- Te... maga... - hebegte a Naǧ Bivaj - St. Antonio...?
- Igen barátom - felelte őfelsége. - Kétšeres jutalmat érdemel a hűsége, miután ezt nem tudta.
- És kétšer kell lefejeztetni ezt a gazembert, aki meg akarta ölni! - kiáltotta Fredre, aki eǧ kurta pipát piškálgatott naǧ gonddal.
- Mit šól ehhez, kapitáň? - kérdezte a herceg.
- Mármint én?... Semmit. Tudom, hoǧ felség kiutal tízezer dollárt, és esetleg kinevez valami herceggé, mert a rablóǧilkos Naǧ Bivaj kezeiből kišabadítottam... Ninč valakinek eǧ hoššú tűje?
- Mikor šabadítottad meg az én kezeimből a Vadsu... őfelségét?!
- Amikor meg akartad fojtani. Éppen akkor érkeztem a Néǧ Bölč Sintérhez. Azt mondtam, hoǧ őfelsége nevetségessé tett és ǧűlölöm, erre azonnal védelmedbe vetted, és ezt akartam... Azért ne fejeztesse le kétšer, felség. Elég leš eǧšer is. Nekem van šívem.
- Azt akarja mondani... - kérdezte a herceg - hoǧ az én érdekemben tette?
- Ezt a politikát űztem végig. Amikor elvitték önt megölni, én addig örültem, amíg viššahozatták, čak azért, hoǧ én megpukkadjak a méregtől. Azután elkezdtem a Vöröskarmot šeretni, és addig šerettem, amíg elhidegült tőle mindenki, és fellázadtak ellene. Mert az én šeretetem öl, butít és ňomorba dönt.
- Gratulálok - kiáltotta nevetve a kiráj. - Ženiális munka volt. De miért állt az én oldalamra?
- Mert tudtam, hoǧ Bob Warins meghalt.
- Mit mond?!... Mikor halt meg?
- Amikor lešúrtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése