Fülig Jimmy naplója II
Mostan elmondom, hoǧ mitől írom ezt a naplót. Mer nem eǧšerű. Én ritkán írtam akkor még. Elvégeztem néǧ elemit, mer šülejim már egéš fiatalon beírattak. Mit tehet ez ellen eǧ védettelen ǧerek, mint én? Neǧedik elemiben kétšer is halaštást kaptam, eǧ évet mindig. De írni mégsem šerettem.
Azonban eǧ érdekes téňeset mégis erre az elhatározásra juttatott.
Éspedig.
Mijelőtt partra šálltunk, bešélgetést fojtattam. Ő mondta, hoǧ Gomparez, a hídlakó, nem látta sohasem és majd mérges leš, ha utólag rájön a čerére. Azt is mondta, hoǧ leǧek eccerű és kövezet közvetlen az udvarhoz. És áttatta nekem az első oštájú hajójeǧet, a kišálláshoz. Ő majd a šeméjzettel. Nekem fájt a lábam, mert a sorskeǧelméből šűk halottnak a cipője šorítta totta.
De naǧon. Úǧ, hoǧ a fuldoklás sem zavart akkor már az ing miatt. Miután kišálltam a hajóból, čak mentem eǧenesen és leadtam a jeǧemet valakibe. Valakinek. Ott állt mellettem eǧ naǧon hoššúfejű, vízšemű šigorú úr és akkor-mikor meglátta a leadott jeǧet, mert névre volt a finom kiáltva. Kiállativá. Akkormeg elémállt és fekete hoššú kalapját, ojant mint eǧ gömböjű koporsó, méjen leemelte és akkormár erősen látšott rajta, hoǧ kopašodik.
Mostan elmondom, hoǧ mitől írom ezt a naplót. Mer nem eǧšerű. Én ritkán írtam akkor még. Elvégeztem néǧ elemit, mer šülejim már egéš fiatalon beírattak. Mit tehet ez ellen eǧ védettelen ǧerek, mint én? Neǧedik elemiben kétšer is halaštást kaptam, eǧ évet mindig. De írni mégsem šerettem.
Azonban eǧ érdekes téňeset mégis erre az elhatározásra juttatott.
Éspedig.
Mijelőtt partra šálltunk, bešélgetést fojtattam. Ő mondta, hoǧ Gomparez, a hídlakó, nem látta sohasem és majd mérges leš, ha utólag rájön a čerére. Azt is mondta, hoǧ leǧek eccerű és kövezet közvetlen az udvarhoz. És áttatta nekem az első oštájú hajójeǧet, a kišálláshoz. Ő majd a šeméjzettel. Nekem fájt a lábam, mert a sorskeǧelméből šűk halottnak a cipője šorítta totta.
De naǧon. Úǧ, hoǧ a fuldoklás sem zavart akkor már az ing miatt. Miután kišálltam a hajóból, čak mentem eǧenesen és leadtam a jeǧemet valakibe. Valakinek. Ott állt mellettem eǧ naǧon hoššúfejű, vízšemű šigorú úr és akkor-mikor meglátta a leadott jeǧet, mert névre volt a finom kiáltva. Kiállativá. Akkormeg elémállt és fekete hoššú kalapját, ojant mint eǧ gömböjű koporsó, méjen leemelte és akkormár erősen látšott rajta, hoǧ kopašodik.
De ő nem ezért jött.
- Bočánat - mondja ő. - Mr. Irving?
- Šeméjesen - mondom én.
Ettől meghajolt.
- Én Gombperec hidegló vaǧok - mondta šigorúan, és én megňugtattam.
- Jó, jó, az még a kisebb baj. De ha elém áll, akkor az utasok nem tudnak lejönni a keskeň hídon.
Mer íǧ volt.
Erre elállt előlem, és én fojtattam az utat tovább, ő meg ment mellettem. Jobb oldalról eǧ naǧbajušú, igen öreg tűzoltó állt mereven.
Ahhoz odalép, és mutatja nekem:
- Pollinó tábornok, felség haǧütt, hadüǧmišerintje. Miništere.
Tehát nem tűzoltó. Mondom:
- Aǧisten, Pollinó. Hoǧ van? - mondom eǧšerűen és közvetetten, ahoǧ az uralkodó ogtatott. De ez naǧot nézett nekem.
- Köšönöm, felség. Igen kitűnően.
És sok feketeruhás, féňeskalapú komoj ember jött.
- Na - mondom én -, ne čináljunk itt čoportosulást, mert jön a rendőr.
Ebben úǧ látšik igazat adtak, mert a sok feketeruhás meg tűzoltókülsejű eǧén elindultak. Elöl ment a Hildagó. Hoššú lábakkal, mint a gója, és még mindig egéš kopaš volt. Utána én, és ojan volt a sok feketeruhás komoj eǧén, mint eǧ ǧášoló rokonság a temetésen.
Röhögtem az egéš viccen, mert mi lehet nekem, velem, bajom? Őfelsége majd mentőtanú leš, és megesküšik, ha kell.
Pollinó tábornok, őfelsége hadüǧminišerre, mondja:
- Sir Egmont nem jöhetett felséged elé, ǧengélkedik.
- Uǧan. Ninč semmi baja annak. Ašt ǧerekkorom óta ismerem, aňám báťja és kardvágást képez a homlokán.
Hallgattak. Ešek úǧ hallgatnak itt feketébe, hoǧ most még inkább eǧ temetést juttatnak éšbe.
- Kéšült felséged elé, de ǧenge még.
- Uǧan. Čak nem jön el a Bolondság Šigetekről ide, hoǧ nekem, elém leǧen.
- No de - mondja ő - felség nem tudja, hoǧ a terv megváltozott, és ő elǧött ide velünk mégisčak?
Derült čapás volt ez nekem az égből, mint a meňkő!
- Mit mesél? - mondom én.
- Sir Egmont várja.
Most kéne futni, de körülfog a sok ǧášoló rokonság, és elől meǧ a kopaš higdaló, mint az elhuňt lekközelebbi hozzámtartozója.
Ez az Egmont felismer. Eš biztos. Te jó Isten. És akkor kiüt a botráň, és amíg őfelsége kiment, addig talán máris lelőnek.
A parton eǧ motorčónakhoz érünk.
- Tessék bešállni, felség.
Tiltakoznék, de húš rendőr áll ott fešesen, és mind rámnéz. Ijent čak rošš álomban vaǧ rošš ébrenlétben láttam eddig. A naǧ motorsba mind beülünk.
- Hová meǧünk? - kérdezem én, a Fülig Jimmy.
- A Yachtra. Megváltozott az eredeti program. Azonnal indulunk felségeddel Almirába, hoǧ elfoglalja a trónját.
No most jól nézek ki. Eddiggis naǧ baj van. De most (fojtatása következik).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése