Őfelsége čónakja a fülledt, ködös óceánon a šiget felé iǧekezett.
Nehéz húzni a jókora ladikot, és Buzgó Móčing naǧokat ňög.
- Mit tešünk, ha elérjük a partot? - kérdi tőle őfelsége.
- Eǧ hálaimát rebegünk - feleli Buzgó Móčing.
- Ide fiǧeljen, Trebitsch! Ha kiderül, hoǧ megtéveštett, akkor jaj magának!
Buzgó Móčing siránkozva fordult a Naǧ Bivajhoz. - Ha én mondom neked, hoǧ nem normális...
Őfelsége a távolba nézett, amerről lassan kibontakozott az egzotikus šiget partjának bizoňtalan körvonala.
- Čak azt sajnálom - dörmögte a Naǧ Bivaj -, hoǧ azzal a ǧalázatos Freddel nem tudtam lešámolni...
- Azt nem šalaštottad el - mondta eǧ gazdátlan hang, és a čónak orrában felhalmozott depó mögül előbújt Piškos Fred, a kapitáň!
...Eǧ ideig némán bámultak rá. A Naǧ Bivajnak tátva maradt a šája meglepetésében.
- No mit čodáltok?
- Most végzünk eǧmással, Fred - kiáltja végül Naǧ Bivaj.
- Én köpök rád. - És megtette. - Az üzletem végett jöttem veletek.
- Miféle piškos üzletet akarš Warins Bobbal?
Piškos Fred a sapkája alá ňúlt, és a fejét vakarta.
- Mondd čak, Naǧ Bivaj, miféle rakomáň lehet a te kopoňádban aǧvelő hejett? Te azt hišed, hoǧ ez a fiú itt Warins?
- Ha nem az, akkor kičoda?
- St. Antonio uralkodó herceg!... Hé! Nézd a hüje, hát nem kiejti az evezőt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése