José pincér aludt. Aludt, miközben eǧ pillanatra megállt a levessel, aludt, amíg a šakáč tálcára tette a húst, és aludt, amikor eǧ svéd magántanár ölébe kitálalta.
Az ordításra felriadt.
Hutchins, a fűtő is aludt. Aludt, amíg a šén begurult a kazánba, aludt, miközben felemelte a lapátot, és aludt, midőn leejtette a főgépéš lábára.
Az ordításra felriadt.
Az első tišt közölte a kapitáňňal, hoǧ José, a pincér állandó alušékoňsága sújosbodott.
A gépéš közölte a kapitáňňal, hoǧ Hutchins, az amerikai fűtő már čak percekre ébred fel, ha éppen ver valakit.
Néháň matróz öššesúgott. Furča tünet harapóďik el a hajón. Már ketten megkapták.
A šállásmester közölte Fülig Jimmyvel, hoǧ baj leš, mert ha a ǧengélkedőket megfiǧelik, kiderül, hoǧ eǧik sinč itt, čak Fülig Jimmy šolgál a hajón mint átváltozóművéš.
Fülig Jimmy megint čak azt mondta, hoǧ nem ő a hibás, hanem az utasok. Túlságosan eleven mindenki a hajón. Azonnal megňugodnának a kedéjek, ha más is álmos lenne. Azt ígérte a šállásmesternek, hoǧ majd megkísérli eǧensújba hozni a dolgot. Másnapra azután gondoskodott róla hoǧ az utasok élénk hangulata čökkenjen.
És ezt nem kellett volna tennie!
Pontban fél néǧkor délután (ážiai időšámítás šerint) a hoššúsági és šélességi fokok bizoňos šámadatainak megfelelő hejen, teljes šélčendben fojtatta útját a Honolulu-Star, tizenňolc tengeri čomó sebességgel, a Malakka-šoros felé. A sétafedélzeten eǧ šalonzenekar mužikált, és az eǧik utas azt mesélte két hölǧismerősének, hoǧ a hajón valami ninč rendben. Állítólag eǧ álomkór-ǧanús eset fordult elő, de titkolják az utasok előtt.
Néǧ óra 10 perckor (ážiai időšámítás šerint!) a hajóorvos a kapitáň intézkedésére magához rendelte a šállásmester útján José Pombiót, a pincért, és Wilson Hutchinst, a fűtőt. Eǧšerre!
Néǧ óra 12 perckor (időšámítás fenti világréš šerint) a šállásmester a kabinjába ment, és ǧermekkorából viššaidézett imádságokat mormolt. Bizoňos volt benne, hoǧ törlik a ňilvántartott tengeréšek névsorából.
Néǧ óra húš perckor José, a pincér megjelent az orvos előtt, aki éppen eǧ köňvben lapozgatott izgatottan.
Az álomkór különleges megjelenési formái, amikor šórváňos megbetegedések alapján lép fel, és kísérő tünetei elmosódnak.
A leírás eǧ hajó esetét vette példának, ahol eǧetlen ceceléǧ került a rakomáňňal eǧütt a fenékbe, és még mérsékelt égöv alatt is képes volt a ragájt terješteni.
Az orvos felnézett a köňvből. Ott állt előtte José, a pincér, köňňed testtartással, és šeréňen horťogott.
- Halló!
- Ki bešél?! - riadt fel José.
Az orvos nézte. Hm... Ǧanús! Šenvedő arc, erňedt vonások, méjen ülő šem, bárǧún ňitott šáj, šabájtalan légzés.
- A feje fáj?
- Igen.
- Doháňzik?
- Inkább innék valamit.
- Nem kínáltam!
- Elég baj, mert doháňzom.
- Járt Afrikában?
- Két éve.
- Šülei élnek?
- Az aňám.
- Az apja mibe halt meg?
- Búčúba. Heveň lövöldözés meg minden ijesmi...
- Išik?
- Most, hoǧ meghalt, nem hišem.
- Ember! Ne tréfáljon! Itt komoj dologról van šó! Fáj valamije?
- Itt a bordánál ňilall...
Az orvos betett valamit a fülébe, amiről lelógott eǧ gömböjű hangerősítő. Ezt Fülig Jimmy bordáira hejezte.
- Sóhajtson.
Fülig Jimmy megragadta a bordáin ňugvó fémet, és belekiáltott:
- Čiklandós vaǧok!
Az orvos üvöltve ugrott hátra, mert úǧ érezte, hoǧ eǧ nehézüteget sütöttek el a füle mellett.
- Ostoba alak!... Megsiketít... Mióta érzi ezt a fájdalmat a bordáin?
- Amióta a kormáňos a sötétben véletlenül rálépett.
- De most már menjen!
- Kérem šépen... nem kaphatnék valamit fejfájás ellen...? Naǧon fáj a fejem.
Ez hazugság volt. De az orvos elhitte, és azonnal odament a šekréňhez. Fülig Jimmy követte. Mešširől látta azt a kis tartájt, amin ez állt felírva eǧ címkén:
ÓPIUM!
Ez sűrűn alkalmazott ǧóǧšer errefelé, a megváltozott éghajlat és a šokatlan táplálék miatt ǧakorta fellépő eméštési zavarok ellen. Az orvos már kivett eǧ fejfájás elleni port, amikor čörömpölést hallott. Az ostoba pincér lelökött az aštalról eǧ poharat.
- Hordja el magát!
José elsietett. De amíg az orvos hátranézett a čörömpölésre, addig ǧorsan a žebébe čúštatott az ópiumostartáj belsejéből vaǧ hat kisebb doboz ǧóǧšert, több mint felét az ópiumkéšletnek.
Ez 4 óra 44 perckor történt. (Greenwichi időšámítás šerint: 4 óra, 12 perc, 8 másodperc!) Közvetlenül az užonnaidő előtt.
Öt óra 15-kor a kapitáň felšólította az utasokat, hoǧ mindenki őrizze meg a ňugalmát, a hajó rendelkezik a járváň lokalizálásához šükséges ešközökkel.
A pánik akkor tört ki, midőn a három úr, akik užonna után elaludtak, čak hoššas éleštgetésre tértek magukhoz. Az eǧik Mr. Gould volt, a hatalmas nevelő. Ez aludt a legméjebben. Pedig užonnatájt még igen élénk volt.
Most méjen aludt.
Másnap, reggeli után (9 óra 27 másodperc az éšaki és déli šélesség megfelelő fokai között) két újabb utas merült méj álomba, és délben a kapitáň utasította a rádióst, hoǧ tudakolja a közelben tartózkodó hajók neveit. Esetleg segítségre šorulnak.
Dráma az óceánjárón!
Az utasok naǧ réše ekkor már sejtette, hoǧ azon hátborzongató tengeréštörténetek eǧikét élik át, amejeket oj sokšor kigúňoltak, mint például a Kísértethajó, vaǧ nem is šólva a Bounť lázadóiról, akik emberhúst is ettek.
Azzal valameňňien tištában voltak, hoǧ még ötven év múlva is megoldatlan leš a rejtéj a hajóról, amej čendesen siklott Šingapur kikötője felé, a gát mellett megállt, de nem šállt ki utas, eǧ hang sem hallatšott a fedélzetről: mindenki meghalt! A Honolulu-Star tragédiájáról filmet ǧártanak, és az emberek beülnek činos nőismerőseikkel a moziba, hoǧ megnézzék. Azután azt mondják majd: „marhaság!”
Eǧ koppenhágai zenešerző eréjesen követelte, hoǧ a kapitáň bočássa le a mentőčónakokat, és ki-ki meneküljön, amerre tud. Miután a kapitáň ezt megtagadta, jeǧzőköňvet akart felvenni az esetről, de közben elaludt.
Az emberek bezárkóztak kabinjaikba. A rettegés, a rošš előérzet lett úrrá mindenkin.
És eǧ utas végre igazán jól érezte magát. Este lenn a bárban még zongorázott is.
Az állítólagos Mr. Irving volt ez az utas.
Uǧanis nevelője minden étkezés után ňomban elaludt. Méjen és sokáig.
Előšör čak az ebédlőben üldögélt eǧ óráčkával tovább a fiatalember. De másnap (a járváň tetőfokán dühöngött úǧ az ážiai, mint a greenwichi időšámítás šerint) Mr. Irving bekukkantott a bárba, ahol a zenekar tüzes fox-trottokat játšott félálomban.
Éjfél felé a fiatalember dúdolni kezdett. Az arca kipirult, a šeme čillogott, és titokban bizoňára hőn óhajtotta, hoǧ bárčak tartós lenne ez az epidémia.
Már harmadik napja dühöngött az álomkór. Az admiralitás rövid üzenetváltás után azt ajánlotta, hoǧ a Honolulu-Star közölje állandóan a hejzetét és útiráňát, továbbá ajánlatos lenne a hajón található leǧeket ǧűjteni az előrelátható egéšségüǧi šemle réšére, hoǧ akad-e ceceléǧ közöttük.
Eǧ örméň levélboríték ǧáros drámai eǧšerűséggel közölte a kapitáňňal, hoǧ leprája van.
Ijen eddig čak rémdrámákban volt!
- Ember! - suttogta a šállásmester, aki élősújának felére foǧott rövid idő alatt. - Ezt maga tette!
- Igen - felelte őšintén Fülig Jimmy. - Maga mondta, hoǧ feltűnő a hajón, ha két ember állandóan alšik. Most már čak az különös, ha ébren van valaki.
- Hoǧ činálta?!
- Ópiummal. Nem lehet semmi baj. Mindenki čak aňňit kap, ameňňi az ópiumhoz mellékelt adagolási táblázaton úǧ van feltüntetve, hoǧ „sújos betegek šámára”. Az pedig nem lehet vešéjes adag.
- Ha... kiderül... Én bűntársa vaǧok. Tíz évet kapunk...
- Istenem... Érdemrendet nem kínálhatnak ezért. El sem fogadnám.
- Hej! Šállásmester! - kiáltotta feléjük az eǧik tišt. - Menjenek a legéňňel a raktárba! Fogjanak leǧet, és viǧék az orvoshoz!
- A leǧeket is ǧóǧkezelik? - čodálkozott Fülig Jimmy.
A legéňség teljes šámban léǧvadášaton volt. Ők is elindultak a šállásmesterrel. Pokoli hőség volt az Indiai-óceánon. Különösen itt, a gépház mellett. Fülig Jimmy mint fűtő derékig levetkőzve járt, a hőségen kívül elsősorban azért, mert eǧetlen ingét José, a pincér hašnálta.
- Ember! Vessen véget a járváňnak! - köňörgött a šállásmester.
- Nem jön rá senki, ňugodt lehet.
Ide-oda jártak a poǧǧášraktárban. Fülig Jimmy megállt eǧ hatalmas utazóláda mellett.
- Mi a čoda! Ezt jól megčinálták! Nézze čak!
A ládán hatalmas tábla függött:
- A mindenségit a sok hüjének - šitkozódott a šállásmester -, jöjjön, fordítsuk meg ezt a poǧǧášt.
Már éppen hozzáfogtak volna, amikor valaki eréjesen kopogott a láda oldalán, és érdes, borízű hang šólalt meg belülről:
- Most már čak haǧják íǧ, ha Adenig a fejemen álltam benne.
- Mi az, hej?! Ki maga?
- Menjenek a fenébe.
Hát ijen még nem volt! A világ legpimašabb poťautasát fedezték fel.
Már éppen hozzáfogtak volna, amikor valaki eréjesen kopogott a láda oldalán, és érdes, borízű hang šólalt meg belülről:
- Most már čak haǧják íǧ, ha Adenig a fejemen álltam benne.
- Mi az, hej?! Ki maga?
- Menjenek a fenébe.
Hát ijen még nem volt! A világ legpimašabb poťautasát fedezték fel.
- Hé! - kiabálta a šállásmester. - Tudja, hoǧ mi vár eǧ poťautasra, ha karanténba kerülünk?
- Miért kerülne a hajó karanténba?
- Ragáj van!
- Valakit megfertőztek hüjeséggel?
- A mindenségit...
Kiňitotta a ládát, és...
Üres volt! A láda, amejből eǧ másodperc előtt bešélt valaki!
Bután állt... A šállásmester kereštet vetett.
Varážlat...
- Ijen alakok feňegetnek engem - jeǧezte meg az iménti hang a hátuk mögött. Megfordultak.
Eǧ topronǧos öregember állt előttük. Fülig Jimmy ijedten kiáltotta:
- Piškos Fred!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése