Különös jelenség volt az öreg. Mellig érő, kissé heǧes formájú őš šakállát babrálgatta hoššú, kesejűkarmokban végződő kezével. Apró ravašságait, naǧ töprengéseit šakállának néma hangšerén minteǧ lezongorázta, ahoǧ lassan játšadozott a hoššú, šerteálló, piškosšürke, ǧér šőrzettel. Az arcán néháň gömböjű, naǧ šemölč, jellegzetes, karvajšerű orr, legörbülő, šéles šáj és čillogó, okos, ňugtalan, apró šemek, némi vörös nedűvel keretezve. Kócos, šürkésfehér hajšálai a homlokára čüngtek šét, és eǧ beidegződött mozdulattal időnként tarkójára tolta, vaǧ a ňakát vakargatva lassan előretolta az orra heǧéig šakadt, šeňňes, ellenzős sapkáját, eǧ igen elňűtt, piškos, de mégis kapitáňi sapkát.
Mert Piškos Fred kapitáň volt.
Íǧ járt šájról šájra a neve, íǧ ismerték a tengeröblök naǧ kikötővárosaiban és kis halášfalukban eǧaránt, íǧ említették, ha bűnüǧek kapčán šóba került a neve:
„Piškos Fred, a kapitáň!”
Hoǧ hol és mijen hajón, mikor és mijen minősítés alapján lett kapitáň, ezt még a feǧintézetek és bűnüǧi ňilvántartók sem tištázták, aňňi más körülméňňel eǧütt, amejek Piškos Fred šeméjével öššefüggésben időnként felmerültek, de afelől senkinek sem lehetett kétsége, hoǧ Piškos Fred valóban kapitáň. Ki is lenne kapitáň, ha nem ő, aki név šerint ismeri a világ öššes révkalauzát, pertuban van az auštráliai čarungi törž varážlójával, és ojan ciklonban čak eǧšer hajózott eddig, hoǧ közben kialudt a pipája. (De utóbb kiderült, hoǧ ez a pipa nem volt Watson ǧártmáňú manillaǧökér.)
Fekete švetterén a legforróbb időben is felgombolta a magas ňakat. Vastag nadrágját keméňňé és šabájosan gömböjűvé formálta az idő. Valaha číkos žakett lehetett, de ez már čak ňomokban látšott e ruhadarabon. Különös módon, bokában a cipő mellé ǧűrte be a šárat, amiből ňilvánvaló, hoǧ nem őrá šabták eredetileg. Ez különben kitűnik abból is, hoǧ hoššát a beǧűrés művelete sem čökkentette megfelelően, mert még mindig a mellkasáig ért. Állítólag a hoššától még feljebb is húzhatná, de nem teši, mert a nadrág hónaljban kissé bő.
Időnként žebre dugta a kezét, megrántotta a nadrágját, és imbojgó felsőtesttel elindult. Volt a léňében valami čodálatos közöň és kihívó megvetés mindenkivel šemben.
De a legšembeötlőbb eǧéni jellemvonásként mégisčak az élt róla a köztudatban, hoǧ ő a világ legpiškosabb embere. Ez ojan közvetlen, bizoňításra nem is šoruló beňomás volt, mint a filozófia rendšerének bármejik, úǧnevezett őstéňe.
Napbarnított arca mint naǧ mištériumot őrizte az utolsó mosdás időpontját. Čak aňňi látšott futólag is kétségtelennek, hoǧ ez az időpont találgatás tárǧát sem képezheti mint közelmúlt dátum. Eǧáltalán kétségesnek látšott, hoǧ ez az ember valaha tištálkodott-e?
A šállásmester önkéntelenül hátralépett, mint a műértő, ha végre šembekerül eǧ naǧhírű alkotással.
Fülig Jimmy percekig nem bírt šólni.
- Mit čodálkozol? Talán azt vártad, hoǧ eǧ bérmaruhás hajadon bújik elő a ládából?
- Hoǧ jött ki onnan eǧáltalán?
- Hátul. Van a ládán eǧ „művéšbejáró”. Adenig a fejemen álltam. Teljes hušonnéǧ órát töltöttem el íǧ, mint valami kővé vált erőművéš. Az eǧik ostoba rakodó fordítva tette le a poǧǧášt.
- Miért nem ňitotta ki elöl?
- Beletört a kulč a zárba. Ha az ember a fején áll, megesik az ijesmi. Hušonnéǧ óráig tartott, amíg tótágast állva a hátsó deškát meglazíthattam, hoǧ kijárjon. Most mindent tudtok, hát menjetek a fenébe.
- Hohó! - mondta a šállásmester. - A hajón járváň van. Ijenkor főbenjáró bűn eltitkolni a poťautast.
- Hm... talán megveštegessem?
- Sok pénzt kellene kapni ahhoz! Eǧ járváňra vonatkozó adat eltitkolásáért tíz év jár a ǧarmaton!
- Igaz - bólintott mélabúsan Piškos Fred.
- Nézze - šólt közbe Fülig Jimmy -, ha mi azt mondjuk, hoǧ maga önként jött elő, akkor a kapitáň eňhébben fogja fel az üǧet.
- Čak te ne védj - felelte méjséges megvetéssel Piškos Fred, azután hátratolta a sapkáját, žebre čapta a kezét, és ormótlan inga módján elindult a feljáró iráňában. - Ǧerünk. Igazatok van! A járváňra vonatkozó felvilágosításaimat nem titkolhatom tovább, mert bajom lehet belőle. Azonnal šólok a kapitáňnak, hoǧ tartóztassa le azt a dišnót, aki ópiummal mérgezi az utasokat.
A šállásmester meghökkent.
- Mi... mi van... Freddy báťám - hebegte Fülig Jimmy.
- Na čak ǧerünk! Legfőbb ideje! Tíz évet ülni az én koromban nem kellemes. Ráérek öreg napjaimra lustálkodni.
Legalább ötvenňolc éves volt.
- No de... honnan veši ezt az... ópium izét?
- Ne akarj bečapni, Fülig José. A sötét raktárfojosón hevert az arab fűtő. Ǧanúsan horťogott. Felhúztam a šemhéját, és láttam mindent. Ópiummal akarš megtévešteni? Engem?
Most előretolta a sapkáját, és úǧ indult a lépčő felé.
- Várjon! - ugrottak feléje eǧšerre ketten.
- Nem lehet! Igaza volt a šállásmesternek. Járváň az járváň, és adatok titkolása meg ijesmi, az kéš életvešéj.
- De hát bešéljünk...
- Ninč értelme Fülig Hutchins. Mivel veštegethet engem meg, ijen főbenjáró üǧben két šegéň ördög. Erešš, sietek...
- Ide hallgasson, kapitáň - šólt rövid gondolkozás után Fülig Jimmy -, minek cifráznánk a dolgot? A markában vaǧunk. Mondja meg, hoǧ mit akar, és kéš! Tudom, hoǧ irgalmatlanul kišipojoz most bennünket, mert kapži és keǧetlen. Tessék.
Piškos Fred gondolkozott, eǧik kesejűkarmával a fogát piškálta, másik kezével egéš keskeňre sodorta a šakálla végét.
- No jó! Ne húzzuk az időt. Te adš kétezer dollárt, és kéš.
Fülig Jimmy halottfehér lett.
- Honnan veǧek... ezer dollárt?
- A hátsó žebedben találš eǧ bőrtokot tükörrel, fésűvel és eǧ Limából való autóverseňző araňplakettjével. Ott van a kétezer dollár.
Fülig Jimmy elšántan a žebébe ňúlt, hoǧ lešúrja ezt az embert.
- A ǧönǧházkés nem kell - mondta fáradtan a kapitáň, és előhúzott valahonnan eǧ muzeális jellegű, félméteres forgópištojt -, ha mindenáron ráadást akarš adni, elfogadom az araňplakettet, de čak amíg háromig šámolok. Eǧ...
Fülig Jimmy fogčikorgatva átadta a bőrtokot, amej ňomban eltűnt a rengeteg nadrág hátsó žebében. Ezután Piškos Fred utálkozó, fáradt, megvető arckifejezése tűnődve iráňult a šállásmester felé. Az rettegett.
- Maga fizesse ki nekem előre Hutchins fűtő teljes fizetését Port Saidtól Tahitiig, öššesen šázhetvenöt dollár ňolcvankét centet - mondta végül.
- Čak... šázharminc dollárt kap a fűtő.
- Eǧ közönséges lapátoló. De Hutchins első oštájúnak minősített, különilletméňes, mert a haditengeréšet néǧ év előtt šakképzett kazánkováčnak igazolta, tehát a biztosítás levonásával šázhetvenöt dollár és ňolcvankét cent jár. Nem haǧom kižákmáňolni magamat.
A šállásmester fogai hangosan megčikordultak. De fizetett. Piškos Fred gondosan átšámolta a pénzt. Šázhetvenhat dollárból viššafizetett tizenňolc centet.
- Nekem nem kell több, mint ameňňi a tištességes munkáért jár. De azt megkövetelem.
A šállásmestert ez a túlzott módja az üzleti tištességnek nem hatotta meg.
- Šegéň Fülig Jimmy munkabérét vágta žebre!
- Ne féltsd te Fülig Jimmyt - ňugtatta meg a stewardot. - Ez addig ver Tahitiben, amíg kifizeted neki Hutchins munkabérét is, az utolsó centig. Alapos ember.
A šállásmester döbbenten nézett Jimmyre.
- Ez igaz...?
- Sajnos - ismerte be šemérmesen a fiatalember. - Ez a Piškos Fred a vesékbe lát.
- Most menjetek a fenébe, és minden étkezéskor hozzatok le eǧ elsőoštájú menüt. Halat čak rántva ešem.
Ezután bement a ládájába, és hozzálátott, hoǧ megtömje a pipáját.
- Ketten voltunk, és nem tudtunk elbánni vele! - dühöngött a šállásmester, amikor a vaslépčőn felmentek.
- Ezzel nem lehet. Két év előtt Delhiben kilopta a háromezer éves Buddha rubin šemét, és eǧ sorompó piros üvegjelzőjével hejettesítette. Naǧ botráň lett, mert amikor a Buddha belsejében fellobogott az örömtűz, az Isten šeme azt huňorogta a hívők felé, hoǧ:
„Stop!... Stop!... Stop!”
Amikor a fedélzetre értek, a kapitáň revolverrel a kezében vitatkozott eǧ čoport utassal, és néháň matróz éppen kipróbálta a mentőčónakokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése