Cikk ajánló: Fejes László „Az Ly fogságában”
https://m.nyest.hu/hirek/az-ly-fogsagaban
Ajánlom mindenkinek, hogy olvassák el (olvassátok el) a címben szereplő nagyszerű, zseniális és briliáns cikket! A szerző: magyar nyelvész, finnugrista, a Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő hírportál felelős szerkesztője. Őszintén bevallom, hogy ez a cikk számomra önzésből értékes, ugyanis a Bíró ABC sem használ elipszilont. Számomra nagyon-nagyon hasznos az, hogy nem csak én vagyok elipszilon ellenes, hanem a nyelvészek egyrésze is. A küzdelmem nem Don Quijotei értelmetlen szálmalomharc. Az elipszilon nem csak szerintem teher. A tanulmányból egy fejezetet idézek hagyományos ABC-vel.
„Szinte mindannyian megszenvedtük az ly megtanulását, legfeljebb elnyomjuk magunkban az élményt. Mi több, a magyarok többsége úgy ragaszkodik az ly-hez, mint valami kincshez. Az ly használatára vonatkozó tudnivalókat afféle kincseknek tekinti: például ha megtudja, hogy korábbi vélekedésével szemben a bója nem ly-nal írandó, akkor elhiteti magával, hogy anyanyelvének újabb érdekes tényével ismerkedett meg – pedig valójában egy érdektelen nyelvtörténeti kérdésről van szó.
Ezzel áll összefüggésben az, hogy a magyarok túlnyomó többsége ragaszkodna az ly-hez. Az iskola belénk neveli, hogy csak akkor lesz belőlünk rendes ember, ha megtanuljuk, hogy a bagoly nem bagoj. Láthatjuk, hogy azt a kommentelőtársunkat, aki azt írja, hogy muszály, nem veszik komolyan, le is szólják. Azt még csak-csak elnézzük másnak, hogy hogy hibázzon, de ha magunk hibázunk, kínosnak érezzük.
Ha az ly-t eltörölnék, olyan szóalakokat kellene leírnunk, mint hogy akadáj, mosoj, tavaj, fojó, Ipoj, Erdéj. Mivel ma ezek borzasztó nagy hibának minősülnek (pedig nincs szó másról, mint hogy azt írjuk le, amit mondunk!), az az érzésünk támadhat, hogy az ly eltörlésével arra a akarnak kényszeríteni minket, hogy kulturálatlanul viselkedjünk. Mintha mondjuk kijönne egy rendelet, hogy mostantól az utcán nyilvánosan túrjuk az orrunkat. Ám míg az orrtúrás tiltására vonatkozó udvariassági szabálynak vannak racionális (pl. egészségügyi) alapjai, addig az ly használatára vonatkozó szabály teljesen irracionális. Ha gyermekeinket már ly nélkül tanítanánk írni, ők azzal semmit nem veszítenének: ellenben nyernének egy csomó időt, melyet értelmesebb, hasznosabb dolgok megtanulására fordítanának (vagy ó, szörnyűség, több idejük maradna játszani).
Sokan hivatkoznak arra, hogy nem olyan borzalmas nagy teher ez a gyerekeknek, ők is meg tudtak tanulni. Hasonlít azonban ez az érvelés arra, mint amikor valaki veri a gyerekét, és arra hivatkozik, hogy őt is verték a szülei, mégis rendes ember lett belőle. (Persze már amennyiben rendes embernek lehet nevezni az, aki ver egy neki kiszolgáltatott, védtelen és védekezni képtelen gyereket.)"
A tanulmány jó. Több irányból is megközelíti az ly által okozott problémák sokaságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése