Őfelsége nem esett keméňre. Zizzenés čapott fel körülötte, és erňedten, kábultan feküdt a šalmán, ahová lezuhant a magasból.
Hűs šéláram érintette az arcát, és sustorgó hangokat hallott. A tenger itt van valahol a közelében... Eňhe ringás mozgatta meg...
Hajó! Hoǧ zuhanhatott eǧ hajóra a kočmából?
Valahol, ki tudja, mijen meššeségben, magasan felette az igazi Trebitsch hangja hallatšott le.
- Hej, Tulipán! Új ember érkezett! Három dollárt kapok!
Most a herceg közeléből eǧ borízű, érdes bariton kiáltott višša:
- Čak lassan azzal a három dollárral! Előbb megnézem az illetőt! Sok šemreháňást kapok mindenfelől, mert sorra meghal az árud.
- Ez príma minőség! - kiáltott le Buzgó Móčing, akiről errefelé nem sejtették, hoǧ voltaképpen az igazi Trebitsch-čel azonos. - Eǧ középtermetű, jól táplált, kissé hibbant eǧén. Naǧon rokonšenves! Ha čak eǧ gramm ópiumhoz jutok ma, nem adtam volna el. Három dollárért inǧen van!
Kattanás. Éles féňű žeblámpa világa vetül a hercegre. Mintha ökölčapás érné a két šeme között, elvakultan, öššerándult arccal feküdt a šalmán.
- Ezt öšševerték! - kiáltotta mellette a rešelős bariton. - Két dollárt adok érte.
- Dišnóság! - üvöltötte višša Buzgó Móčing. - Te šívtelen kuťa! Úǧ bešél eǧ élőléňről, mintha karalábé lenne!
- Az arcán öšševišša repedt a bőr!
- Na és? Nem virágváza, hoǧ repedten kevesebbet fizess érte! Az ijent előbb kell mondani, nem šállítás után!
- Vedd višša, ha akarod! Vaǧ bedobom a tengerbe! Nekem ne mondd, hoǧ bečaptalak.
- Kettőňolcvanért megkapod!
- Kettő!
- Soha! Lelketlen užorás! Inkább dobd a tengerbe. De gažágba nem meǧek bele!
- Kettőharminc, de eǧ fillérrel sem több.
- Ötven!
- Hát jó, de ezentúl nem vešek át rošš árut. A Veréb majd felviši a pénzt...
A herceg képtelen volt arra, hoǧ eǧetlen šót šóljon, amíg az alku fojt. A šeme lassanként megšokta a žeblámpa féňét, amejet az ismeretlen vásárló alkudozás közben eǧ árbočzerű rúd šögére akaštott.
...És most tekintsük meg őfelsége kissé káprázó šemével az illetőt, aki két dollár ötvenért, tehát aráňlag jutáňos áron, megvásárolta St. Antonio de Vicenzo Y Galapagos uralkodó főherceget, a Boldogság Šigetek kiráját. Ijen emberhez kéz alatt hozzájutni két és fél dollárért még manapság is alkalmi vétel.
A kiráj tulajdonosa eǧ matróz volt.
Alačoň termetű és hihetetlenül zömök, nem kövér eǧén, akinek rövid, vastag karja šéles, šőrös, ormótlan teňerekben végződött. Törže ošlopňi combokon ňugodott. Húsos, gömböjű, de barázdált arca vörös, tompa orra, sűrű, hoššú borostái és kurta pipája rajzfilmekre emlékeztették az embert. Fehér, tišta vášonnadrágja, kék blúza és kerek šalagos matróžapkája feltűntek ebben a körňezetben šokatlan tištaságukkal. Kurta matrózpipát šívott.
- Máššon le a šénáról - mondta čendesen, de igen vontatottan.
Őfelsége ňilalló tagokkal engedelmeskedett. Eǧ ušáj fedélzetén volt. Körül a sötét tenger sustorogott halkan, jobbra, de naǧon távol, lámpák villogtak a ködön át. Ott van Šingapur kikötője, ahol megérkezett a Honolulu-Starral.
- Ki vaǧ? - kérdezte a kurta ember.
Most átvillant a herceg aǧán hoǧ eddig a čököňössége miatt šenvedett, mert mindenáron meg akarta ǧőzni ezeket arról, hoǧ ő St. Antonio herceg. Most változtat a módšerén.
- Nevem Pedró! - mondta.
- Ide hallgass, Pedró! Én legéňséget árusítok bizoňos hajóknak. Ezek a hajók naǧ útra mennek, az ellátás nem valami rošš, és tán fizetnek is, ha minden jól meǧ. Ópiumot višnek a távoli šigetekre, meg feǧvert is. Te most aláírod a šerződést, és holnap munkába állš.
- Engem tőrbe čaltak! Nem šerződtetett sehová!
- Šóval nem írod alá!
- Nem!
- Akkor ütni foglak - mondta sajnálkozva Tulipán.
A tenger állandó sustorgása félelmes aláfestő zenével šolgált a bešélgetéshez. Tulipán, aki megvette a kirájt, lassan felkelt, és körülnézett valami verőšeršám után.
- Fiǧelmeztetem, hoǧ én Batáviából šabadultam, és a Šingapuri Klubok šámára fontos üzenetet hozok - kiáltotta hirtelen őfelsége.
...Ǧorsan ešébe idézte, amit Fülig Jimmy diktált, és ő tanulgatta a notešéből, amíg a Honolulu-Star kikötött.
- Mit mondaš? - kérdezte bambán a matróz.
- Én üzenetet hoztam... Naǧ Bivajnak... Velőnek, Tüskés Vaneknek és Piškos Fred šámára...
Az uralkodó tulajdonosa kivette pipáját a fogai közül, és a herceg elé lépett. Végre sikerült őfelségének ojan neveket is említeni, amejek némi tišteletet parančoltak itt.
Az angol kirájjal nem sokra ment.
- Te ismered a Naǧ Bivajt?
- Igen! - vágta rá ǧorsan. - Jól ismerem. Én az apám révén... tagja vaǧok a Hűséges Almák klubjának...
Most végre úǧ néztek rá, mint amikor eǧ St. Antonio főherceg leveti az inkognitóját.
És ehhez elég volt néháň rablóra hivatkozni.
- A fene eǧe meg ezt a Buzgó Móčingot - šitkozódott Tulipán. - Ijen árut hoz két és fél dollárért. Jöjjön velem. De ide fiǧeljen: ha esetleg most hazudott...
- Nem hazudtam!
- Jobb ha megmondja az igazat, akkor nem történik semmi. Meǧ a hajóra, és én sem vešítek el két és fél dollárt.
A vételár elveštése igen fájdalmasan érintette.
- Vezessen kérem, a Naǧ Bivajhoz - felelte határozottan.
Útközben talán elšökhet, gondolta. Különben sem šabad meghátrálni eǧ uralkodónak.
- Na jöjjön!
Eǧ mozdulat és a lámpa kialudt. A vastag kéz megfogta St. Antonio főherceg karját. Čavaršorító sem rögzíthette volna keméňebben. A sötétben hűvös áramlással özönlött feléje a keserňés, halšagú levegő. Végigmentek az ušájon. Mind élénkebb lett a tenger moraja, és kis loččanásokkal érkezett a dagáj. Az arcáig pattant néháň felčapó hullámšiporka hűs érintése. A hajó végében voltak.
- Itt eǧ palló következik, ami a partra ér. Óvatosan jöjjön utánam, mert ha a hajó bordája és a part között vízbe esik, akkor nem mentheti ki senki.
Ráléptek a réžút lejtő, keskeň deškára, és ǧorsan, ňugodtan haladtak a partig. Itt Tulipán újra megmarkolta a karját. Vaksötétben voltak.
- Még meggondolhatja!
- Vezessen.
Sebesen haladtak, mert őfelsége tulajdonosa jól ismerte az utat sötétben is. Eǧ domb mögül lámpa tűnt fel hirtelen. Citeráztak valahol, és énekeltek. Mit teǧen?
- Álljunk meg eǧ pillanatra... - mondta šínlelt, elhaló hangon. - A šívem...
- Na!...
- A šívem...
Tétova mozdulattal a mellkasa bal oldalán kaparášott, amerre a bot van... Hoǧ is tanította Fülig Jimmy?... A šíj... Most az ujján van... Most a čukott öklére fešül.
Azután minden erejét öššešedve, a tanult előírás šerint uǧanazzal a mozdulattal, amivel kirántotta a botot, előrečapott vele, fejre!
Reččenés...
Tulipán úǧ állt eǧ pillanatig, mint aki fel sem veši az ijesmit, de bambán ňílt a šája, és a šeme kimeredt.
Őfelsége, bár ezt nem is tanulta, ismét lesújtott. Čak úǧ magánšorgalomból.
Tulipán tompa puffanással zuhant a földre... A herceg rohant.
Igaza volt Fülig Jimmynek: ninč naǧobb öššeköttetés ezen a tájon, mint eǧ erőteljes čapás a fejre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése