Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója XI.
Itt ojan jó ňugodt čönt van, ha az ember a šabadbaért, és lefelé ment a heǧoldalban. Valami madár nevet a fák között három eǧforma hangon állandóan.
Nem is tudom, mitől lešek šomorú. Itten valami romlás, valami végzet lóg le a levegőből és fáj a šivem. Ešek itten dolgošnak békében, és eǧšerčak lečap derült égből a vešéj, mintha a földből nőtt volna ki!
...És ottan van a kikötőben két darab angol torpedó leromboló és nem šól semmit.
Ešt a Warinst most mekkeresem, és a vasbottal kipuhatolom a fejit, hoǧ légüres tér van-e ott? Ezzel tartozom népemnek, és őseimnek, akik bizoňára letekingetnek néha rám a meňei toloncházból.
Meǧek az elátkozott sínek után... Meglátom a ǧorsféňképéšt. Kinn áll és a fogát piškálja.
- Jóestét felsék - monǧa. - Šép időnk van.
- Jóestét alattvalóm - felelem.
- Felséged féňképét kitettem tranšparensnek.
- Az minek, hišen maga nem étterem.
Megnézem. Ott álltam élő naǧságban az üveg alatt revolverrel. Eǧ uralkodó, talpig önvédelemben.
- Ešt megvešem!
- Felsék! Ön nem eladó, Ekmont šőr már mindenfélét ígért, hoǧ veǧem be a képét. De a törvéňek šerint nem kéňšeríthet erre.
- Nem is kell. A kép naǧon jó megöregítése a kirájnak.
Ašt hišem, hoǧ mielőtt elutazok, ešt a képet sajnálatomra ellopom innét, kéňtelen. De miféle čoda tűnt elém a kirakatban! Ott van kint Pollino tűzoltó! A hídlakó és Ekmont, aki megšűnt. Az udvar utánzott! Eš tetšett.
- No jóéjšakát Firmin alattvaló.
Én meǧek. Kinn a tengeren valahol naǧ vihar lehetett, mer jó sok köd gurul a šiget belseje felé lassanként. Tuttam, hoǧ keressem a šellem-kapitánt, aki most már senki mint Warins Bob. Ahol erdő van és benne a šülöttek. Ott leš!
Ázott fák čaptak az arcomba, pedig nem is esett. És tšuppogott a föld a lábom alatt. És mindég több sűrű köd jött, és mušáj volt köhögni... mer itt az erdőben még fullaštóbb, mivel a sok trópusi fa lélekzik. Ezt eǧ naǧ tudós maǧarášta, aki az adeni feǧházban lelkéš volt. Azonban léptek nešelnek oldalt felé. Semmit sem láték jóformán... De valami mozog!... Megvan!
Eǧ tengeréšeti sapka fogója čillog a fehér holdas ködben. A kapitáň-kísértet lehet čak, azaz Warins Bob! A fák köšt a ködben éppen errejön az árň. Megint čillog valami! Nedves sapka ellenező! Kapitáňi!
Eǧ alaposat ütök a vasbottal, éppen az árňalak tetejére. Azt sem mondja, hoǧ „pardon” és elájula. Ešt činálja utánam bármejik naǧ Péter vaǧ Lajos!
Vállamra doptam az ájult alakot és vittem...
Eǧenesen a főlegvár titkos kisbejáratához sietek, ott fel a lépčőn, végig a fojosón, be a lakoštájomba és odavágom a dögöt a padlóra, hoǧ čak úǧ döng...
Šent Isten!
Eš akit én leütöttem, őfelségem az igazi St. Antonio herceg Šingapurból. És úǧ vágtam fejbe, hoǧ alig van élet benne. (Vége következik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése