Őfelségem, I-ső Fülig Jimmy naplója VIII
Ešt a naplót ašért keštem irni, mert eǧ különös felvilágosítás követkeštében Őfelsége amikor bučuštam többrendbeli fiǧelmeztetésre hivta fel a következőkben. Ez akkor volt, amikor átattam ennek ašt a cimeres šarvasbőr táskát, amit Piškos Fred ellopott Fenanteštől. Eš az Ekmont is ojan šigoru, mint aš volt.
De én elbántam vele éspedig iǧ. Ámbár:
Kihallgatózásra jött, amikor néǧ napja már a fölegvárban minden ajtaja le volt zárva oštájlakomnak. A legutóbbi nép közé veǧülés miatt.
Akkor jött a Higdaló, ez a Gombperec. És mondá. Zöld papagáj ruhában volt araňos diššel:
- Itt van a fogadó idő. Kiván valamit felség?
Mondom: Igen, kivánnék valamit.
- Mitpedig felség?
- Veǧen eǧ parókát, mer káprázik a šemem a kopašságtól, ha čillog a lámpáknál.
- Parančára - mondá. - Felséged előírhatja, hoǧ mijen parókát veǧek.
- Mondom: zöldet, mer az meǧ a ruhájához.
Azt mondá erre, hoǧ akkor őtet majd kinevetik. Megňugtatám, hoǧ az iǧ is megtörténik, tehát nem kockáztat semmit.
Erre bejelenté Egmontot, aki jött. Ketten bešélgetünk kétšemközt Ekmonttal, mert Gombperec ki vitte az övét.
- Felség - mondá Ekmont. - Holnapután államtanáč. Önnek meg kell hozni az új törvéňes pikkejezést a trónöröklést illetőleg.
- Ašt én nem tešem - mondám. - Maga jól tudja, hoǧ én nem vaǧok a kiráj, mert ǧerekkorom óta jól ismer, és homlokán heged a régi sebes kardos ňom. Tehát tudja, hoǧ nemvaǧok kiráj, tehát nem hozhatok új törvéňt.
- Ha iǧ lenne, ezt már mondtam eǧšer - felelte igen dühhel -, az halálos kivégzést vonna maga után.
- És én magam után vonnám önt. Mert ismeri a kirájt! Miért nem leplezett le azonnal? Miért haǧta, hoǧ a trónvitorlás törtéňen? Ha én bünös vaǧok maga a palást!
Iǧ odamondtam! Eǧenesen neki!
Erre kissé falfehére halotthalváňult. Jól viššavágtam. Mer ha én nem vaǧok a kiráj és idáig haǧott engem fajulni, akkor ő is palástbünös és ezért mellém ítélik a šomšéd kötélre bíróilag.
Egéš elém állt. De én nem ijedék, mer eš nem čaládi nekünk.
Iǧ šóla:
- De... azt köňňű bebizoňítani, hoǧ ön ép nem elméjü és ǧámság jön. Én lešek a régen herceg és önt a főleg várba életfoǧtig várja a...
Itt valami nőt mondott, aki vár. Bizoňos Ella. Az várja a bolond uralkodót. Bizoňára ápolónő. Tudom már! Ašt mondá:
- Önt várja a Citad Ella!
- Néše - mondtam -, én nem vaǧok eǧ šivbajos uralkodó és velem nem lehet a sors keǧelméből kitólni. Én nem hošok törvéňt, amig nem vaǧok šeméjesen itt. Mer most čak hejettem vaǧok itt. Maj ha viššatér az igaši. Aš hoz.
- Három nap gondolkozási időt kap. Ha addig... nem šánja el magát, akkor čelekšek! Érti... felség?!
- Nem vaǧok hüje - mondám keǧesen.
- És mi a válaša?
- Az, hoǧ majt pont magától kapok šivrohamot az ijedségből fojólag.
- De...
Keǧesen čengeték a gombon:
- A kihallgatóďás véget ňert!
És nem felelhete mer jött a Hidlakó fehér parókában fekete maslival hátul.
Ekmont remegve dühtől távoza.
- Eš a paróka régi francia alonč nevezetü... Eš jó? - mondta a Hidlakó.
- Ojan azzal a maslival, mintha eǧ hibbant őš nő bakfisnak hinné magát. De jobb, mint saját féňčišolt, hajtalan skalpja.
Mondám. Ő fordula és mente. És ojan volt hátulról nézvést copffjában a fekete propellerrel, mint eǧ különös hitroplán.
Én pedig bementem a köňvtáršobába és kivettem a polcról, a köňvek tára mögül pálinkát. És ivék.
És amikor este lett, akkor jelenté lakájom:
- Az áǧ előálla.
Miután átköltöztettek éjšakára, sejembe és már lefeküdtem volna, amikor kopogtatnak.
Eǧ képen. Mert a falon eǧ kép ábrázolá aťámat, aki elhuňt, eǧ öreg St. Antoniot. És ujra kopogás hallatšott, a kép mögül, amiről kiderült, hoǧ rejtekajtó mint filmben. Mert félrelépett a kép, és mögüle a keretben eǧ fojosóból megjelent eǧ hölǧ.
A kirájné állt ott. Aňám! Akinek nem én vaǧok a fia, čak hejettem pótolom magamat.
- Bočásson meg uram! Nem volt módomban idejönni másképp.
- Más kép ninč is a šobában - mondom én -, de keǧeskedjék elhaǧni kereteit felséges kirájaňa.
És bejött.
- Ezt a járót čak én ismerem és boldogult férjem.
Naǧon šomorúnak látšott a kirájnő. Sajnáltam. Šivből.
- Mit tehetek felséges aňakiráj?
- Uram! Ne írja alá a pikkejezésről šóló törvéňjavaslatot!
Habozott és a hajához ňula.
- Mek kell bíznom magában - mondá majdpedig. - Uǧ látom, eǧšerű de okos és jó ember.
És most mint valami polgári aššoňság, eǧšerűen mekfogta a kezem. Ez naǧon jól esett, mintha čak aš én mamám lenne. Nekem is volt. Mer nem čak kirájoknak lehet mamájuk, hanem sokšor a legeccerübb čavargónak is. És mék ašt mondá:
- Hallgasson ide fijjam!
Iǧ mondá!
- Ekmont, a fivérem, a koronát akarja magának. Saját magának. Ha az a törvéň van és magát šerenčétlenség éri Warinstól, hoǧ a meréňlő megöli, akkor vaǧ én vaǧ ő lehetne a kiráj, az uj törvéň šerint, amit magával akar beleitatni uj törvéňnek. A mostani šerint, nem lehet más a kiráj, čak vérbeli St. Antonio.
- Ijen gaz ez aš Agmont?
- Fél. Naǧon fél.
- Mitől?
- Aš régi történet. Huš év előtt én nem voltam kirájnő, hanem Wilbour Tehodor fregattkapitáň felesége voltam, és šületett eǧ ǧerekünk. Az elhuňt kiráj, St. Antonio főherceg eǧšer látott Tahitiben, ahol laktunk és belém šeretett. Neki is volt akkor eǧ ǧereke és felesége. Én hát nem is álltam vele šóba mint aššoň. Hišen nős, čaládos volt. Ő akkor éppen trón nélkül élt Tahitiben, mer lázadás miatt menekült. Felesége a kirájnő sohasem látta Almirát. Azután eǧ ragájba meghalt felesége és ǧereke, és naǧon šerenčétlen volt és sokat járt hozzánk. Kedvelte férjemet, és fivérem, Egmont, bizalmasa lett. Akkor aš én ǧermekem volt kétéves. A férjem Wilbour Theorod fregattkapitáň akkor úton volt. Ő sohasem volt jóvišoňban Ekmont fivéremmel. És eǧšerčak Ekmont ašt jelenté nekem, hoǧ Theodor betegen jött haza fregattján, és a Šingapuri kórházban van. És engem yachtra ültetett, hoǧ hošá menjek. És akkor amikor a yacht ňílt tengeren volt kisült, hoǧ Ekmont hazudott és elvittek Almirába. Erővel. A ǧermekemet előre elvitték tőlem, és miatta én is mentem. Čukott kočiba vittek a kikötőből a Főlegvárba, de a nép éljenzett. Aštat hitték hoǧ én vaǧok a kirájné. Mer a kiráj ezt hirdette ki. Pedig a kirájné az igazi trónörökössel még Tahitiben meghalt. De a nép ezt nem tutta, čak látták, hoǧ jön eǧ ǧerek meg eǧ nő. De az én voltam. Mit činálhattam én a főlegvárban? Férjemet nem értesíthettem. Vele elhitették, hoǧ elhaǧtam. Belekellett ňugodni lassan, lassan. És a ǧerekem iǧ trónörökös lett. Egmont mindig tudott engem tenorizálni. Most is. A St. Antonio, akit maga ismer, az Wilbour Theodor fija, és ezt senki sem tudja, ő se tudja, čak Egmont, én és most maga. És tutta a meghalálozott, a néhai kiráj báťja, Fernandez, aki régen herceg volt...
Eš naǧon regéňes história.
- És - kérdem - mit tett a fregattkapitáň Wilbour Theodor?
- Ő keresett sokáig. Ašután évek mulva megtalált. De a fija miatt hallgatott, hišen már akkor trónörökös volt és čendben elment. Ekmontnak pedig írt, hoǧ ha a fia kiráj leš, megmond neki mindent. Eš leš a boššuja. És Ekmont mindég félt ettől, és ha mostan törvéň jön, hoǧ aš én kirájnői čaládom is örökölheti a trónt, akkor ő mekkoronáštatja saját magát és a fiamat kisemmizi a trónból.
Mostan értettem.
- De - kérem - miért vaǧok itten én? A kiráj a hajón tutta ašt, hoǧ engem elhošnak ide? Nem igaz, hoǧ ő veǧülni akart?
- A kiráj nem tudta, mi történt, čak ašt akarta, hoǧ maga hejette Šingapurban leǧen, amig ő sétál kissé. Ám a Titkos šolgaság eǧ embere ezt kihallgatta, közben mi rádión megtuttuk, hoǧ Warins Bob megšökött a börtönből, és jön meréňletet elkövetni. Ekkor kapóra ǧött a Titkos Šolga értesitése, hoǧ fijjam magával šeméjt čerélt.
- Aha! És iǧ nem a kirájt meréňli, hanem engem öl meg.
- Igen. Eǧ Greenwood nevü tudós tanárt kellett čak értesiteni, hoǧ tagadja le a herceget. Ő köšölte azóta, hoǧ megtette, de naǧon fájt. És maga elé utazott Ekmont. Mivel az érkezésnél átölelte magát, mindenki azt hitte, hoǧ maga a kiráj. De nekem ez iǧ nem tetšik, hát megmondtam. És ha nem akar ebben a vešéjben maradni, menjen.
- Ezt naǧon jó tudni, ámde nekem megpuccolni nem šokásom.
- De a pikkejezést ne engedje, mert Ekmont a fiamat, amire viššatér, kijátšša a kinullázásból, hoǧ ő leǧen a kiráj saját kezüleg.
ljen eǧ körmösfont ez aš Ekmont homlokán a feltünő ismeretjel dacára.
- De - felelém - hoǧ haǧhatták őfelségét eǧedül Šingapurban, miután az a Greenwood megtette (de naǧon fájt.)
- Mer a mi titokzatos šolga álatunk embere ott a hajón ašt mondta, talált valakit, aki őfelségét lešállástól keštve követi és megvéti, és ez ojan ember, aki bištos meg tudja óvni, mint a testőrsége. És majd őfelségét elvezeti eǧ hajóra, amejjel Tahitibe višik.
- És íǧ történt?
- Nem sajnos - és sóhajta šegéň. - Aš aš ember nem birt ott lenni a kišállásnál, és most nem tudom, hoǧ mi van a fiammal.
- Ki aš aš ember?
- Akit maga bezárt hušonnéǧ órára. Piškos Fred, a kapitáň, a ládába.
Most már tuttam, hoǧ mijen igaša volt, amikor elájult.
Kelt mint, ma uralkodásunk annójában, Almira šékestrónváros főlegvár által kézzel. Fojatás a következő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése