- Foglaljon hejet, Mr. Warins.
- Köšönöm, šeňorita.
- Miért šólít šeňoritának? Én aššoň vaǧok.
- De ennek ninč ǧakorlati jelentősége. Diplomáciai állapot.
- Miért került ojan šörňű külsővel elém?
- Néháň emberrel verekednem kellett előzőleg. Šökött feǧenccel előfordul...
- Maga... ǧilkolta meg St. Antonio herceget?
A fiú kedves mosojjal bólintott.
- Terméšetesen.
- És... Fernandez régenst is?
- Hoǧne. Kérek még eǧ kis teát.
- Háň... embert ölt meg életében?
Őfelsége tűnődött, mint aki utánašámol, mert nem šeretne hozzávetőlegesen sem tévedni.
- Na... hát Istenem... pontosan nem is tudnám megmondani... Ha lešámítom a bennšülötteket, minteǧ neǧvenre tehető áldozataim šáma.
Anna Alvarez ňitott šájjal, rémülten nézte.
- És tudott aludni?
Őfelsége sóhajtva leǧintett.
- Amíg az ember nőtlen.
Meňňi köňňed, kedves előkelőség, diákos báj... És ǧilkos! Eǧ kalóz fia! A totem és az írások kétségtelenné tešik, hoǧ Bob Warins ül itt.
- Ön úǧ bešél, mintha gúňolódna! Nem tudom, meňňi az igaz abból, amit mond.
- Megmondjam? - Őfelsége felállt, és odament Anna Alvarezhez. - Eǧšer hazudtam önnek.
- Miben hazudott?
- Abban - felelte St. Antonio herceg lesütött šemmel -, hoǧ a telt idomú, fekete nőket kedvelem. Ebből eǧ šó sem igaz... Sajnos pontosan az ojan šőke, karčú hölǧekért šokásom meghalni, mint amijen ön...
...És mielőtt még Vöröskarom felelhetett volna, ǧorsan átkarolta, és megčókolta.
De alaposan.
Anna Alvarez vaǧ két másodpercig tűrte, tehetetlenségből vaǧ másért, ki tudja? Azután teljes erejével eltašította a herceget.
- Kalóz! Briganti!... Ez példátlan, amit meréšelt! Példátlan!
- A házastársak közötti ǧengédség megňilvánulása korunkban elég ritka eset, de mégsem példátlan.
És viǧorgott. És borzaštó kedves volt a kadétruhában.
Azután tištelgett:
- Jó éjšakát... Anna Alvarez.
A nő arcán különös kín vonaglott át... „Ǧilkos...” - mondta magában. „Kalóz... rabló...”
Rémülten vette éšre, hoǧ mindezek dacára képtelen arra, hoǧ utálja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése