...Őfelsége arra tért magához, hoǧ bár pokoli meleg van, az arcán hűs simítás vonult át. Vizes ruhát borított rá valaki.
Vöröskarom térdelt mellette, sejemruhában, az aǧagverem földjén.
- Mičoda gažág ijent tenni! Jobban van?...
- Igen... feleli elhalóan - de az ízlésem sajnos nem változott.
- Ostobaság. Nem tudtam arról, ami magával történt. Fel tud már jönni ebből az undok veremből?
- Nem vihetnének mindjárt oda, ahol legközelebb kínoznak?
- Senki sem fogja kínozni többé!
Eǧ tengeréš segítségével felvezették az odúból. Ott ül a kő mellett, a földön Buzgó Móčing, de már nem alšik. Igen šomorú.
- Maga miatt meňňi bajom van - mondja dühösen a hercegnek. - Oda a šemüvegem.
Hohó! Hišen ez jeladás!
- Nem ez volt? - kérdezi ňomatékkal és mohón, miközben átňújtja a verembe hullott šemüveget.
- De... Ó! Köšönöm!
A herceg sokatmondóan rákačintott. Az igazi Trebitsch bámulva kérdi.
- Mi az?... A šemébe esett valami?
- Jó, jó - feleli őfelsége és újra huňorít. Az igazi Trebitsch már nem is čodálja. Amit ezzel a fiúval itt činálnak, attól nem čoda, ha hibbant lett... Azonnal elsiet.
- Jól érzi magát teljesen? - kérdez a leáň diplomatikus ňájassággal, mert kiismerte az elvetemedett, konok ifjú terméšetrajzát.
- Jól... De most már naǧon šeretném tudni, hoǧ mi leš velem?
- Válašthat Warins: a rendőrségre akar inkább menni, vaǧ elveš feleségül...
- Semhoǧ bezárjanak, inkább elvešem önt. De miért kívánja ezt tőlem?
- Elfoglaljuk a St. Antoniók trónját a klubok népével.
- Azt hiši, hoǧ ott kő kövön maradhat, ahol eňňi čirkefogó segít a honfoglalásban?
- Én nem félek tőlük!
- Mert nem tudja, mi az, uralkodni! - kiáltotta hevesen a herceg.
- Magát talán kiskorától kezdve eǧébre sem tanították?
- Tessék?... Hm... Hát a kalóz Warinsok jól uralkodtak állítólag... És hoǧ képzeli kérem ott a šigeten... Postafordultával éljünk majd čaládi életet?
- Azt hiši, hoǧ van aňňi eštendő és van ojan pušta šiget, ahol a közelembe jöhet?
- Ojan čúňa vaǧok? - kérdezte lehangoltan őfelsége, és megnézte magát eǧ žebtükörben.
A torzult képű čavargó vonásait még rútabbá tette a hőség. Kék és bíboršínű daganatain felpattogzott a bőre.
- Most menjünk a Hidegek elé - šólt Alvarez leáňa, és elindult.
Őfelsége minden baja dacára látásra alkalmas fél šemével naǧon is megnézte a finom vonalú čípőket, a határozottan lépegető, formás lábakat, mert fejedelmi tragédiája és testi fájdalma nem marták kereštül egéšséggel impregnált, öššesen húš életévét.
- Tehát jobb elhatározásra jutott? - kérdezte Alvarez, amikor a herceg újra a Hidegek előtt állt.
- Roššabbra. Hajlandó vaǧok az erőšaknak engedve feleségül venni senorita Alvarezt, de kérem jeǧzőköňvbe foglalni, hoǧ mindvégig hangoztattam, meňňire érdekelnek a telt idomú, fekete hajú hölǧek.
- Nem fontos az ön felfogása - mondta Alvarez. - De ha a pap előtt is kéňšerre fog hivatkozni, úǧ rövid úton végzünk magával Warins.
- All right! - bólintott a herceg.
Valaki megjelent a miššionáriussal, aki eddig künn várakozott. Magas, fekete ember volt, és azzal a kenetteljes gőggel nézett körül, ami a legšigorúbb felfogású lelkéšeket jellemzi, ha világi hej küšöbét lépik át.
- Ez a fiatalember itt Bob Warins, aki šeretné nőül venni a leáňomat, Anna Alvarezt.
Őfelsége és Vöröskarom a pap előtt álltak.
- Bob Warins - šólt a templomhoz šokott, mešše hangzó, čengő tenorban a miššionárius. - Akarod feleségül venni Anna Alvarezt?
Lelkesültnek alig nevezhető „igen” hangzott el. Azért a herceg elismeréssel adózott magában a Prófétának. Mičoda šínéš lett volna ebből az álhittérítőből!
- És te Anna Alvarez, akarod férjedül Bob Warinst?
- Igen...
Ekkor a pap öššetette a kezüket, és úǧ fogta, miközben a házastársi kötelességekre fiǧelmeztette őket. Majd íǧ šólt.
- Bob Warins! Anna Alvarez! Isten és ember előtt házastársak vaǧtok, immár eǧ test, eǧ lélek!
Valameňňi rabló fedetlen fővel állt, és naǧon komojak voltak. A miššionárius elővette az imaköňvét... Vöröskarom valami egéšen furčát érzett. Dacára, hoǧ aki mellette áll, az eǧ torz képű, piškos alvilági šörň... De Anna Alvarez mégisčak polgárnő volt, aki életében előšör esküdött meg arra, hoǧ holtáig šeretni fog eǧ embert...
- Az isten áldása kísérjen utatokon, ǧermekeim - mondta végül a miššionárius, és elment.
Senki sem sietett šerenčekívánatait kifejezni az ifjú párnak.
- Jól činálta - mondta kissé idegesen őfelsége. - Még jó, hoǧ ez a Próféta a meňňoršág hejett itt a pokolban tartózkodik.
- Ez a pap - mondta a Keǧelmes - nem a Próféta volt. Az az alak elmáškált valamerre, és kéňtelenek voltunk eǧ ježuita aťáért küldeni a maláji miššióhoz.
Őfelsége körül eǧet fordult a világ. Ezek šerint neki most törvéňes felesége a Vöröskarom!
- És most elég volt ebből az utálatos játékból - mondta megvetően Anna Alvarez, és fogalma sem volt róla, hoǧ e pillanatban már a Boldogság Šigetek kirájnője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése