2.5 Rejtő Jenő: Piškos Fred, a kapitáň (Bíró ABC-vel)

De Fülig Jimmyt keméňebb fából faragták, mint a stewardot. Eǧéb hej híján viššatért Mr. Gould kabinjába, hoǧ aludjon. Piškos Fred ott ült az aštalnál, és vajas keňeret evett. Előtte mindenféle írás, amit a šekréňfiókból kotort elő. Amikor Fülig Jimmy belépett, hirtelen žebre ǧűrte az írásokat, eǧ címeres, sárga šarvasbőr tárcában.
- Feljöttem, és körülnéztem a hajón.
- Látott valamit?
Nem bírt felelni, mert akkora darab vajas keňeret dugott a šájába, hoǧ a fél arca kidagadt.
- Ühüm... - mondta végül.
- Bešéljen.
- Láttam a kapitáňt.
- Hol?!
- A hídon állt, és pipázott.
- Az az igazi kapitáň volt! A kísértetet nem látta?
- Azt is láttam. Veled bešélgetett a fedélzetközben.
- Az is az igazi volt!
- Akkor az ördög ismeri itt ki magát. Ez a Mr. Gould eǧáltalán nem ivott? - kérdezte, és körülnézett.
- Fiǧelmeztetem, kapitáň, naǧ baja lehet abból, ha itt találják, és éšreveši valaki, hoǧ Mr. Gould írásai hiáňoznak.
- Már megint aggódš értem. Meghat ez az állandó gondoskodás. Naǧon érdekes írásokat találtam itt.
- Adja ide azt a táskát! Revolvert ne veǧen elő, mert a késem ǧorsabb leš!
Ňitott kés fešült Fred hasának:

- Ǧerünk az írásokkal. Ha „üzlet” van bennük, akkor ketten lešünk hozzá.
Piškos Fred közömbösen nézett a késre és onnan Fülig Jimmyre.
- Nem šoktam társulni. Különben sem neked való üǧ. Éš kell hozzá.
- Azt hiši, ninč? Most például viššaad mindent. A kétezer dollárt, az ötven dollárt, a táskát írásokkal, a tükröt és a plakettet.
- Komojan akarod ezt?
- Igen. Különben hasba šúrom! Az ópiumos üǧre ninč bizoňíték. Elbánhatok eǧ ǧanús poťautassal. Mindenki jobban van, a megölt Mr. Gouldot vízbe dobtam... Nem árthat nekem a feljelentése... Ez eǧšer veštett, Freddy.
- Ez igaz, most föléňben vaǧ.
- Fordult a kocka.
- Belátom. Čakuǧan fordult a kocka.
- Az írásokat a táskával teǧe ki...
- Itt van.
Jimmy žebre tette az írásokat és a címeres šarvasbőr táskát.
- Itt van a kétezer dollár. Tessék. Itt a bőrtok, a fésű és a plakett.
- És Hutchins fűtő fizetése!
- Az is. Tessék, šázhetvenöt dollár.
- És ňolcvankét cent.
- Itt van... Elbántál velem. Fordult a kocka. Belátom.
Mindent odaadott, azután indult.
- Halló! És a šállásmesternek haǧjon békét. Élelmezze magát, ahoǧ tudja. Van elég sózott hal a hajón.
- Nem šeretem a halat.
- Majd lefoǧ legfeljebb.

Az öreg hátratolta a sapkáját, és ment. Jimmy kimerülten ült az áǧ šélén. Ezen öltöztette nemrég a vízbe dobott halottat. A felső áǧban aludjon? Mert aludni kell...
A šél felsírt, és rázta a köteleket. Fred léptei eltočogtak az éjšakában. Ismét čend, čak néha čikorgás, rečegés, ha a hajó megdől. A šemközti tükörből látta, hoǧ meňňire elňűtt az arca, ahoǧ ott ül Mr. Gould fekhejének šélén, az alsó áǧon.
A kísértethajó némán, elhaǧottan állt az óceánon, mintha čakuǧan nem lenne utasa. Mr. Gould legalább ötšáz méter méjségben pihen az išapban. A tenger itt naǧon méj...
A šemközti tükörben ismét meglátta magát. Hm... kissé sápadt és megviselt az arca. Aludni! Aludni!
Fülig Jimmy báǧadtan hajtotta le a fejét. Álmos volt. Az írásokat majd nappal olvassa. Most pihenni, pihenni... Hoǧ itt feküdt a halott?... Marhaság. Azért nem mášik fel a másik áǧba. Fáradt, és ettől van ez a bizoňtalan érzése...
Már le is feküdt volna, de a hajó aňňira megdőlt, hoǧ a fiatalember előrehajolt ültében... Most zajt hallott a feje felett, és mielőtt bármit is tehetett volna, a felső áǧból valaki a ňakába zuhant... Lovaglóülésben esett Jimmy tarkójára.
A támadás ojan váratlan volt, hoǧ nem mozdult. Ha a másik végezni akar vele, akkor úǧis hiába...
Néháň másodpercig ült előrehajolva. A lovagló ellenség išoňú sújjal nehezedett a tarkójára.

De furča... Miért nem teš semmit a támadó? Mit akar ez itt rajta... Čak ül a ňakán.
Kissé felnézett, anélkül hoǧ mozdulna. És elžibbadt a rémülettől.
A šemközti tükörben meglátta magát, amint előrehajolva ül az áǧ šélén, és a ňakán lovaglóhejzetben a halott Mr. Gould!
A rendjelek... a ňitott, féňtelen šem, sárga arc, šalmašín bajuš!
Eǧ másodpercig úǧ érezte, hoǧ megőrül! Azután nem törődött semmivel, naǧot kiáltva lerázta a tetemet, kiugrott a kajütből, és rohant.
Már šürke volt az ég, és a néma hajó körül hatalmas fregattmadarak keringtek.
A halott! A kezét fogta, sőt látta is, miközben a tengerbe repült... A hulla sárgás, kékült kezét... És most a ňakába ugrott!
Úǧ érezte, hoǧ jó lenne a tengerbe vetni magát. De hišen ott is a halott Mr. Gould várja...
Pánik volt a belsejében. Öššefüggéstelen šavakat šeretett volna üvölteni, ugrálni, nevetni és hörögni... Minden erejére šükség volt, hoǧ a megtébojodás határán viššatartsa magát az innenső parton, mert kišaladt a lába alól a dolgok közötti okšerű öššefüggés bizo­ňos­sága, és eǧ feneketlen méjségű šakadék šélén állt meg tántorogva.
Ninč tér és idő!
Rémülettől rázkódva rohant... felbukott... öšševerte magát, de nem pihent. Ninč ahhoz fog­ható rettegés, mint amikor eǧ emberben megrendül az érzékeibe vetett hite...
Néháň percig állt. Lihegve, šívére šorított kézzel. Eǧforma, tejšínű megvilágítással kife­héredett az ég. Viǧázat, Fülig Jimmy. Mutasd meg, hoǧ a megőrülésig nem adod fel a har­cot. Talán elaludt čak, és álmodta... De nem... Reškető kézzel eǧ cigarettára ǧújtott.
Lement eǧenesen a poǧǧášraktárba. Kopogtatott a láda „művéšbejáróján”.
- Kapitáň.
Čend.
- Hej! Kapitáň! Bújjon ki!
Čend.
Belerúgott a ládába, hoǧ čak úǧ zengett.
- Ki az? - kérdezte eǧ hűvös hang.
- Fülig Jimmy. Jöjjön ki.
Ňílt a „művéšbejáró” ajtaja, és megjelent a kapitáň.
- Mit akarš itt?
- Segítsen rajtam... Ha maga nem segít, akkor végem.
- Megint fordult a kocka?
- Ide hallgasson... Ha nem segít, akkor magának is baja lehet!
- Megható ez, hoǧ lépten-ňomon aggódš értem. Hát miről van šó?
- Mr. Gould, akit holtan a tengerbe dobtam, ismét itt van a hajón.
- Hm... Šívós ember.
- Nem... érti?!... Megőrülök!
- Ezzel inkább orvoshoz menj... Mijen éhes vaǧok... Perše ma már ninč reggeli. A koc­ka... hm...
- Freddy báťám... lehet az, hoǧ... halottak viššajárnak?
- Ha kirabolják őket.
Fülig Jimmy elsápadt.
- Čak eǧ... címeres... óra... és ǧűrű... volt... az aštalon...
- Azért jött višša. Add ide az órát és a ǧűrűt.
- Magához nem jön?
- Jön, de én nem félek tőle. Hát tedd čak ki šépen az órát, a ǧűrűt meg a cigarettatárcát. Mert azt is ellopták.
Jimmy šomorúan átadta a halott holmiját. Nem bánta. Šüksége van a kapitáňra.
- És most mit činálunk, mert... a halott ott van a kajütben...
- Az a jó benne, hoǧ ott van. Most šépen tedd ide a kétezer dollárt, a šázhetvenöt dollár ňolcvankét centet, a tükröt, a fésűt, a plakettet, mert ha itt a halott, akkor van bizoňíték elle­ned a boncolásnál. Ópium az látšik ojankor, és feljelenthetlek a kapitáňnál. Fordult a koc­ka.
Jimmy engedelmesen lerakott mindent.
- És most?... Most... mégisčak tenni kell valamit.
- Úǧ van. Most enni fogok. Első oštájú lunchöt olaš vörösborral.
- ...koňha még ninč... ňitva...
- Šép rend. Eǧ luxusgőzösön.
Az óriási nadrág különböző žebeiben eltűnt minden: pénz, plakett, valamint a ǧűrű és az óra.
- Šóval mit akarš?
- Menjen fel... és... dobja Mr. Gouldot a vízbe.
- Megtešem, fiam, de úǧ látšik, hoǧ az ijesmi nem árt neki... Eďett halott.
- Mondja, hoǧ történhetett?... Meg kell őrülni... A... tenger fenekéről viššajött...
- Šép teljesítméň.
- Köňörgöm, maǧarázza meg... Maga naǧon okos... Mit gondol?... Lehetséges az, hoǧ eǧ megölt ember viššatérjen?!
- Ha nem én öltem meg, akkor lehetséges... Mert azok közül még eǧ sem tért višša...
A sapka a vakarástól előresiklott, hoǧ ellenzője az orrheǧéig ért.
- Na most ǧerünk. Megnézem azt a máškáló halottat.
...A fedélzeten még minden čendes volt. Néǧ óra lehetett. Az időjárás eňhült. A vörösödő, világošöld ég alatt mint eǧ keskeň tusčík húzódott a távoli part sötét vonala.