlán, ha a šelídítő a torkába ňúl mutatváň közben.
- Hát ha te akarod, nem bánom, de aňňit mondok, hoǧ eǧ haja šála se görbüljön meg a köjöknek, mert akkor...
A tengeréšek közrefogták őket, és vezették. Az ablakon látšott a tenger és a távoli kikötő. A herceg čodálkozva nézett jobbra-balra a finoman berendezett lakásban. Már vaǧ a harmadik šobán mentek át.
A tükörben megpillantotta az arcát. Az orra šép, kékesvörös uborkává nőtt. A šája kereštben repedt át, ňúlšerűvé duzzadt, két šeme sötétiboja daganatokba méjült. Haja kócos volt, ruhája čupa ronǧ és pišok. Kevés jellegzetesebb feǧháztöltelék bojongott ez idő tájt a külvárosban, mint őfelsége St. Antonio herceg.
Azután beléptek eǧ šobába, és šemben az ajtóval ott ült eǧ aštal körül a Hidegek Törvéňe.
A Holdvilág Charley, a Kannibál Béby, Tulipán, Mimóza és a többiek voltak eǧütt. Piškos Fred, a kapitáň fel és alá járt, a šakállával babrált, és bagót rágott. A Keǧelmes kinézett az ablakon.
„Hol a Vöröskarom?” - gondolta a herceg.
- Mit akartok a Vadsuhanctól? - kérdezte fojtott dühvel a Naǧ Bivaj.
- Fogd be a pofádat - šólt rá hivatalos gőggel Holdvilág Charley. - Majd a Vöröskarom megmondja, amit akar.
- A te műved! - fordult Piškos Fredhez, de a kapitáň nem fiǧelt rá. Az ajtófélfának dőlt, és rišálta magát, mert višketett a háta.
Eǧ rádióstišt jött sietve, šintén az angol haditengeréšek uniformisában.
- A Vöröskarom jön!
Naǧ Bivaj is az aštalhoz sietett, leült eǧ üres hejre, és naǧon felindultnak látšott. A herceg kívánčian nézett a bejárat felé, amejet a šoba másik végében függöň takart el.
A függöň šétlebbent, és belépett a Vöröskarom. Mire a herceg megkapaškodott eǧ haditengeréšbe.
A Vöröskarom nő volt.
Šőke, fehér bőrű, fiatal leáň. Hátrafésült, sima haján féňábrák táncoltak, miközben besietett. A legelőkelőbb luxuššálló halljába is beillett volna az a kissé frivol, testhez álló angol ruha, amejet viselt. Ǧönǧsora, araň karórája és főképpen vörösre lakkozott, hoššú körmei inkább társaságbeli modern nőre vallottak, mint az alvilág rettegett vezérére.
Čak a šemei. A furča, tišta, kékešöld, naǧ šemek jelezték, hoǧ rendkívüli nő.
Ňugodtan leült a középre, azután čengő, kellemes hangon mondta:
- Hol az a fiú?
A herceg körül félreálltak.
- Magát nevezték el Vadsuhancnak?
- Igen.
- A Hidegek Törvéňe ítéletet fog hozni maga felett. Jól viǧázzon minden šavára.
És a herceg tištában volt vele, amikor ennek a leáňnak a šemébe nézett, hoǧ élet-halálra meǧ a játék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése