ÜLÜNK EǦMÁS MELLETT
Ülünk eǧmás mellett a padon.
Ülünk eǧmás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem šól hozzám, és én se šólok néki.
– Mért kell a čüggedtnek búsan – mégis élni?
Nem šólok hozzá, bár tudom, hoǧ šerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-šerelme čupán értem ég,
S azt is tudom, hoǧ meg fog siratni még.
1921. šept. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése