Hoǧan változott meg rövid idő alatt aňňira a hejzet: halálos ítélet hejett házasság?
Amikor őfelségét elvezették a Véškijárathoz, a Naǧ Bivaj fogai ismét hangosan čikorogtak. De mit tehetett eňňi ember ellen? Piškos Fred most néháň eǧenletes térdhajlással lečúšott, és felemelkedett az ajtófélfa élénél, mert úǧ látšott, hoǧ teljes hoššában višket.
- Azt hišem - mondta Holdvilág Charley -, hoǧ ez a fiú megérdemelte a halált.
- Igen - dörmögte Piškos Fred -, Charley meg én íǧ látjuk, és íǧ hejes.
Ez a közbešólás kínos volt Holdvilág Charley-nak, mert mint említettem, Piškos Fred nem volt errefelé túlságosan népšerű. Fiťmálva, megvetően nézett végig rajtuk. Bozontos, őš šemöldöke közül a jobboldali boššantóan éles šögben vonult fel a homlokára.
- Miért nem sírtok? Talán már sajnáljátok, hoǧ šegéň Warins kalózt eltešitek a láb alól?
Volt valami dühítően pökhendi a hangjában.
- És ha igen?! Mi közöd hozzá? - horkant rá Tulipán. - Engem fejbe ütött, és mégsem innám a vérét dühömben, mint te.
- Most már sajnálom a fiút - šólt Holdvilág Charley -, legšívesebben viššahozatnám.
Piškos Fred végigmérte.
- Miért? Ki vaǧ te?
Valameňňien méla utálattal nézték a kielégült boššújával hetvenkedő, gonoš, pimaš kapitáňt.
- Úǧ činálš, Fred, mintha te lennél itt az első šeméj - röfögte a Kannibál Béby.
- Én köpök rátok - felelte vállat vonva, és újra čend lett. Azért kikezdeni valahoǧ mégsem mertek vele, ki tudja, miért.
- Hallgassanak, ennek ninč semmi értelme - mondta a Keǧelmes, de látšott, hoǧ neki sem tetšik a kapitáň modora. - Inkább arról bešéljünk, mi a tennivaló.
Piškos Fred az aštalon heverő šarvasbőr táska tartalmában turkált, és eǧ cirádákkal barázdált bőrdarabot vett fel:
- Totem - mondta.
- Na és?
- Ez a bennšülöttek šerződése az öreg Warinššal, akit a St. Antoniók felkötöttek. Ez a fiú tizenkét éves volt, amikor apját, a kalóz Warinst felkötötték. Azóta Bob Warinst nem látták a šigeteken. A bennšülöttek nem ismerik šeméjesen, čak a totem igazolja, hoǧ ő Warins Bob.
És nézte az ábrákkal teleírt bőrdarabot. Lassan kezdték sejteni, de čak homájosan. Az bizoňos, hoǧ már keveri a kárťát.
- Bešéljen már, az Istenért! - dühöngött a Keǧelmes.
- Eǧšerű - mondta Piškos Fred. - Šerzünk eǧ suhancot, aki ezzel a totemmel a bennšülöttek előtt mint Warins jelenik meg, és kezünkre játšša a töržek segítségét... Ezt az eǧént később megölnénk.
- És addig?
- Addig feleségül venné a Vöröskarmot.
Az említett Vöröskarom éppen akkor lépett a šobába, és čodálkozva állt meg.
- Mit mond?
- Hoǧ šerzünk jó pénzért eǧ fiatalembert az alvilágból, és ez a Warins Bob néven feleségül veši Vöröskarmot.
- Réšeg? - kérdezte a Keǧelmes.
- Igen, de az nem tartozik a tárǧra. Az illető feleségül veši, vaǧ legalábbis azt mondjuk, hoǧ elvette az ön leáňát, és akkor a miénk minden. A bennšülöttek šeretik Warinst, a polgárság šereti Alvarezt, az angolok nem állhatnak Fülig Jimmy uralkodó mellé, és az amerikaiak mellettünk vannak. Eǧ meréš expedíció kell, amej Warins Bobot és nejét, Alvarez elnök leáňát hozza.
- Megőrült!
Naǧ zaj volt.
Fred úǧ állt ott, mint aki nem érti, mit találnak a tervén kivetnivalót.
- Ne bešéljen erről kapitáň! - šólt a Keǧelmes. - A leáňomat nem adom öšše valami čirkefogóval semmiféle politikai előň kedvéért.
- De hišen - maǧarázta a kapitáň - ezt az illetőt később megölnénk!
Vöröskarom elgondolkozva nézte az apját. Sokat šenvedett Alvarez. És mindezt eǧetlen célért.
- Elfogadom a tervet, kapitáň! Ha Ferenc čášár leáňa férjhez mehetett eǧ korzikai üǧvéd fiához, akkor én sem tiltakozhatom Warins Bob ellen!
- És nem is Warins Bobhoz meǧ nőül, mert az rövidesen meghal - šólt közbe a kapitáň. - Čak valakihez, aki a totemmel és az írásokkal a kalózfiú hejett šerepel.
Most felugrott a Naǧ Bivaj ordítva:
- De miért ne az igazi Warins veǧe el a leáňt? Miért čaljunk?!
Piškos Fred paprikavörösen rikáčolta:
- Mert azt mondtam, hoǧ annak meg kell halni! Kimondtuk, és kéš! És senki se meréšelje...
- Tán feňegetš! - ugrott fel Holdvilág Charley. - Azt hišed, te parančolš nekünk? Tudd meg, hoǧ a véleméňem most már uǧanaz, ami a Naǧ Bivajé! A fiúra šükség van!
Örült, hoǧ oka volt elhaǧni a Piškos Freddel közös tábort. És a többi is dühödt kéjjel pártolta Warinst.
- Azért sem öljük meg!
- Átkozott sátán! - üvöltötte a Naǧ Bivaj.
Úǧ látšott, hoǧ ňomban meglinčelik.
- Čendet kérek! - šólt a Keǧelmes. - Úǧ határoztam, hoǧ ebben az üǧben a leáňom döntsön.
- A fiút kišabadítjuk - mondta határozottan Vöröskarom -, mert hozzá meǧek feleségül. Hívjátok a Prófétát!
...Piškos Fred eǧ sötét oldalfojosón megelégedetten sodorgatta a šakállát. Az volt a kötelessége, hoǧ a herceget védje, és pillanatňilag éppen az életét mentette meg. Mert Piškos Fred még abból is hašnot tudott húzni, hoǧ mindenki ǧűlöli. Megšerezte a Naǧ Bivajt a herceg testőrének, önmaga ellen, de mellékesen mindenki ellen. Azután kirántotta a halálítéletből azzal, hoǧ vadul követelte a halálát. A herceg élvezte Piškos Fred népšerűtlenségének minden előňét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése