Közben Alvarez kétlaki életének úribb felét élte az Orientál Šálló terašán. Innen látšik a tenger és a sok-sok pálma. Eǧ amerikai úrral bešélgetnek. A roppant sejemerňő árňa alatt is éget a forróság.
- Naǧon érdekes - mondja az őš amerikai. - Bennünket, amerikaiakat a legčekéjebb šiget sorsa is érint az Indiai-óceánon.
- Nem is šólva az amerikai tőkéről, amejnek az én köztársaságom lehetőséget ad, hoǧ terješkedjék a civilizáció előňére. Ehhez kérek támogatást.
- Támogatást kér?
- Čak akkor, ha bebizoňosodik, hoǧ a šiget jelenlegi kirája bitorolja a St. Antoniók trónját.
- Én megígérem önnek - mondta az amerikai admirális habozva és minden šótagot fontolgatva, mint amikor a ǧóǧšeréš halálos mérget adagol kanalas orvossághoz -, hoǧ bešélek illetékes körökkel. És ha kedve van... ellátogathat mint vendégem a Boston cirkálón Almirába.
- És šámíthatok amerikai segítségre?
Az admirális felállt.
- Mi a St. Antoniók angol védnökségét tišteljük, de ha - ismét adagolt - ninčenek ott az uralkodó hercegek... akkor hát... - Gondolkozott. - És Warins? - kérdezte hirtelen.
- Warins a vőlegéňem - šólt közbe a leáň -, és ezzel, azt hišem, hoššú időre megoldottuk a kormáňzat kérdését.
Az admirális tágra ňílt šemmel meredt a ǧöňörű leáňra, azután megértéssel bólintott.
- Ön naǧon okos... És... azt hišem... (eǧ kávéskanálňi adag) šámíthatnak ránk. Illetve... rám... (Végül határozottan.) Illetve Amerika pártfogására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése