Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója X.
Én eǧ marha vaǧok saját ešüleg! Ez a ǧanú kelt mint bent aš aǧamban, és ahoǧ a kirájok írják aš időt: ambó dominó mai dátum.
Mer ott volt a ǧilkos velem, bešéltem vele és nem sejtém. És egéš idő alatt nem sejtettem, hoǧ a kísértet kapitáň kičoda, ami pedig kézfekvően világos volt.
Mer nem volt kísértet. Eš a kapitáň, a hajón még úǧ gondolom valami cinkosát járatta kapitáňi ruhában, hoǧ aš ő gaštetteit másra tolhassa. De ő maga aki ňugodtan pipášott a kapitáňi hídon, ő maga volt a ǧilkos. Mer most jut ešembe, hoǧ éjjel a Štáron-Nonolu hajó 1.lső oštájú fojosóján láttam, amikor meghalt Fernanteš, aki régen herceg.
Erre is magamtól jöttem rá.
És kičoda eš a kapitán? Warins! Ez a Warins Bob Šumbafáról nemoda šökött ahol várták. Hanem St. Antonio hajója elé Por-Cuešbe.
Erre is magamtól jöttem rá.
Tuthattam volna előbb is. Hišen eš a Wirth nevű kapitán, amint hallottam čak Por-Cuešbe jött a hajóra. Gondolhattam volna előbb is, hoǧ ő Warins Bob. De én eǧ marha vaǧok.
Erre is magamtól ǧöttem rá.
A rentőrség Jáváról mostan ír: Ašonǧa. Elňerte a megállapítást, hoǧ a feǧenc nem a Bolondság Šiget felé vette útját, amint ašt elejinte hittük, hoǧ boššút álljon, hanem ženiális módon a kiráj elé šökött Por-Cuešbe. És ő is a Holo-Nununštáron ǧött, mert Šingaporban kishijján elfoktuk a ňomát. Tuǧuk eǧ Bonifác nevűnek a bejelentéséről (eš a spicli mék kihúšša tőlem a legmagasabb lutrit) hoǧ a Nono-Holaštárlulu fedelezén ǧött, Warins Šingapurba. Megňerte továbbá az állapítást: A hajó kapitáňa Porc-Tueznél megbeteg lett és itt eǧ kitűnő írásokkal ellátott amerikai kapitán vette át a vešetését a Hollo-Štárnulunak, de most már tuǧuk, eš hamis írás volt mind. Íǧ főt ételezhető, hoǧ Warins mekmérgešte a kapitánt és hamis iratokkal elutazott hejette a Holono-Lušátoron Šingapurba.
Hát eňi elég volt, hoǧ ráǧöjjek: Warins volt a kapitán! Ešért akarta, hoǧ engedéj dacára a hajóról višbedobǧam Fernántešt, aki régen hercek. És Šingapurba átsliššolt az Almira yachtra.
Aš višont bištos, hoǧ ešt a šegéň Egmontott ő ölte meg. És ebből az alkalomból távozott a titkos ajtón. Ahol később nekem šembeállt revolverrel. Ešért monta, hoǧ „nem leš államtanáč”. Mer tudta, hoǧ Ekmont pillanatňi elhalálozása mijat elhalaštják...
...A šigeten igen erős a ňugtalansák. Félnek a bentšülöttektől, akik šeretik Warinst. És látom aš ablakból a kikötőt, hoǧ minden felé kis čoportok tárǧalnak išgatottan.
Itt a palotában is igen beǧulladt udvari előkelőségek járkálnak. Ešt a šőr Ekmontot ott ölték meg kés általi halálra, a tanáčterem előtti šobában, ahoǧ éntőlem kiment. Orvul és eš igen čúf šokás. Én akkor šökni akartam a képen át, de előbb átmentem máshová néháň ingóságos emlékért, ešalatt Warins megölte Ekmontot és épen előttem kilógott a képkereten. Ašután enkem viššakergetett a šabadból.
És én mostan itt jól nézek ki.
A kirájnő ǧött hozzám át a képen eképen:
- Maga... maga volt? - kérdezi izgatottan és a šeme ki van sírva és ojan sok šenvedés látšik šegéňen.
- Mit tetšik?
- Maka ölte?
- De kirájné kérem! - kijáltom. - Én nem vaǧok ajjas ǧilkos! Én šemtől šembe esetlek odašúrok, de nem hátulról. A Fülig Jimmynek mindenki ňugodtan hátat fordít.
- Nem... Bočásson meg... Maga nem lehetett...
- Warins volt!
- De... miért Egmontot?
- Mer engem ismer a hajóról, hoǧ nem vaǧok kiráj. Hišen eǧütt ǧöttünk. Ezért nem akar megölni, nem tehetek róla, igazán sajnálom.
A kirájné az ujjait töredezte.
- Idefiǧeljen. Az angol katonai ataséf írt. Hoǧ Šingapurban álhírek vannak a kiráj šeméjéről. És šeretné megcáflani.
Eš baj! Eǧ katonai adatséf aš naǧ úr.
- Mi leš? - kérdezte tőlem.
- Én eltűnök - mondom. - És aš kisebb baj, mintha a svingli kiderül.
- De... akkor ninč kiráj...
- Aš igaz, hoǧ valakinek kell aš államüǧek fojását iráňba képešni, dehát én méksem...
- Istenem... istenem...
- Hát mitől keǧeskedik íǧ ijedezni? - kérdém.
- Ha az angolok lešedik rólunk a kezüket, akkor Alvarez itten terem hajókkal... Šingapurban vár mindenféle söpredék élén eǧ alkalmat...
- Dehát a főherceg és Piškos Fret hol vannak?
- Semmi hír... Menjen legalább maga. - Sóhajtott - meneküljön innen. Maga jóšívű, de rég fiú... Itt most öššeomlás leš, harc, halál.
- Én nem haǧom čerben... Itt maradok.
Odaǧött és šeméjesen mekfokta a kezemet. Eǧ köňň jött ki šegéňnek.
- Várjunk - mondám -, talán történni fog valami.
És történt.
Délután megölték Gombperec hídlakót kopaš fejével.
Az olaj tištviselők čomagoltak, és a šiget lakóji feǧvereket tištogattak és Gombperecet is hátva šúrták. A rentőrség ismét volt pontra jutott.
Én mek felvettem a šekrénből az én eccerű čavargói öltözékemet és mondám a kirájnőnek.
- Mostan kislišolok.
- Mégis... meǧ?
- Igen. Vadášni. Megkereseni ezt a Warinst és ütögetni fogom, amíg nem éli túl. Akkor rend leš.
- A bentšülöttek...
- Én nem vaǧok eǧ beǧulladós uralkodó. Ešt kell činálni. Naǧ vadášás leš aš éjjel. És ha nem térek višša, aš nem jelenti, hoǧ mexöktem innen, hanem hoǧ állandó tartózkodási hejem van Almirában uralkodásom végétől, feltámadásig.
És ismét mekfogta önhatalmúlag a kešemet.
- Nem sokat šámít most már az sem ha Warinstól megšabadult.
- Miért nem sokat?
- Mer ešért...
Írást mutatott, amit a katonai ataséf küldött:
Hoǧ értesíti az udvart: a kóša hírekre való tekintés miat Parker tengernaǧ holnapra kihallgatóďást kér őfelségétől...
Hm... Eš baj.
- Kihallgassam? - kérdém.
- Parkert? Úǧ ismeri a fiamat, mint én! Az idén ňáron két hétig hajóján látta vendégül a kirájt.
Puff neki.
- Hát... ne fogadja... Én most ǧengéskedem...
- Parker Admirálist... nem fogadni?... Vége... Az angolok ijesmiben nem ismernek tréfát.
Itt naǧ baj van. Ašt láttam. De mindeǧ. A kiskapun ǧorsan kisurrantam, és vadášatra indultam az éjšakában... Semmit sem bánok, most čak meglássam valahol a tengeréšruhás Warinst! Čak mekfoghassam a ňakát és akkor... (Megfojtása következik. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése