ARAṄ KALÁṠTÓL…
Araṅ kaláṡtól duzzadt rónaságon
– Úġ véltem – viṡ kereṡtül az utam,
Madár trilláz ġümölċtől terhes ágon
S majd megpihenek eġ kis faluban.
Hoġ útra keltem pirkadott a hajnal,
Homáj karolta félig át a tájt.
Az Ég ṡeméből hullt a köṅṅű halkkal
S fölöttem őṡi varju-horda ṡállt.
Ninċen kaláṡ a síró puṡtaságon
S madár hejett a ṡárazlombu fákon
Sötét Gond rakja barna féṡkeit.
A földje is oj bús, ṡivós, makaċ,
Virágṡál rajta sehol nem virít,
Ċak itt-ott eġ-eġ vérṡinű pipaċ.
1922. jún. 18. körül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése