1.5 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)

- Uram... három hete nem aludtam...

- Čak két hétig bírja még - suttogta a šállásmester. - Az ijesmit meg lehet šokni idővel.

...Šép, lanǧos este volt, de kissé fülledt. A Maláj-félšiget és Šingapur között čillogó, fekete hullámokon rohant a gőzös, és Fülig Jimmy a kazánházból vezető vaslépčő tetején ült, a šállásmester mellett.

- Čak viǧázzon - súgta a šakállas. - Feltűnő, hoǧ mindig alšik. Senki más nem áčorog alvajáró módján.

- Mit čináljak, ha ojan élénk utasok vannak itt?

- Ha felfedezik, hoǧ José pincér és Hutchins fűtő eǧazon ember, akkor engem is kidobnak a čalásért.

- Ne féljen, már čak két hét, addig elvirraštok valahoǧ.

- Aludjon most eǧ félórát itt a lépčőlejárón... Majd felkeltem idejében.

Felelet hejett a pincér már aludt is.

...Később felrezzent, mert valaki megérintette a vállát.

- Haǧjon még... - moťogta - maga hóhér... Čak öt perc...

- Ébredjen, idegen!

Felrezzent. Naǧon elčodálkozott, amikor meglátta, hoǧ ki ül mellette a vaslépčőn... Mr. Irving!

- Pšt... - súgta. - Mr. Gould azt hiši, hoǧ alšom. Fogadja legmagasabb elismerésemet, pincér. Maga pompás fiú! Ezt akartam mondani.

A gumiba áǧazott gépek tompán zakatoltak alattuk. Különben čend volt. Mr. Irving ott ült mellette, a vaslépčőn, de ojan ünnepéjesen, mint aki komoj šertartást végez.

- Jól elbánt azzal a bennšülöttel - mondta elismerően. - Uǧe, maga naǧon erős? Meg­engedi... hoǧ megtapintsam a karizmát? - kérdezte šinte kenetteljesen.

- Na ne hüjéskedjen!

Az ifjú šeme felraǧogott.

- Uǧebár ez sértés?! - kérdezte örömmel.

- Hm... Úǧ teš, Mr. Irving, mintha réšeg lenne.

- Engem még sohasem sértettek meg.

- Ne mondja. Ojan erős?

- Nem tudom. Senkit sem ütlegeltem még. Mondja, idegen, hoǧ történik ez a művelet?

- Na ne ugrasson! Nem tudja, mijen az, amikor odasóznak? Láthatta eleget, ha az utcán járt.

- Én soha életemben nem sétáltam még ňílt utcán.

- Nem sétált?... Hát... kičoda ön... Mr. Irving? Nem Mr. ... Irving?

- Én inkognitóban vaǧok.

- Az miféle viselet?

- Inkognitó az, ha valaki álnéven él...

- Naǧšerű! Akkor én is inkognitóban vaǧok! Šintén šélhámos?

- Haha! Igazán kedves alattvaló maga, José pincér, de meǧek, mert Mr. Gould még éšreveši a távolmaradásomat.

- Mit fél attól a pasastól? Ha akarja, holnap leöntöm ebédnél eǧ adag marinírozott hallal, ŕ la tournedot.

- Ne, ne!... Naǧon kérem, kedves goromba úr! Šegéň jó aťám teljhatalmú nevelőmmé tette Fernandez báčit, ő a régens herceg, és ebben meg kell ňugodnunk.

- Kissé homájos előttem, amit mond. Aňňi bizoňos, hoǧ a pofa nem tetšik nekem, és šívesen odaütögetném a fejét bármihez, ami šilárd és dudoros.

- Ó!... Ember! Ne meréšelje! Ön derék dolgozó, és keǧeinket élvezi, de ez sújos büntetést vonna maga után... És most, kedves idegen, mennem kell... Eǧšer majd ismét bešélgetünk. Naǧon jól šórakoztam önnel. Ezért megjutalmazom! Akar pénzt?

- Mi?...

- Nem ismerem jól a pénz értékét. Ha ötšáz dollárt adok, az sok? Nem, nem! Az túl kevés, és megbántom vele...

- Hoǧ... hoǧ mit?... Mi az, kérem?

- Megvan! Eǧšer Isten keǧelméből parančoló naǧbáťám megjutalmazta valamejik hű­séges hívét, és kétezer dollárt adott neki. Ez tehát nem ojan čekéjség, hoǧ šéǧenkeznem kelljen miatta!... Tessék, jóember...

...Előhúzta a tárcáját, és átadott kétezer dollárt, azután vállon veregette a pincért, és otthaǧta.

Nem hitte, hoǧ ébren van, vaǧ ha igen, akkor a fiú őrült, és a hatalmas, ronda ember az ápolója.

Két... ezer... dollár! Ezen az eseten érdemes gondolkozni! De hiába tartotta ijesmire érdemesnek az esetet, mert rajtaütéššerűen elaludt.