Őfelségem, I-ső Fülig Jimmy naplója VI.
Kelt mint ma uralkodásom eštendejében, fent. Almirafőváros saját kezünküleg idején Mi első Jimmy, uralkodásakor.
Ebbe is belejön az ember mint idővel. Mindig oda kell írni, hoǧ „kelt”. Mer mostanmár megmaǧarášta az Ekmont, hoǧ fontos a kelet. Én mint néhai tengeréš nemčak a keletet, hanem a šélróža más iráňait is fontosnak tartom. De itten más a šokás amik vannak, hát mindeǧ.
Igaz. Még nem montam el mitől írom a naplót. Aš mék a hajón történt ottan. A kiráj išgatott volt a kišállás mijat és mondá, čak rendben menjen minden. Reméli, hoǧ itten őt senki sem nem ismeri majt. Ő nem tuthatta, hoǧ köšben Warins šökése miatt jön aš Ekmont is érte, aki ismeri. Mert aztat már tudom, hoǧ senki sem nem tudja a valóságot, čak Ekmont (akit régen ismerek, mer aňám báťja.)
Ešek ketten Ekmont és Helena királnő tudják hoǧ én nem vaǧok én, hanem magam hejet engem kičerélt az igazi másvalakivel. Ők kiskoromtól fogva ismernek, ezért hát tudják, hoǧ sose láttak.
De minek eš?
És a többiek a tűzoltó, a hídlakó és az egéš ǧášoló rokonsák miért nem tudja? Mert nem tudják. Azt láttam, akkormikor a trónusra ültem a marsal nevű uniformis ruhában. Mellemen baloldalt eǧ čéše allja zöld čillaggal és sok hamis ǧémántkő mek araň spárga meg egéš vastag araňkötél is és a vállvirág araň. És én akkor pödörtem eǧ cigarettát.
Kelt mint ma uralkodásom eštendejében, fent. Almirafőváros saját kezünküleg idején Mi első Jimmy, uralkodásakor.
Ebbe is belejön az ember mint idővel. Mindig oda kell írni, hoǧ „kelt”. Mer mostanmár megmaǧarášta az Ekmont, hoǧ fontos a kelet. Én mint néhai tengeréš nemčak a keletet, hanem a šélróža más iráňait is fontosnak tartom. De itten más a šokás amik vannak, hát mindeǧ.
Igaz. Még nem montam el mitől írom a naplót. Aš mék a hajón történt ottan. A kiráj išgatott volt a kišállás mijat és mondá, čak rendben menjen minden. Reméli, hoǧ itten őt senki sem nem ismeri majt. Ő nem tuthatta, hoǧ köšben Warins šökése miatt jön aš Ekmont is érte, aki ismeri. Mert aztat már tudom, hoǧ senki sem nem tudja a valóságot, čak Ekmont (akit régen ismerek, mer aňám báťja.)
Ešek ketten Ekmont és Helena királnő tudják hoǧ én nem vaǧok én, hanem magam hejet engem kičerélt az igazi másvalakivel. Ők kiskoromtól fogva ismernek, ezért hát tudják, hoǧ sose láttak.
De minek eš?
És a többiek a tűzoltó, a hídlakó és az egéš ǧášoló rokonsák miért nem tudja? Mert nem tudják. Azt láttam, akkormikor a trónusra ültem a marsal nevű uniformis ruhában. Mellemen baloldalt eǧ čéše allja zöld čillaggal és sok hamis ǧémántkő mek araň spárga meg egéš vastag araňkötél is és a vállvirág araň. És én akkor pödörtem eǧ cigarettát.
Erre úǧ néštek rám mint derült égből a lečapó bomba. Čak a kirájné és Egmont, akit régen ismerek, mosojogtak.
- Azt mondta a felsék - fordult a ǧášoló rokonsákhoz - hoǧ elöl fog járulni a takarékossággal, ahoť aš angol kiráj tanáčolá, mer aš fontos. És ezért kirájunk ő maga a trónon sodor cigarettát és ünnepéjesen elšivja.
- Úǧ van - mondom és aš önǧújtót is elővettem fennről, a čéšealj mögötti žebből, de čak šikrázott, ahoǧ ňomogattam és mondám: - A fene ešt a tüzkövet!
És a hidlakó erre úǧ rángatta a válát kétšer-háromšor mintha virtustánca lenne. De šőr Egmont mégisčak adott tüzt ǧufából és mondá:
- Most ünnepéjesen kivárjuk a takarékossák jelképére képező šivarkázást.
És mind fešesen álltak.
A fene tud iǧ doháňozni, ha eňi ember felemelt állal néši! Uǧ hoǧ néháň slukk után eldoptam a cigarettát és ahoǧ jól nevelt hejen illik rátapostam, mert a trónus šőňege nem jól birná a parást.
Erre ketten čuklani keštek és Egmont šóla:
- Őfelsége eltaposta e šertartással a pazarlást. A šerklinek vége.
Eš uǧanis másnap volt, amikor šerkli van. Mert másnap mindég šerkli van eǧ uralkodó hášba. Előšör nem tudtam, hoǧ mijen hangšer a šerkli, de mišerint már beleǧöttem.
Šerkli az sem nem evés sem nem ivás, hanem az uralkodó körülmeǧ és mekkérdezi sorban mindtől, hoǧ hoǧ van és mi ujság, de ez nem érdekli, és azután trónjába ül és sorban jelentenek.
Ez a šerklizés. Šép tánc de semmi értelme és lehet, hoǧ el fogom törölni.
Šerkli után šőr Ekmont még maratt és mondá, hoǧ nekem viǧázni kell uralkodói méltóságomra. És hoǧ trónon ne doháňzak. Mondtam, hoǧ ešt nem fogom tenni, és akor magamra haǧott engemet ott.
Már čak aš özveǧ kirájnő volt ott, és nézett rám a šemével. De ojan naǧon šomorúan. Én tuttam, hoǧ itt valmijért úǧ kell neki tenni, hoǧ elhitesse, én vaǧok fija a kiráj és ő mert aňa mostan azért šeretné tőlem tudni, hoǧ mivan az igazi fiával neki.
Mert aňa aš aňa, akár kirájnő, akár népnő. Eš íǧ igaz. Megéreštem. Mondá:
- Nem találkozott ön eǧ itteni polgárral a hajón?
Értettem, mert nem vaǧok hüje.
- De. Eǧütt utaštunk azzal az illetővel, akire gondol. Vidám volt egéšséges, és šereti naǧon a mamáját, akinek báťját régen ismeri.
- Látta partrašállni?
- Nem mert akkormikor kikötés előtt voltunk én a fenékbe mentem eǧ poťautast jól megmérgesíteni.
- Igazán?
- Igen. Volt eǧ utas ládában és én rátettem mék sok ládát, hoǧ kikötéskor ideges leǧen, mert másnapig nem šabadulhat, amíg lerakodnak, majd róla a munkások.
- Eš kellemetlen - mondja ő.
- De megérdemli az illető - modom én -, aki Pišok Alfréd nevű kapitáň.
Ettől elájult. (Fojtatása következik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése