A kiráji vár naǧtermében valameňňi čillár teljes féňben raǧogott. A díšruhás udvari emberek ojan zárkózottak voltak, mint eǧ-eǧ igen közeli ǧášoló rokon.
- Hišed, hoǧ az a čavargó megjelenik itt? - kérdezte Alvarez a leáňát. De Anna alig fiǧelt. Valahova a semmibe nézett, šomorú volt.
Most minden tekintet az ajtóra tapadt. Eǧ küldöttség érkezik, hófehér šakállú kapitáň vezeti, vadonatúj eǧenruhában: Piškos Fred!
De nemčak ő jött el. Mögötte ott áll Holdvilág Charley, a Főorvos, a Kannibál Béby és a Naǧ Bivaj. Ijent még nem látott a St. Antoniók ősi várkastéja! Kínos eleganciájuk tudatában félšegen topognak. Pollino miništer odalép a kapitáňhoz:
- Örülök, uram... Önről sokat hallottam... Hol kapta a kitüntetéseit?
- A Simon Arzt áruházban...
...Az arcokon várakozás, izgalom, ünnepéjesség. Azután naǧ čend.
- Őfelsége a kiráj! - jelenti Gomperez hidalgó utóda.
Két tišt toppan be fešesen. Azután ǧors, de határozott, keméň lépések hallatšottak, és megjelenik mosojogva az uralkodó! A világ legfiatalabb marsallja! A naǧ čendben eǧ izgatott röffenés hallatšik.
- A Vadsuhanc!...
De ezt mintha nem is hallanák. Mindenki Parker admirálist nézi, aki a kirájhoz lép.
- Felség! - mondja őšinte örömmel. - Igazán boldog vaǧok, hoǧ üdvözölhetem a birodalmában.
De most naǧ zűrzavar támad, mert Anna Alvarez elájul...
Amikor magához tér, fáradt feje eǧ araň vállróžán pihen. Senki sinč körülöttük. Čendes kis šalonban vannak.
- Anna - mondta az uralkodó -, remélem, most már nem leš kifogása a čaládom ellen...
- Ó... maga... kičúfolt - feleli dühösen, de a fejét ott felejti a vállróžán.
- Ha válni akar, mindenesetre kitűnő oka van rá. Esküvő előtt többšörös ǧilkosnak mondtam magamat, és utóbb kiderült, hoǧ megtéveštettem... Nos? Elválik...
Alvarez leáňa nem felelt. Úǧ látšott, gondolkodik. De a fejét végképp ottfelejtette a vállróžán, és amíg a döntést mérlegelte, addig őfelsége megčókolta.
Terméšetesen šokott alaposságával tette ezt.
- Anna - mondta az uralkodó -, remélem, most már nem leš kifogása a čaládom ellen...
- Ó... maga... kičúfolt - feleli dühösen, de a fejét ott felejti a vállróžán.
- Ha válni akar, mindenesetre kitűnő oka van rá. Esküvő előtt többšörös ǧilkosnak mondtam magamat, és utóbb kiderült, hoǧ megtéveštettem... Nos? Elválik...
Alvarez leáňa nem felelt. Úǧ látšott, gondolkodik. De a fejét végképp ottfelejtette a vállróžán, és amíg a döntést mérlegelte, addig őfelsége megčókolta.
Terméšetesen šokott alaposságával tette ezt.
Piškos Fred kihallgatáson volt az özveǧ kirájné magánlakoštájában.
- Ne sírj, Helena. Ez a fiú mindenért kárpótolhat téged is.
- Meňňit šenvedtem... Hišen a te fiad. Azt hittem, hoǧ kiütközött belőle az apja vére.
- Hát vízzé nem vált - mondta öntelt mosojjal Piškos Fred, a kapitáň. - Neki sohasem kell megtudni, hoǧ nem vérbeli St. Antonio. Minek?
- Mondd... Theodor... Fernandezt te... ölted meg?
- Nem. Az amerikai Titkos Šolgálat eǧ kapitáňa tette. Fernandez megállapodott Warinššal. Fernandez ǧűlölte az idegen vérből befogadott St. Antoniót. Inkább Warinššal šövetkezett, aki megengedte volna, hoǧ japánpárti kínaiak šámára feǧvert šállítsanak innen. Tehát az amerikai végzett Fernandezzel.
Hallgatnak.
- Isten áldjon, Helena.
- Hová méš, Theodor?...
- A tengerre...
Az aššoň lehajtott fejjel a šőňeget nézi...
- Megbočátottál nekem... Theodor?
Čend... A kirájné lassan felemeli a fejét, és eǧedül van a šobában. Piškos Fred, a kapitáň, šép čendben elment, és nem látta többé soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése