Jimmy a kabin közelébe sem mert menni. Félt!
Igen! Ő most fél! Ǧáva! Elismeri.
De nem embertől.
Mešširől fiǧelte, amint Fred kizárja azt az ajtót. Eǧ perc múltán megjelent. Mintha valami óriási čečemőt hozna a két karján, lepedőbe čavarva. A fehér vášon végig befedte Piškos Fred terhét. Lábtól és fejtől kissé lečüngött a halotti lepel. Nem varrta rá, čak letakarta vele.
Azután átemeli a korláton... elerešti... čend...
Tompa, távoli loččanás...
Uǧanezt a loččanást ma már hallotta eǧšer... Vajon megérti-e valaha a šörňű rejtéjt?
Fred lépett hozzá. Šőrös állkapčai ütemesen mozogtak, amint a bagót rágta, és ujjaival fésű módján végigšántott šeňňes, őš šakállán.
- Bedobta?
- Be. Ijenkor illendő utánahinteni a halottnak valami keǧeleti tárǧat.
- És dobott valamit?
- Eǧ bőrtokos fésűt és tükröt. De hát ez nem sokat ér.
Jimmy šeme vadul megvillant.
- A tükröm! Nézze, Fred! Most elég volt! Megint čak ninč bizoňíték, fordult a kocka. A halott a tengerben van...
Fred leǧintett.
- Ez viššajön... Kisportolt ember!
Igen! Ő most fél! Ǧáva! Elismeri.
De nem embertől.
Mešširől fiǧelte, amint Fred kizárja azt az ajtót. Eǧ perc múltán megjelent. Mintha valami óriási čečemőt hozna a két karján, lepedőbe čavarva. A fehér vášon végig befedte Piškos Fred terhét. Lábtól és fejtől kissé lečüngött a halotti lepel. Nem varrta rá, čak letakarta vele.
Azután átemeli a korláton... elerešti... čend...
Tompa, távoli loččanás...
Uǧanezt a loččanást ma már hallotta eǧšer... Vajon megérti-e valaha a šörňű rejtéjt?
Fred lépett hozzá. Šőrös állkapčai ütemesen mozogtak, amint a bagót rágta, és ujjaival fésű módján végigšántott šeňňes, őš šakállán.
- Bedobta?
- Be. Ijenkor illendő utánahinteni a halottnak valami keǧeleti tárǧat.
- És dobott valamit?
- Eǧ bőrtokos fésűt és tükröt. De hát ez nem sokat ér.
Jimmy šeme vadul megvillant.
- A tükröm! Nézze, Fred! Most elég volt! Megint čak ninč bizoňíték, fordult a kocka. A halott a tengerben van...
Fred leǧintett.
- Ez viššajön... Kisportolt ember!
Roppant nadrágján rántott eǧet, és elkačázott čámpás, tempós lépteivel. Fülig Jimmy nem šólt semmit. Igaz. Hátha viššajön ez a Mr. Gould.
Reggel megérkezett a segéjhajó. Ezek mindenre elkéšültek. Eǧ oštag feǧveres egéšségüǧi katona, eďett idegzetű emberek, kéšen arra, hoǧ félőrültek és betegek között jajvešékelő embereket találnak a hajón. Az orvosok, még mielőtt čónakba šálltak volna, búváršerű izolálóruhát vettek fel, hasonlóan öltöztek az ápolók. Eǧ šázados is velük jött, de ez nem vett magára semmit. Régi katonaorvos volt.
Az egéšségüǧi katonák villámǧorsan felsorakoztak a korlát mellett. A néma fedélzet láttán tištában voltak a hejzet šörňűségével: itt már alig akad élő ember a hajón. A búvárok vezetője hátratolta fehér ǧolčból kéšült čukjáját, és a šázados társaságában a kapitáňhoz ment.
- Palmerston tanár!
- Mellwill šázados, egéšségüǧi kormáňbiztos.
- Wirth kapitáň! - mutatkozott be a Honolulu-Star parančnoka.
- Az orvos meghalt? - kérdezte Palmerston tanár.
- Alšik...
- Menjünk a kajütjébe.
Az orvos eǧ ňitott köňvre dőlve horťogott. Pótlólag írta meg a „kórtörténeteket” és a jelentést. Közben elňomta az álom.
Réveteg pillantással ugrott fel.
A šázados šaglášva nézett körül.
Palmerston felemelt néháň gondosan oštájozott leǧet a papírból, majd eǧ üvegčét tartott a világosság felé, azután az orvosra pillantottak mind a ketten, végül öššenéztek.
- Konstatálta már kolléga a megbetegedések okát?
- Azt hišem... eǧ különös... fajtája... az álomkórnak... Sajnos magam is beteg vaǧok... A fejem...
- A feje fáj?
- Most nem... De még tegnap...
- Legokosabb leš, ha leül kissé, amíg teljesen felébred. Iǧon feketét vaǧ koňakot.
Ezalatt a šázados megnézte a „kórtörténeteket”. A tanár is olvasott a válla felett. Minden beteg mellett ott állt a panaš, a tünet, kezelés és végül az orvos véleméňe.
Az orvos šerint a járváň terjedését nem akadájozhatja meg, a betegek állapota (az orvosét is beleértve) reméňtelen, a baj - tekintve az idegrendšer ǧors öššeomlásának šimptómáját - feltétlenül halálos.
Gondosan áttanulmáňozták a jeǧzetet, azután ismét öššenéztek, és bólintottak.
Az orvos hűlő šívvel érezte: ez a vég.
A šázados kiment, és lekiáltott a katonáknak:
- Mindenki menjen višša a cirkálóra. Az ápolók vessék le az izolálóruhát, és valaki hozzon fel nekem öt világos šivart a köpeňemből.
Közben a tanár már le is vette a búvárruháját, és a kerek ablakon át, apró darabokban, eǧ teljes žömlét dobált ki a hajó tatján tipegő fregottmadaraknak.
- A jelentésem... - hebegte az orvos.
- Naǧon világos - mondta a šázados. - Igazán hálásak vaǧunk a naǧšerű munkáért.
- És... - próbálta kizökkenteni az orvostanárt a flegmájából - eǧ... haláleset is volt.
- Igen? - mondta inkább udvariasságból, mint érdeklődve a šázados. - No nézd... čakuǧan... Hol az az izé, az a tetem?
- Mivel pániktól tartottam, követségem utasítása ellenére úǧ intézkedtem, hoǧ Mr. Gouldot ňomban eltemessék a tengeréšhaǧomáňoknak megfelelően - jelentette a kapitáň.
A tanár hátrafordult az ablakból, és elismerően mondta:
- Naǧ kár, hoǧ ön nem lett hajóorvos.
Kínos šünet.
- Miféle ragájt ǧanított a hajón, kedves kolléga? - kérdezte Palmerston šelíden.
- Gondolom... az álomkór eǧ speciális fajtája... vaǧ más ragáj.
- Igen, igen... Érdekes... Na jó. Hát, kérem, reggeli után majd megvižgáljuk az utasokat.
- És a hajó? - kérdezte a kapitáň.
- Az ördögbe is! Azonnal fojtassa az útját Šingapur felé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése