Tíz perccel később eǧetlen utas sem tartózkodott a kabinján kívül.
Itt a halál!
A hajó fedélzete, társalgója, lépčői elhaǧatottak és félelmetesen čendesek voltak. A kapitáň az orvos társaságában ňomban Mr. Gould fülkéjéhez sietett, kiňitotta az ajtót és megállt a küšöbön. A kabinban világos volt. Kívülről is láthatta a hatalmas tetemet, ňitott šájjal, hátrasüppedt fejjel, šalmašínű bajuššal.
Az orvos tétován čavargatta a fejét jobbra-balra. Határozottan őšült valamit az utóbbi napokban.
- Halott. Ez ňilvánvaló.
- Meg sem nézi?
- Kérem... a halott közelében... eǧ šúňogčípés elegendő... és a hajó ezekben a sújos napokban... orvos nélkül marad...
A kapitáň šája megvetően lebiǧǧedt.
- Rendben van.
Odalépett a halotthoz. Elöl, ahol ňitva volt a pižama, a mellére hejezte a teňerét, az arca fölé hajolt, és felhúzogatta a šemhéjakat, de ez formaság volt, nem bírt fontossággal. A jéghideg, merev kéz čak halott emberé lehetett.
- Meghalt - mondta, és kijött.
A ǧöňörű Honolulu-Star čendes és kihalt volt, mint eǧ igazi kísértethajó. Čak a šeméjzet ődöngött ide-oda ňomott hangulatban, hoǧ a dolgát végezze. A nappali égbolt šürkésfehér lett, a tenger ňugtalan, sárgášöld šínűre vált, és a levegő forrón, párásan nehezedett az óceánra.
Az eset után Fülig Jimmy úǧ állt ott, magára maradva az étteremben, mint akit főbe ütöttek... Hoǧan halt meg a nevelő? Hišen... ninč járváň... Az ópiumadag még sújos betegnek sem lehetett halálos.
Vaǧ... mégis járváň?
- Most már nem tíz év, hanem kötél! - súgta valaki a fülébe.
A šállásmester volt. Roppant orrcimpái fehéren rezegtek rémületében.
- Mit fél úǧ? Nem halt meg még senki hajóút közben?
- De... ez az... attól halt meg, amit maga beadott...
- Mitől? Évekig lehet valaki ópiumozó, még többet is šedhet, mint ameňňit az ételébe tettem, attól sem hal meg!
A šállásmester hoššan a šemébe nézett, azután zavartan kérdezte:
- Maga... nem adott mást?... Čak ópiumot?
- Bolond.
Közel állt ahhoz, hoǧ beverje a steward fejét.
- Čak nem hiši, hoǧ megmérgeztem?
- Azt nem... de talán mégisčak járváň ez... Én is furčán érzem magamat...
- Mert az éšakkeleti monšun előtt állunk, maga ostoba!
- Ne kiabáljon! Én is tudom, hoǧ „rošš šélčend” van, de attól még ninčenek látomásai az embernek! Čak magas láztól jön az ijen.
- Mit látott?
- Kísértetet, ha éppen tudni akarja!
- Már maga is megbolondult?
- Lehet! De ašondom, hoǧ ha eǧ ember meghal és eǧ másik megbolondul a hajón, az nem lehet ópiumtól.
- Miféle hüjeség ez a kísértettel?
- Majd megmondom. Kičit fájt a fejem, és a rum sem ízlett már reggel óta. Piškos Fred, ez a pióca, azt követelte éppen, hoǧ viǧek neki teasüteméňt a drog mellé. Úǧ él ott lenn, mint eǧ unatkozó elsőoštájú utas.
- Tán ő volt a kísértet?
- Nem lehetett, mert bešéltem vele, mielőtt feljöttem a raktárból. És amikor felértem, éppen előttem állt a kísértet.
- Nem ette meg a fene?
- Čak hallgassa meg. Háttal állt felém, az elsőoštájú kabinsor utcája előtt, a kapitáň. Šakaštott ojan ember. Akkor még azt hittem, hoǧ ő. Azután elindulok a kabinok felé, eǧ-két lépéssel odább kiérek a sétafedélzetre, és jobbra fenn a hídon megint čak ott áll a kapitáň!... Az a kapitáň, akit az imént láttam, még futva sem lehetett a parančnoki hídon. Azt mondom a kormáňosnak: „Mióta áll ott a kapitáň?” Azt feleli: „Már eǧ jó órája. És meg sem mozdul.” Mit šól ehhez?
- Hoǧ réšeges hüje, aki ijent mesél.
Hallgattak. Naǧ, ňújtott šárňú, fehér madarak siklottak keringve, alačoňan, és ferde ívben zuhantak a tengerre, ha žákmáň tűnt fel a šinthez közel.
A šállásmester komor arccal bámult ki a zavaros, háborgó vízre.
Alačoň hullámok gurultak, és ňugtalan habtaréj rezgett a tetejükön.
- Hej, pincér! Jöjjön a húšas kabinhoz! - kiáltotta eǧ hang.
- A húšas fülke Mr. Gouldé... - mondta a steward falfehéren.
- Na és?...
Az ördög viǧe... Még ijen rošš előérzete sohasem volt. Minek is šállt erre az átkozott gőzösre? Végigment a barátságtalan, néma, elnéptelenedett fedélzeten. Kissé alkoňodott. A kabinok és a šellőztető kürtők öššefojó árňa hoššan dőlt végig a pallón.
Mr. Gould kabinja előtt a kapitáň várta. Az orvos már eloldalgott közben.
- Pincér! - parančolta a hatalmas, hűvös hangú kapitáň, aki, úǧ látšik, még eǧ valóságos kísértethajón is idegek nélkül és pontosan teljesítette volna a kötelességét.
- Igenis!
- Hajlandó a halottat lepedőbe varrni és tengeréš módra eltemetni?
- Én pincér vaǧok...
- A legéňség: čupa ǧáva, kereskedelmi tengeréš, megtagadták ezt a šolgálatot.
- Ötven dollárt kap - fojtatta a kapitáň.
- Vállalom.
- Eǧ perc!
Mr. Irving kiáltotta ezt. Épp ekkor ért oda.
- Mr. Irving - mondta a kapitáň -, már közöltem önnel, hoǧ a veštegzár rendelkezések šigorú büntetés terhe mellett előírják a halottak azonnali eltemetését, tekintet nélkül az áldozat rangjára, társadalmi hejzetére és hozzátartozóira.
- Ezt már említette, kapitáň úr.
- Igazán sajnálom. Az érkező orvosi bizottság šámára fontos lenne a halott boncolása, és még erre sem lehetünk tekintettel.
- Elismerem. De most sürgöňöztem Šingapurba, az amerikai követségre. Ezt felelték.
Átadott eǧ sürgöňt.
A Honolulu-Star kapitáňának: Robin segéjhajó órákon belül érkezik. Temetéssel várni. Ha az egéšségüǧi biztos nem ellenzi, állítólagos Mr. Gouldot, aki Fernandez di St. Antonio régens herceggel azonos, ólmozott koporsóban a hajón tarthatják.
Millon kapitáň,
U.S.A. tengeréšeti attasé
- Akkor rendben van - mondta a kapitáň, és žebre ǧűrte a táviratot. - José pincér! Öltöztesse fel a halottat. Puskát küldök magának, és további utasításig őrt áll a kabin előtt.
Futólag köšönt Mr. Irvingnek, és elment. Čendben álltak eǧ ideig.
- Maga... hiši, erős kezű idegen, hoǧ Fernandez régensherceg, a nevelőaťám, járváň áldozata lett?
- Hát... nem vaǧok orvos...
- Maga most már sok mindent tud. Bizalmunkba fogadjuk. Megengedem, hoǧ őšintén közölje gondolatait, jóember...
- Akkor megmondom: šerintem ninč járváň. Hištérikus mindenki a hajón.
- Šerintem is hištéria az egéš! Ǧáva polgárok vaklármája. De íme, a régens, ki Isten keǧelméből nevelőaťám, most meghalt.
Hallgattak. Naǧ loččanással eǧ madár épp a hajó mellett čapott le a vízre, és eǧ ezüstös, vergődő halat ragadott fel a magasba. Néháň siráj rikoltozva követte.
- Ön... uralkodó, Mr. Irving?
- Nem hejes, ha kérdést intéz hozzám. Ezt már a múltkor akartam mondani.
- Ha šabad kérdeznem, miért?
- Menjen békével, jóember, és teljesítse a kötelességét. Nem šerettem a nevelőmet, aki Isten keǧelméből régens volt, de megtettem mindent, ami megóvhatja attól, hoǧ méltóságához nem illő módon temessék.
Közben, trópusi módon, hirtelen este lett.
- Halló! Itt a feǧver - kiáltotta mešširől eǧ matróz, azután letette a puskát és elsietett.
- Maga most öltöztesse fel a halottat. Később még bešélgetünk. Abban a kabinban lakom, a sor vége előtt. Néhai nevelőaťám, Fernandez régens herceg körül teljesített jó šolgálataiért jutalmazni kívánom...
- Kičoda ön?... - hebegte Jimmy.
- Šeméjemhez kérdést intézni čúf vétség a šokások és a jó modor ellen. Ezt hát mellőzzük...
És ment. Anǧali ǧerekarcán semmi gőg, és mégis felette állt mindig azoknak, akikhez šólt. Beňitott távolabb a kabinjába.
Jimmy a kabin mellé támaštotta a feǧverét. A néptelen fedélzeten zizegve futott át az éledő monšun, megrázta a köteleket, és eǧ naǧ újságlapot vonšolt magával lomhán, meg-megpihenve. A tintašínű éjšakai meňňbolt látšólag šokatlanul alačoňan borult ma a tenger fölé.
Mint gőzfal állt a sújos, párás levegő. Koromsötét, forró éjšaka volt, és ojkor átbúgott a hajón izzó áramlásával a fokonként érkező monšun első ciklusa...
A halott pižamában feküdt. Čakuǧan ott volt mellette a šép, antik művű, dupla fedelű žebóra. Különös ötvösmunka díšítette, és a hátlapján időálló, égetett zománcból valamijen címer. Uǧanez a címer látšott a pečétǧűrűn és a cigarettašelencén.
A tetem terméšetes hejzetben feküdt. Az arca ňugodt volt, čak kissé sárga, úǧhoǧ šinte eǧbeolvadt a šalmašínű angol bajuššal. Az ópiumtól halt meg? Kivett a šekréňből eǧ kabátot, a kazettából a kitüntetéseket.
...Kint erősödött a šél. A šomšédos fürdőšobából tompa zaj hallatšott. Fülig Jimmy felnéz. Mi...? Az ördögbe! Tán ǧengék az idegei...? A kabinlámpa čikorogva lengett. Kissé nehéz öltöztetni Mr. Gouldot, mert lassan beállt a hullamerevség állapota. A pillanatňi šélčendben jól hallatšik az óra keťegése...
Zuhanás, robaj!
Fülig Jimmy kiugrik az ajtón. Senki. A kabinfojosó üres. A világítást fojtottá teši a kezdődő köd... A sötét fedélzeten neštelen árňak mozognak. Jól tudja, hoǧ a šél lenget mindenfélét... A ňugtalan tenger harsog, és a megújuló monšun néháň hatalmas čeppet vág az arcába... Ott, a forduló méj homájában... mintha valaki járna... De nem... Bizoňára az eǧik mentőčónak elšabadult poňvája. Az iménti robaj okát is meglátta. A puska a földön feküdt. Eldöntötte a šélroham...
Viššament, és tovább öltöztette a halottat. A nadrág dolgában sokáig habozott, végül úǧ emlékezett, hoǧ naǧurak fekete kabáthoz kockás lovaglónadrágot šoktak hordani. Šerenče, ha az ember látott már eǧet s mást életében.
Sújos, gépfeǧveršerű koppanással lezuhant a zápor.
Čörömpölés!
A šél bevágja a kerek šellőztetőablakot, és amíg Jimmy riadtan felnéz, az áǧon fekvő tetem feje lebillen, majd maga után rántja a testet, és eǧ puffanással a padlóra hullik, különös pózban, mint eǧ arcon fekvő, élő ember, aki kúšás közben meglapul kissé.
Hoǧ az a...!
Fülig Jimmy nem ismeri a félelmet, de ez mégis kissé idegesítő. Fel akarja emelni néhai Mr. Gouldot. Közben a halottnak tarkójáig čúšik a pižama, és...
És hátrahőköl...
A mindenségit! Hát ez...
A halott feltakart hátán, bal oldalon, a lapocka alatt naǧ, fekete gomb. Igen...
Eǧ gomb!
Nézi... megmozdítja. Azután mindent tud.
Mr. Gouldot megölték! Ő ölte meg, tudtán és akaratán kívül. Az ópiummal! Mert čak igen méjen alvó emberrel lehet megtenni, hoǧ hátulról a šívébe šúrnak eǧ tűt. Ojasfélét, amijennel idősebb hölǧek a kalapjukat tűzik a konťukhoz. A kalaptű gombját rášorították a sebre, és hátára fektették az áldozatot, nehoǧ kifojjon a pici sebből a vér. A tű nem döfte át elöl a mellkast, de a šívbe hatolva azonnal megölte az alvó Mr. Gouldot.
Eǧ šélroham dobpergésével végigfut a zápor a kajütsoron.
Ǧilkosság!
Jelenteni kellene a kapitáňnak... De akkor... Vižgálat. Ki a ǧanús elsősorban? Ő, aki hamis írásokkal tartózkodik itt. És ha a šállásmester vall...! Ha čak aňňi derül ki, hoǧ ópiumot adott az utasoknak... Az is tíz év!
Nem. Úšša meg a ǧilkos gazember büntetlenül. Neki vaj van a fején, nem sétálhat a napon... Ǧerünk, ǧerünk.
Čak ez az átkozott šél ne vonítana be azzal a furča, méj búgással. És elhordja a papírokat az aštalról.
Kihúzza a halottból a tűt. Most már nem vérzik. Apró, vörös folt maradt utána. Ǧorsan felöltöztette. Eǧ váratlan hullámtól megdőlt a hajó, a tetem lezuhant, elsodorta Jimmy lábát, eǧütt gurultak a kabin sarkáig. A sújos, merev testet alig bírta lerázni magáról.
Most čakuǧan jár valaki a kabin előtt. Čörömpölés. Az illető belerúgott a földön fekvő puskába!
Jimmy lihegve felállt, megnézte magát a tükörben. Kissé sápadt volt. Az ördögbe is, sohasem tudta, hoǧ hištéria is létezik a világon.
Az eső nem eňhítette a forróságot, sőt alačoňabbra verte a párákat, és a kabinban megšorult levegő még fülledtebb volt.
A fojosóról ismét halk reččenések hallatšottak. Az ajtóhoz ugrott, és kinézett a fojosóra.
Valóságos zuhaňňal fröčkölte šembe a zápor. A šél šinte viššaňomta, és a kilinčet vadul kitépte a kezéből, úǧhoǧ az ajtó čattanva kitárult. A rögtönzött orkán tölčérben sodorta a papírholmikat a kajütablak felé, lerántotta az aštalterítőt, és néháň tárǧ čörömpölve a földre zuhant.
Behúzta maga mögött az ajtót, és kilépett. Sötét, és a šél zúg. A fordulónál, Mr. Irving kabinajtaján kišűrődő féňben árňat látott elsuhanni... Ez ott állt a kajüt előtt! Eǧ másodperc alatt bőrig ázott, amíg a sújos ködben végigsietett a fojosón. A šél futtában a falhoz vagdosta. Kopogott Irving ajtaján.
- Ki az?
- José.
- Tessék!
Beňitott. A fiú az aštalnál ült, teát főzött, és olvasott.
- Felség, okom van rá, hoǧ megkérjem: zárja be az ajtót ma éjšaka.
- Uǧan! Ez ojasfajta tréfa, mint a ragáj.
- Naǧon hejes. De miután ennek a tréfának már halálos áldozata is van, illik komojan venni.
- Nem bešélne világosabban?
- Sajnos nem tehetem, de ameňňiben čakuǧan megkedvelt, és elhiši, hoǧ én is šeretem önt, akkor zárja be az ajtaját, és ha bárki kopogtat, tartsa kézben a pištoját, mielőtt bebočátja.
- Ninč pištojom.
- Tessék.
Eǧ jókora önműködő revolvert tett ki az aštalra.
- Ezt a sróffejet tolja el a hüvejkujjával, egéš köňňedén, és akkor ňomban lőhet. Az ajtót tartsa zárva.
Mr. Irving čillogó šemmel fogta meg a pištojt, mint ǧermek, ha régen áhított holmihoz jut, amit čak felnőttek hašnálnak.
Kilépett a fülkéből. Hallotta, amint Mr. Irving ráfordítja a kulčot. Viššafelé sietett. Mr. Gould kabinajtaja, ezt mešširől látta, ňitva volt, és a világosság šéles sávban hullott ki a fedélzetre.
...Most kilép a halott ember fülkéjéből a kapitáň, és bečukja az ajtót. A másodpercňi világosságban tištán látni, ahoǧ gumiköpeňének magas gallérját elöl öššefogja, hoǧ a šél ne čapkodja az arcába a vizet. Sapkájának ellenzője utolsót čillan a kajüt féňében, és keméň lépteivel elindul. Bizoňára azért járt a kabinban, hoǧ őt ellenőrizze.
Utánasiet. A fordulónál eltűnik a kapitáň a sötétben. Jimmy nem követi, eǧenesen továbbmeǧ a fedélzet iráňába. De eǧ másodperc múlva dermedten megáll.
A kapitáň ott pipázik a hídon, mozdulatlanul, köpeňe gallérját öššefogva.
Most látta az ellenkező iráňban eltávolodni!
A kísértet volt! Akit a šállásmester említett...
A ǧilkos!
Futva iǧekšik višša. A sötét fedélzet síkos pallóján kétšer is felbukik. Eǧ kötélčomón átzuhanva megüti a térdét, de nem törődik vele. A fel-feltámadó šél üvöltve rohan šembe... Rečegés, ňikorgás... Most újra megpillantja a kísértetet... Eǧ lámpa gőzudvaros világa megčillan a kapitáňi sapka ellenzőjén. Az arcát nem látja az öššefogott, magas gallér miatt. Čak itt lenne a revolvere... Minden erejét öššešedve rohan Fülig Jimmy, šél ellen, a kísértet után. Ő is a fordulóhoz ér... Ugrik!
Hatalmas čapással eǧ léc zuhan az arcára. Kábultan hátrabukik a fedélzeten megǧülemlett tóčák közé.
Percekig tart, amíg tántorogva feláll. A šél šinte feldönti, aňňira elǧengült az ütéstől. Lanǧosan fojik az orra vére. Kéňtelen viššatérni Mr. Gould kabinjába, hoǧ befejezze az öltöztetést. A kísértetet elšalaštotta. Mindeǧ. Siessünk...
Hohó! Most megvaǧ!
Ismét meglátta a kísértetet az elsőoštájú fojosón! Éppen kilép a halott Mr. Gould ajtaján, és elindul, arca előtt öššefogva a köpeň gallérját, sapkaellenzőjén megčillan a féň... Eǧenesen, ňugodtan halad. Fülig Jimmy utánaveti magát. Beéri... kezében meglendül a rövid vasbot...
A kísértet most viššafordul.
Čak aňňi ideje marad, hoǧ lefékezze a čapást.
A kapitáň áll előtte. De az igazi!
Már nem fogja a köpeňgallért. Nedves, markáns arca fedetlenül látšik. Nézi a lihegve megtorpanó, vértől močkos embert.
- Ön elhaǧta a šolgálati hejét!
Jimmy nem bírt šólni. Kifulladt.
- Hol volt?! Mi?! Ki verte öšše magát? Feleljen!
- Kapi... kapitáň úr... eǧ kísért... eǧ ember az ön ruhájában... járkál...
- Mit mesél?
- Mialatt... ön a hídon állt... valaki... uǧanojan ember, mint ön... kapitáňi sapkában... itt járkált... futottam... utána, felbuktam... leütött... A šállásmesternek nem hittem... ő... már látta... a kísértetet...!
A kapitáň elgondolkozva nézett valahová a sötétbe, a hajó korlátja felett, mintha látna valamit ott a záportól harsogó, koromšínű, büdös, nehéz indiai éjšakában.
Azután kihúzta a kezét a köpeňe žebéből. Pištoj volt benne. Újabban íǧ hordta, a külső žebben.
- Nézze, barátom - mondta šelíden. - Előírás šerint, aki magatartásával pánikot kelt a hajón, azt kötelességem ňomban lelőni. Fiǧelmeztetem, hoǧ én igen alapos ember vaǧok, ha arról van šó, hoǧ eljárásom šabájšerű leǧen. Ezt mondja meg a šállásmesternek is. - Indulni akart, de viššafordult. - A tetemet mégisčak varrja lepedőbe. Teǧen a lábához eǧ kockašenet, kösse valami deškára, azután hívjon. Fél? A Šingapuri sürgöň ellenére vízbe dobjuk, mert ebben a fešült hangulatban nem vállalhatom a felelősséget azért, hoǧ az utasok tudtával eǧ halott leǧen a hajón.
A kapitáň elment. Léptei naǧokat loččantak a fedélzet tóčáiban, eǧre távolodva. Fülig Jimmy viššatért a halotthoz, és nem sokat teketóriázott. Bevarrta a lepedőbe, ahoǧ ez már a hajón šokás.
A šél kiňitotta, majd újra bečapta a törött šellőztetőablak keretét. A felső kajütáǧból leesett eǧ párna. Kétáǧas kabint bérelt Mr. Gould. Eǧedül utazott, de a kétšeméjes fülke tágasabb, kéňelmesebb.
A naǧ, lusta hullámoktól lassan megdőlő hajó ňikorgott, rečegett... Ǧerünk ǧorsan! Kissé ideges volt, pedig ijesmi eddig ritkán történt vele. Tán ez a halott?
Uǧan! Ǧerünk azzal a lepedővel! Varrt...
...Úǧ feküdt ott a halott, mint bizoňos šínjátékokban a sírból megjelenő šellem. A fehér lepedőn kereštül kirajzolódott felpúposodó mellkasa, hátrabukott kopoňája, és látšott a lábfej merőleges körvonala.
Čak ǧorsan vízbe vele! Itt most eǧ ǧilkossági üǧ sok ártatlan ember ňakát törheti. A šállásmester, Piškos Fred és ő is hoššú időre börtönbe kerülnek; kivételesen ártatlanul.
A vízbe veled, roppant ember, és leǧen a fenék titka eǧ gaztett. Nem az első és nem a šázezredik eset az óceánon. Vajon kinek álltál útjában?
És füťöréšett magában, mert alapjában véve keméň fiú volt ez a Fülig Jimmy. A fürdőšobába ment, és felšedte azt a ráčos, hoššú lécet, ami a kád előtt van. A kabinból hangos robaj és čörömpölés veri fel a čendet. Eǧ pillanatra megdöbben, azután viššarohan...
Semmi!
A halott odábbgurult a padlón eǧ hullámzás következtében, és elsodorta az aštalt.
- Ňughass, öregem, most már, amíg elintézlek - intette néhai Mr. Gouldot, és közben az áǧǧal šemben a tükörben megnézte magát.
Na! Lehetne jobb šínben is.
Rákötötte a halottat a keskeň favázra. Čúf látváň, az bizoňos.
- Most maradj šép ňugodtan, a báči elmeǧ, és eǧ kis šenet hoz a lábadhoz. Legalább nem gurigázol ide-oda addig sem, amíg a vízbe dobunk.
De a halott šépen odagurult lécestől eǧütt a fürdőšobához, azután eǧ újabb dőléstől nekišánkózott az ajtónak, mint valami faltörő kos.
- Hé! Ňughass már! Azonnal kapš nehezéket!
És ǧorsan elugrott, mielőtt a viššazúduló halott leüthette volna a lábáról. Mr. Gould teteme a hullámzás šerint változtatta hejzetét. A hajó ojan merőleges síkban dőlt az oldalára, hoǧ a ňirkos palló čúšdának is beillett.
- Na várj! Még most sem ňughatš?
Kiňitotta az ajtót, és kezében fogva a kilinčet, körülnézett a küšöbről.
Két órára járt. A légáramlás eňhébben fújt, és alig esett. Talán čak a hajó vas alkatréšein megǧülemlett vizet hordta a čökkenő erejű šél. Mr. Irving kabinjából még világosság šüremlett ki, és... Ott állt előtte a kapitáň!
Vaǧ a kísértet!
Elengedte a kilinčet, és rohant. De a šél a šabadjára maradt ajtót kivágta, s a zajra a kapitáň (vaǧ a kísértet?), anélkül hoǧ megfordult volna, elsietett.
Šokása šerint orra alatt öššefogta a köpeň gallérját.
Jimmy utána...
Eǧ sötét fordulónál elérte, és már ňúlt is a belső žebe felé, hoǧ főbe kólintsa a šellemet, amikor az megfordult.
- Na mi az?
Ismét az igazi kapitáň volt.
- Šé... šénért meǧek, hoǧ nehezék leǧen a matróztemetéshez, és láttam, hoǧ Mr. Irving kabinja előtt...
- Igen. Benéztem. Okom van rá, hoǧ viǧázzak erre a fiúra. Nem mindennapi utas. Na, hozza a šenet, hoǧ hajnal előtt végezzünk...
Jimmy sietett. Elérte a šénraktárhoz vezető lépčőlejárót. Itt véletlenül jobbra nézett.
...Mešše, a hajótat felé, a tenger gőzölgő, ňirkos fáťlán át látta elsuhanni a kapitáňt. A másikat! A kísértetet.
Az igazi kapitáň közben az ellenkező iráňban haladt tovább a fordulónál, ahol az imént bešélgettek.
Eǧ másodpercig eǧšerre látta a két kapitáňt.
A šél sivítva rohant el a hajó mentén. És a tenger morajlott, elvešő, megújuló sustorgással.
Sietett a šénért... Čak ǧorsan, ǧorsan! Nem törődni semmivel. El a halottal, el erről a hajóról... A fordulónál kétfelé ágazott a lépčő. Hirtelen ötlettől indíttatva bal felé ment le. A poǧǧášraktárba.
Piškos Fred, a kapitáň!
Ha valaki, akkor ő segíthet a rengeteg ešével. Annak ninčen idege. Vaǧ ha igen, hát drótból van. Odament a naǧ ládához és kopogott.
- Kapitáň, ébredjen!
- Mit akarš? - dörmögte eǧ boššús hang. - Tedd le a reggelit, és eredj!
- Jöjjön ki... Baj történt...!
- Nem hoztál rumot? Akkor viššaméǧ. Ijen šállásmestert még nem láttam!
- Itt Fülig Jimmy bešél. Jöjjön ki Freddy báťám.
- Te vaǧ az?... Mit kódorogš erre éjšaka? Nem šeretném, ha azalatt eltűnne valami a raktárból, amíg itt vaǧok.
Azért kimášott a „művéšbejáróján”.
- Na mi van?
- Halott, kísértet, ǧilkosság!
- Ezért keltettél fel?
- Hallgasson meg. Azt hišem, šükségem van magára. Tudja jól, hoǧ nem sok embernek mondtam még ezt. Most se félek, čak magának ott az a rengeteg eše...
- Sokat ločogš. Mi van?
- Megölték Mr. Gouldot.
- És ha valakit megölnek, azért mindjárt ijen hűhót kell činálni!
- A hajón senki sem tudja, hoǧ ǧilkosság történt. Alig látšik a šúrás. Tűvel történt.
- És perše vízbe dobták a veštegzár intézkedések šerint.
- Nem. Eǧ köjökkel volt, aki úǧ bešél, mint valami kiráj. És sürgöňzött Šingapurba, hoǧ ne temessék azonnal a nevelőjét. Naǧ úr lehet, mert haladékot adtak a temetésre, amit még nem értem meg veštegzárban.
- Mi a neve?
- Mr. Irving. De ez nem az igazi. Híres uralkodó lehet, šerintem. Ő sem élne, azt hišem, ha nem vaǧok ott.
Elmondta, amit látott. A kalaptűšúrást és a két kapitáň üǧét is, apróra.
- A šállásmester is látta, de amikor elmondta, azt feleltem neki, hoǧ réšeges hüje, aki ijent mesél. De mégis... Rejtéjes...
- Igazad van.
- Uǧe?
- Feltétlenül! Šerintem is réšeges hüje, aki ijent mesél.
- Nem hiši...
- Mit akarš? Rendőr lettél, aki ǧilkost üldöz? Ne üsd más dolgába az orrodat, ha ninč semmi közöd hozzá...
Jimmy gondolkozott.
- Mondja, Kapitáň, ezt most komojan kérdezem: vannak kísértetek?
Piškos Fred két hoššú, ǧökéršerű valamit sodort a šakállából.
- Előfordultak ojkor - mondta óvatosan.
- Ide hallgasson. Freddy báťám... Sötét, viharos éjjel van. A monšun hozza a keleti partok felől a ködöt. A kuťa sem törődik magával. Jöjjön fel...
- Azt nem. Utas vaǧok, minek ártsam magamat a matrózok dolgába...
- De hát... ha ez a kísértet ǧilkos...?
- Nem zavarok senkit a ǧilkolásban, mert én is megkívánom, hoǧ ijenkor békén haǧjanak.
- Van még ötven dollárom. Magának adom.
- Az más. Na eredj.
És elindultak. A kereštfojosónál Jimmynek ešébe jutott, hoǧ šénért kell mennie a raktárba.
- Várjon addig itt, kapitáň - súgta Frednek, és lement a másik lépčőn.
Vaksötét volt a fenékben, čak tapogatózva jutott előre. Zajt hallott.
- Van itt valaki?! - kiáltotta.
- Ki az? - kérdezte eǧ ǧerekhang. Peters fűtőmester kisfia lehetett čak.
- Hol az apád? - kérdezte Jimmy.
- A kazánházban.
- Nem ott dolgozik!
- Most igen.
- Miért?
- Hutchins, a fűtő megölte magát.
Tessék? Hoǧ ő megölte magát? Erről neki is tudni kellene!
- Mit bešélš?
- A fűtő eltűnt. Mindenfelé keresték. Azt mondják, ámokfutása volt. Ijenkor šokásos vízbe ugrani. Az apám dolgozik most hejette a kazánnál.
Íǧ már érthető. A fűtő nem jelentkezett, a hajón sem találták, világos, hoǧ a tengerbe vetette magát.
- Te mit činálš itt?
- Várom apámat, és félek a kísértettől, mert az is van nekünk a hajón...
Na, ezt a kapitáňnak kéne hallani.
Néháň hatalmas šénkoloncot žákba rakott, és sietett. Fredet már nem találta a lépčőfojosón. Előrement? Vaǧ čak kičalta tőle az ötven dollárt, és viššatért a ládájához? Azt čak nem tette, ha van lelke?
De van neki ijesmi?
Vaksötét volt. Az eső elállt, de fehér, fáťolšerű párák ňújtóztak a levegőben, és a tenger sós moslékšaga vastagon nehezedett a hajóra.
Amikor elhaladt a fiú kajütje előtt, látta, hoǧ még mindig világos van benn. Az ablak vékoň függöňén kereštül benézett. Mr. Irving elaludt a köňv felett kezében a revolvere. Továbbsietett. Néhai Mr. Gould kabinjában is égett a villaň. A ňitott ajtón át šép, sárga sáv veǧült az esőtől síkos, féňes fedélzetpallóra.
Fülig Jimmy úǧ állt meg a küšöbön, mint akit főbe čaptak!
A halott eltűnt!
Üres a kajüt!
Mi ez... Elvitték Mr. Gould tetemét?... Nem jutott ešébe semmi, nem tudta, hoǧ mit teǧen... Čak állt.
Kísértethajó...! Ostobaság...
Kissé hideg ňomás feküdt a šívén, megňalta a šája šélét, de nem futott el, nem rémült meg...
Éšnél léǧ, Jimmy... Itt valami különös, titokzatos üǧ boňolódik az éjšakában. Jelenteni fogja a kapitáňnak.
Rövid šélroham búgott át a fedélzet vaššerelvéňein, és megzörgette a čigákat. Iještő, hatalmas čattanással bevágta a mištikus kabin ajtaját. Jimmy elindult. A lassú hullámverésben állandó ingásokkal méjült, dőlt a hajó minden iráňban. Másodpercenként čúšdává ferdült a jobbra-balra emelkedő, síkos fedélzet.
A kapitáň a hídon állt és pipázott. Úǧ látšott, hoǧ ez az ember sohasem alšik.
- Kapitáň úr!
- Nos?
- A halott...
- Elkéšült vele?
- Eltűnt!
- Hoǧ az a...!
Lesietett a hajóhídról.
- Amíg šénért mentem, hoǧ nehezéket hozzak, addig ňoma vešett a tetemnek.
- Viǧázz! - šišegte a kapitáň - itt nem leš kísértethajó-legenda... Érted?!
- Igazán nem tehetek róla...
- Ǧere!
A Honolulu-Star eǧre erősebben dőlt a šapora hullámzásban. Ahoǧ kiértek a fedélközbe, rémülten álltak meg. Vérfaǧaštó, rekedt férfisikoj hasított bele az éjšakába.
Eǧ másodpercre megdermedtek.
Azután a kapitáň revolvert rántott, és elindult a sétafedélzet sötét háttere felé.
Eǧ tántorgó alak bontakozott ki. És lassan közeledett a homájosan pislogó lámpák felé...
- Állj! Ki vaǧ?!
- Aha... šá... há... lá... hás... mester...
Nem bírta fojtatni... Vacogott a foga. Ojan volt, mint aki megtébojodott. A šeme kimeredt, arca krétafehér és egéš testében rešketett.
- Bešéljen! Maga kiáltott?
- Az... a... halott... ott... - moťogta, és a sötét felé mutatott.
A kapitáň elšántan indult a jelzett iráňba. A hajó lesüjjedt eǧ újabb hullámtól. Tompa dübörgés hallatšott eǧre hangosabban. Valami sebesen gurult, és leütötte a kapitáňt a lábáról, hoǧ haňatt zuhant. A pištoj elsült. A kihalt fedélzeten áǧúlövésnek hatott.
Senki sem mozdult. Pedig a šállásmester sikoját, majd a revolverlövést hallani kellett mindenütt. De az emberek magukra zárták az ajtót, és imádkoztak. A šállásmester még évek múlva is rángatta az eǧik vállát, ha ezt az éjšakát említették.
- Barmok! - üvöltötte magánkívül a kapitáň, és lerázta a lécre kötött tetemet magáról. Mert Mr. Gould holtteste gurult ide-oda, ašerint, hoǧ merre lejtősödött a hullámverésben imbojgó óceánjáró tükörsima, čúšós fedélzete. Éppen čúšni kezdett.
- Fogja meg!... Fogja meg, a mindenségit!...
De már késő volt. A lepedőbe varrt tetem elgurult, és hatalmas puffanással nekičapódott a lépčőkorlátnak.
A šállásmester mint az őrült meredt utána. De Jimmy már értett mindent. Űzőbe vette néhai Mr. Gouldot, és mielőtt még a fedélköz lejáratába zuhanhatott volna, lefülelte.
- Maga az oka! - šišegte a kapitáň.
- Elismerem - bólintott Fülig Jimmy. - Ňitva haǧtam az ajtót, és ahoǧ a hajó dőlt, Mr. Gould kigurult a kabinból a fedélzetre. Azután öšševišša čúškált.
- És maga miért ordított? - förmedt a šállásmesterre.
A šállásmester kissé felešmélt.
- Én mentem... valaki után... uǧanis a hajón kísér...
- Nem értem - mondta a kapitáň, és elővette a revolverét. Fülig Jimmy ǧorsan befejezte a šállásmester megkezdett šavait:
- A hajón kísérni kell minden utast a sötétben...
- Mi?... Igen... Šóval kísértem eǧ utast akit nem láthattam. Erre dübörgés, valami ledönt a lábamról... zuhanok... És azután eǧ halott fekšik mellettem...
- Jó, jó!... Elég! A többit tudjuk! José! Hozott šenet?
- Igen.
- Hát ǧerünk! Be vele! Ǧorsan!
...Az ég fehéredő alján sebesen gomojgó, áttetšő, gőzšerű felhőket világított meg a derengés első, halováň árňalata. A kapitáň levette a sapkáját, és Jimmy a korlátra emelte a deškára kötött Mr. Gouldot. A šállásmester nem ňúlt volna eǧ világért sem a halotthoz.
Ő is imádkozott. Közben éšrevette, hoǧ felfeslett a varrás, és majdnem köňökig kilóg a halott keze a lepedő alól. Sárgáskékes, hajlott ujjú kéz volt.
Jimmy viššatolta a lepel mögé, kezében volt eǧ másodpercig a halott néháň ujja.
Az ima véget ért, a kapitáň kereštet vetett.
- Az Úr leǧen irgalmas hozzá!... Erešše el!
A léc lesiklott a korlátról. A kéz, mintha a halott intene, ismét kilendült zuhanás közben a lepedő alól, köňékig... Eǧ čobbanás!
- Jeǧezzék meg - fordult feléjük a kapitáň -, aki az éjšakai eseméňekről bešél, azt lelövöm, mint a kuťát!
A šállásmester még mindig čak makogni tudott. Naǧon megviselte a história.
- Maga jöjjön velem - mondta a keméň, de emberséges kapitáň -, kap ópiumot, attól elalšik reggelig.
A šállásmester ijedten nézett Fülig Jimmyre. Ez lesütötte a šemét. A šállásmester válla ňugtalanul megrándult.
- Kéhé... rem... nem kell... ópi... um...
- Čend! Ha kialušša magát, talán elmúlik ez a vénaššoňos idegessége... Előre - kiáltotta a šigorú parančnok. És az ópiumosdobozból naǧ adag šódabikarbónát diktált bele.
A šállásmester reggelig ébren feküdt, és sűrűn čuklott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése