KÖNTÖSÖK
Remegni kell a vérsötét
Ǧökérző Bánat köntösét
S tištelni kell, ki hordja Ember
És ebfoggal nem tépi šét.
Čalán s tövisből jólšövött
És nem libeg a test fölött,
Tapad, šorul, ölel, fujt és mar,
Az emberrel šint’ öššenőtt.
És néha eǧšerű, poros
És néha meg róžás-piros
És néha šemšinű, meg barna,
De mindig eǧformán šoros.
És néha pókhálós, avas
És néha sújos, mint a vas
És néha meg araňšegéjű
S čillog, mint mešši kék havas.
Rettegni kell a vérsötét
Ǧökérző Bánat köntösét
S tištelni kell, ki hordja Ember
És ebfoggal nem tépi šét.
Ki fölvette, azon marad
És benne jár és nem šabad.
Elhordja egéš életén át,
Míg teljesen šét nem šakad.
1922. máj. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése