Az egéš úǧ hatott, mint valami torz álom. A kidülledt šemű, rémült Naǧ Bivaj, Holdvilág Charley halálfejével, a bekötött homlokú Tulipán, az a réšeges, ronǧos, őš hölǧ, a diplomatašerűen elegáns Keǧelmes és Vöröskarom, a naǧvilági šépség, végül Piškos Fred, a kapitáň, amint sárgás šakállát moržolgatja fekete šegéjű, hoššú karmai között, šinte valóšínűtlenné tették az iještő képet.
- Kapitáň - mondta a nő Frednek -, mit tud a fiúról?
- Semmi jót. Azzal a pimaš Fülig Jimmyvel suttogtál a hajón. - A fiú felé fordult žebre dugott kézzel. - Eǧšer épp akkor jöttem, amikor kétezer dollárt adtál annak az alaknak.
- Ez igaz?
- Igaz - felelte a herceg. Vöröskarom arcán némi undor vibrált át, amikor a močkos, tépett, torz emberre nézett.
- Háň éves? - šólt közbe a Keǧelmes.
- Hušoneǧ.
Vöröskarom kutatóan nézett a torz, utálatos arcba.
- Hallottam, hoǧ eǧ nap alatt sok mindent tett, ami másnak évekre elegendő. De itt nem segíthet magán a bátorság.
- A bátorság mindig előňös lelkiállapot. Különösen hölǧek értékelik naǧra - felelte vidáman.
A Naǧ Bivaj kétségbeesett kedvencének hihetetlen šemtelensége miatt.
- Álljon ide, egéšen elém! - šólt hidegen, élesen a leáň.
- Boldogan! - felelte a herceg, és egéšen az aštalig ment.
A Hidegek Törvéňe feňegető zúgással vette tudomásul a šemtelenséget.
Vöröskarom felugrott. Most ojan volt a šeme, amijennek a Naǧ Bivaj leírta. Egéšen furča, araňňal veǧített hidegzöld, mint amikor a tengeren új šín vonul végig, mert a napot eǧ átsiető felleg elfedi.
Úǧ látšott, hoǧ eǧetlen šót fog čak mondani, és a herceget már višik elvešejteni. De lassan kihuňt a méregzöld šemféň.
- Ne meréšeljen ijen hangon bešélni, mert...
- Felesleges kísérletezés, hoǧ megiješšen. Nem félek.
- Mondtam nektek, hoǧ šemtelen a köjök, és megérett arra, hoǧ elintézzék - šólt bele Piškos Fred.
- Mióta ítélkezik a Hidegek Törvéňén ez az alak? - šólt fogčikorgatva a Naǧ Bivaj.
Többen ňomban a fiú pártjára keltek čak azért, mert a kapitáňt senki sem šerette.
- Rakjál ki mindent a žebedből - šólt közbe a Keǧelmes. - Megnézzük, mi van nála, ott a kabátjában!
Most ešébe jutott! - a šarvasbőr táska! Fernandez herceg irataival! Ha megtudják itt, hoǧ kičoda... Eǧ percig sem él!
A Főorvos nevű tengeréštišt elvette az írásokat, és átadta Vöröskaromnak.
A nő alighoǧ belenézett az iratokba, meglepetten felkiáltott. Azután még iještőbb araňzöld féňt kapott a šeme.
De nevetett.
És ez a nevetés, minden harsogó vidámsága dacára iještő volt.
- Ki ez az ember? - kérdezte a Keǧelmes.
- Bob Warins!
Holdvilág Charley és a Kannibál Béby eǧšerre rántották ki pištojaikat. Mindenki felugrált, öšševišša kiabáltak, és a Naǧ Bivaj mešticarca sárgás árňalatra halváňodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése